Megerősítette az amerikai külügyminisztérium és a haditengerészet a hírt, hogy Richard Phillips kapitány kiszabadult a szomáliai kalózok fogságából, akik közül hármat megöltek, egyet pedig elfogtak. A kapitány sértetlen, jelenleg a USS Bainbridge nevű amerikai hadihajó fedélzetén van, ami napok óta annak a mentőcsónaknak a közelében volt, amelyben a kapitányt fogva tartották. Philips kapitány akkor került fogságba, amikor a rablók kedd éjszaka rátámadtak Maersk Alabama nevű, dán tulajdonú, ám amerikai legénységgel közlekedő teherhajóra. A tengerészeknek sikerült a kalózokat menekülésre kényszeríteniük, ám a banditák túszként magukkal vitték a hajó kapitányát egy mentőcsónakkal, amiből kifogyott az üzemanyag, így sodródni kezdett az Indiai-óceánon. A kapitány csütörtök hajnalban a vízbe vetette magát, hogy megpróbáljon odaúszni a közelben horgonyzó USS Bainbridge-hez, a kalózok azonban utána ugrottak, és visszavitték a mentőcsónakba. A kapitányt állítólag a szökése után nem bántották a kalózok, akiknek vezére közölte: váltságdíjat és szabad elvonulást követelnek a kapitányért cserében.
Független Hírügynökség - 2009.04.12.
Közhely, de attól még igaz, hogy a legjobb forgatókönyveket az élet írja. A fenti összefoglaló után szinte borítékolható volt, hogy Hollywood hamar lecsap a történetre, hogy pátoszos, a csillagos-sávos lobogót vadul lengető tálalásban elkészítse a hős amerikai hajóskapitány történetét. Nos, szerencsére nem ez történt, hanem egy kifejezetten izgalmas, pergő, szinte egy pillanatra sem leálló film került ki Paul Greengrass (pl. Bourne-filmek) rendező kezei közül.
A több mint két órás játékidő alatt csupán egyetlen, rövidebb időszak van, amikor a tempó kissé alábbhagy, de ez is csak addig tart, hogy az ember már épp elkezdjen megnyugodni, hogy aztán a köbön kapja meg az újabb dráma- és feszültségdózist - ami gyakorlatilag az egész filmet végigkíséri. A kezdés amúgy jó eséllyel indulhatna "minden idők leghülyébb dialógjai" versenyében, de hála az égnek ezen a gyengécske antrén elég hamar túllendül a film, hogy mihamarabb elkezdődhessen a valódi történet.
A Greengrassra jellemző vad kameramozgások ezúttal is a képi világ alapját képezik, vagyis szinte végig kézikamerázás van, de ez most kifejezetten jó, hiszen így dokumentarista hitelességet kapnak a látottak, a vágás is ennek megfelelően eléggé gyors tempójú (nem kell aggódni, mindezek ellenére mindent tökéletesen lehet látni), a zene (írta: Henry Jackman) kellőképpen fokozza az izgalmakat, a haditengerészet bekapcsolódásával pedig az egész filmnek egyfajta Tom Clancys/Jack Ryanes hangulata lesz - annak ellenére, hogy a cselekmény egyáltalán nem megy el a politikai akciófilmek irányába.
A szereplők magas színvonalon játszanak, különösen a kalózokat alakító szomáliai színészek, de persze Tom Hanks is hozza az Oscar-díjasoktól elvárható magas nívót (főleg a film legvégén remekel, amikor Phillips kapitányt a hadihajó gyengélkedőjében vizsgálják). Ezzel együtt a "fő" kalóz szerepében látható Barkhad Abdi játékát természetesebbnek éreztem; hitelesebb, ahogy mozog, ahogy beszél (bár amatőr színészről van szó), és szemmel láthatóan nem esett hasra attól, hogy a "nagy" Tom Hanks-szel került egy filmbe.
Némi korrajzot is kapunk, amikor a történet elején felvázolásra kerül az egész film központját jelentő szomáliai kalózkérdés. Nem nehéz rájönnünk, hogy itt alapvetően kényszerhelyzetről van szó, hiszen azok az emberek, akik rozzant motorcsónakjaikon kimerészkednek az óceánra, hogy hajókra vadásszanak, szinte kivétel nélkül egyszerű, szegény ördögök, akiknek a túlélést jelenti a veszélyes vállalkozás. Mennek, mert nincs más esélyük a boldogulásra. Ha kell, ölnek, és ha épp egy ellenállóbb legénységgel akadnak össze, meghalnak. De mégis vízre szállnak, mint nincs más választásuk. Ennélfogva amolyan felmentést kapnak a kalózok, akik nem gyilkosok és valószínűleg nem is rossz emberek, csupán a helyi hadurak játékszerei. Innen nézvést nem csak egy átlagos akció-drámát kapunk, hanem egy fontos kérdést is felvet a film, amin el lehet gondolkodni.
