James Cameron az 1970-es évek végén kezdte filmes karrierjét, eleinte produkciós asszisztensként és látványtervezőként, később pedig vizuális effektusokon is dolgozott, így került képbe a Piranha 2. – Repülő gyilkosok esetében is, amikor annak eredeti rendezője (a szokásos kreatív nézetkülönbségek miatt) kilépett a projektből. Az akkor épp az effektusok rendezőjeként ügyködő kanadai fiatalembernek felajánlották a direktori posztot, a végeredmény viszont nem lett túl acélos, a kritikusok ugyanis ízekre szedték (az imdb-n szerény 3,8 csillagon áll), Cameron viszont nem csüggedt, mert elmondhatta magáról, hogy megrendezte élete első “nagy” filmjét.
Ez idő tájt, 1982-ben épp Rómában tartózkodott, amikor egy betegség miatt ágynak esett. Egyik éjjel azt álmodta, hogy egy fém csontváz késsel a kezében menekül egy robbanás elől. Miután meggyógyult, Cameron a rémálma által inspirálva írt egy történet-vázlatot, amit az ‘50-es évekbeli scifik, továbbá a Halloween ihletet és hasonló slasher lett volna, mint John Carpenter klasszikusa, ügynöke azonban elutasította az ötletet, mire Cameron rövid úton kiadta az útját, és tovább farigcsálta forgatókönyv-zsengéjét, abban bízva, hogy képes lesz rá vevőt találni.
Már ebben a korai vázlatban felbukkant a két terminátor ötlete, melyek közül az egyik folyékony fémből áll és a hagyományos fegyverekkel nem lehet legyőzni, ám Cameron felismerte, hogy a korabeli trükktechnikák még nem állnak azon a szinten, hogy elképzeléseit úgy valósítsa meg, ahogy szeretné, ezért a sztori ezen szálát félrerakta.
Cameron mindenképp maga szerette volna megrendezni a filmet, ezt viszont több stúdió sem támogatta, hiszen még semmilyen neve nem volt a szakmában. Gale Anne Hurd, a New World Pictures producere is érdeklődött a projekt iránt, bár főleg azért, mert mindössze egy dollárért megkaphatta a forgatókönyvet, amennyiben belemegy abba, hogy Cameron üljön a rendezői székbe. Némi alkudozás után végül az Orion Pictures felkarolta A terminátort, de persze, alacsony költségvetés mellett (alig 6 millió dollárt szánt rá), így nem vállalt túl nagy rizikót.
A szereplőválogatás alapvető fontosságú volt, hiszen a címszereplőnek fenyegető, gyilkos kiállásúnak kellett lennie, míg emberi ellenfelének, Kyle Reese-nek olyan elszánt harcosnak, aki képes elhitetni a nézőkkel, hogy fel tudja venni a versenyt a szinte elpusztíthatatlan gépezettel.
Az Orion ismertebb arcokat képzelt el a szerepekre, de többek között Sting, Sylvester Stallone és Mel Gibson is passzolta a lehetőséget. Mivel a Piranha 2-ben már dolgozott vele, Cameron egy korai elgondolása szerint Lance Henriksen bújt volna a jövőből visszatérő gyilkos kiborg bőrébe; egy tárgyaláson Henriksen meg is jelent a karakterben, bőrkabátban, elmaszkírozva, a fejlesztés során viszont a halálosztó megjelenése átalakult, ezért felmerült a korábbi profi futballista O. J. Simpson neve is, akinek testalkata jobban illett a szerephez.
Arnold Schwarzenegger nevét az Orion egyik vezetője dobta be Kyle Reese szerepére, Cameron pedig a kétségei ellenére hajlandó volt találkozni Schwarzeneggerrel, a két férfi pedig olyan jól elbeszélgetett egymással, hogy a kellemesen csalódott Cameron még vázlatokat is rajzolt Arnoldról, akiből elmondása szerint “iszonyú jó terminátor lenne”.
A fiatal osztrák bodybuilder ekkoriban már ismertebb volt kisebb filmes és tévés szerepei, de főleg a Pumping Iron című dokumentumfilm kapcsán, Simpsonnal szemben pedig az volt a legfőbb előnye, hogy jóval kidolgozottabb izmokkal rendelkezett (ez a ruhátlan jelenetek miatt fontos), ráadásul tapasztaltabb színész is, és bár erős akcentussal beszélte az angolt, de mivel alig volt szövege (mindössze 17 sor) és a karakter idegenségét is erősítette, nem kellett attól tartani, hogy komolytalanná válik az általa megformált figura. Mindezek ellenére ekkor még nem lelkesedett a filmért, ráadásul el is volt foglalva a Conan, a barbárral, de miután annak forgatása befejeződött, új színészi kihívásokat keresett, emellett úgy vélte, hogy a produkció kvázi ismeretlensége nem fog ártani a karrierjének, ha netán megbukna.