Közhely, de attól még igaz, hogy a legjobb forgatókönyveket az élet írja. A fenti összefoglaló után szinte borítékolható volt, hogy Hollywood hamar lecsap a történetre, hogy pátoszos, a csillagos-sávos lobogót vadul lengető tálalásban elkészítse a hős amerikai hajóskapitány történetét. Nos, szerencsére nem ez történt, hanem egy kifejezetten izgalmas, pergő, szinte egy pillanatra sem leálló film került ki Paul Greengrass (pl. Bourne-filmek) rendező kezei közül.
A több mint két órás játékidő alatt csupán egyetlen, rövidebb időszak van, amikor a tempó kissé alábbhagy, de ez is csak addig tart, hogy az ember már épp elkezdjen megnyugodni, hogy aztán a köbön kapja meg az újabb dráma- és feszültségdózist - ami gyakorlatilag az egész filmet végigkíséri. A kezdés amúgy jó eséllyel indulhatna "minden idők leghülyébb dialógjai" versenyében, de hála az égnek ezen a gyengécske antrén elég hamar túllendül a film, hogy mihamarabb elkezdődhessen a valódi történet.
A Greengrassra jellemző vad kameramozgások ezúttal is a képi világ alapját képezik, vagyis szinte végig kézikamerázás van, de ez most kifejezetten jó, hiszen így dokumentarista hitelességet kapnak a látottak, a vágás is ennek megfelelően eléggé gyors tempójú (nem kell aggódni, mindezek ellenére mindent tökéletesen lehet látni), a zene (írta: Henry Jackman) kellőképpen fokozza az izgalmakat, a haditengerészet bekapcsolódásával pedig az egész filmnek egyfajta Tom Clancys/Jack Ryanes hangulata lesz - annak ellenére, hogy a cselekmény egyáltalán nem megy el a politikai akciófilmek irányába.
A szereplők magas színvonalon játszanak, különösen a kalózokat alakító szomáliai színészek, de persze Tom Hanks is hozza az Oscar-díjasoktól elvárható magas nívót (főleg a film legvégén remekel, amikor Phillips kapitányt a hadihajó gyengélkedőjében vizsgálják). Ezzel együtt a "fő" kalóz szerepében látható Barkhad Abdi játékát természetesebbnek éreztem; hitelesebb, ahogy mozog, ahogy beszél (bár amatőr színészről van szó), és szemmel láthatóan nem esett hasra attól, hogy a "nagy" Tom Hanks-szel került egy filmbe.
Némi korrajzot is kapunk, amikor a történet elején felvázolásra kerül az egész film központját jelentő szomáliai kalózkérdés. Nem nehéz rájönnünk, hogy itt alapvetően kényszerhelyzetről van szó, hiszen azok az emberek, akik rozzant motorcsónakjaikon kimerészkednek az óceánra, hogy hajókra vadásszanak, szinte kivétel nélkül egyszerű, szegény ördögök, akiknek a túlélést jelenti a veszélyes vállalkozás. Mennek, mert nincs más esélyük a boldogulásra. Ha kell, ölnek, és ha épp egy ellenállóbb legénységgel akadnak össze, meghalnak. De mégis vízre szállnak, mint nincs más választásuk. Ennélfogva amolyan felmentést kapnak a kalózok, akik nem gyilkosok és valószínűleg nem is rossz emberek, csupán a helyi hadurak játékszerei. Innen nézvést nem csak egy átlagos akció-drámát kapunk, hanem egy fontos kérdést is felvet a film, amin el lehet gondolkodni.
Richard Phillips kapitány 2010 óta ismét a tengereket járja.
Kedves György!
VálaszTörlésFantasztikus igaz történet, nagyon átjött. Tom Hanks vmi nagyon jó alakított, de Barkhad Abdi a kalózvezért olyan hihetően adta elő, tényleg elhittem. Amúgy mielőtt felkérték a szerepre taxisofőrként dolgozott. A kalózok ordibálása is hozzájárult a hitelességhez. Pörgős, izgalmas, még többször meg fogom nézni, viszont a szokásos amcsi propagandát le kell nyelni. Az eset után már katonák is lehetnek a hajók fedélzetén.