Miután a címszereptől ilyen formán elesett, Lance Henriksen kisebb mellékszerepet kapott, viszont olyan feltörekvő, fiatal kollégákkal játszhatott együtt, mint Michael Biehn és Linda Hamilton. Biehn eleinte butaságnak tartotta a forgatókönyvet, de meggondolta magát, miután találkozott Cameronnal, alakításához pedig tanulmányozta a II. világháborús lengyel ellenállási mozgalmat. Linda Hamilton olyan színésznőket utasított maga mögé, mint Jennifer Jason Leigh, Rosanna Arquette vagy Lea Thompson, és bár mindössze egyetlen jelentős filmszerepet tudott ekkoriban felmutatni, beválogatták A terminátorba, melyben eleinte ártatlan naivát kellett játszania, aki maga sincs tisztában a saját erejével.
A forgatás 1983-ban kezdődött Torontóban, majd rövid idő után le is állt, mivel kiderült, hogy Schwarzeneggernek egy másik szerződése értelmében előbb a Conan, a pusztító felvételeit kell letudnia.
A kényszerszünet hónapjai alatt Cameron finomította A terminátor forgatókönyvét, sztoribordot rajzolt, alaposabban kidolgozta a trükköket és akciójeleneteket, továbbá leszerződött a Rambo 2 megírására, de arra is jutott ideje, hogy tárgyalni kezdjen A bolygó neve: halálról.
Miután Schwarzenegger visszatért (hehe), a stáb Los Angelesben kezdett dolgozni, a munkálatok előtt egy héttel azonban Linda Hamilton eltörte a bokáját, ezért szélsebesen át kellett alakítani a forgatási ütemtervet, így azok a jelenetek, melyekben Hamiltonnak futnia kellett, későbbi időpontban lettek rögzítve.
A munkálatok a kezdeti nehézségek után kifejezetten jó hangulatban teltek, noha a fülledt nyári éjszakák Los Angelesben alaposan próbára tették a stábot, Schwarzenegger viszont gyakran teremtett vidám hangulatot a viccelődéseivel, amellett, hogy maximálisan odatette magát a forgatáson.
A fő jelenetek felvételét követően rövid, kiegészítő képsorokat is rögzíteni kellett (olykor gerilla módszerekkel), így például azt, amikor Kyle-ra ráhúzzák a hullazsák cipzárját, amikor az ipari prés összenyomja a terminátor fejét, vagy amikor a kiborg megjelenik Sarah lakása előtt. Utóbbin állítólag csak Cameron és Schwarzenegger volt jelen, a jelmezt és minden szükséges felszerelést a filmben látható autó csomagtartójában szállítottak a helyszínre.
A fő jelenetek felvételét követően rövid, kiegészítő képsorokat is rögzíteni kellett (olykor gerilla módszerekkel), így például azt, amikor Kyle-ra ráhúzzák a hullazsák cipzárját, amikor az ipari prés összenyomja a terminátor fejét, vagy amikor a kiborg megjelenik Sarah lakása előtt. Utóbbin állítólag csak Cameron és Schwarzenegger volt jelen, a jelmezt és minden szükséges felszerelést a filmben látható autó csomagtartójában szállítottak a helyszínre.
Az egyik híres jelenet, amikor a terminátor ráugrik az előle menekülő Kyle és Sarah autójára és öklével bezúzza a szélvédőt. A valóságban az embernek eltörnének a kéztőcsontjai vagy a csuklója, ezért egy hidraulikus műkezet használtak, melynek szerkezetét elrejtették Schwarzenegger mögött, a gép mozgatása viszont a súlya és bonyolultsága miatt nehézségekbe ütközött, ezért a jelenetet álló autóval vették fel, miközben a mögötte lévő téglafal-díszletet húzzák, így hozva létre a mozgás illúzióját.
A legutolsó jelenetben, amikor a várandós Sarah elhajt az országúton, Hamilton már nem ért rá, ezért Gale Anne Hurd titkárnője látható (hátulról nem felismerhető) a producer anyjának kutyájával egy Jeepben. Az egész napos készülődés során egyetlen autó sem járt azon az elhagyatott sivatagi úton, de bezzeg épp a felvételre jelent meg egy rendőr, és mivel a stábnak nem volt forgatási engedélye, sikeresen meggyőzték a járőrt, hogy egy egyetemi diákfilmben segédkeznek.
Az Orion nem sok reményt fűzött a produkcióhoz, ám bemutatása hetében A terminátor 4 millió dollárt keresett, ami kasszasikernek számított. Az USA-ban és Kanadában közel 40 milliót, külföldön pedig közel ugyanennyit hozott össze, erre jöttek még rá a későbbi home videos megjelenések és tévés sugárzások. A kis költségvetésű scifi-akciófilm nem várt sikere szélesre tárta Hollywood kapuit Cameron és Schwarzenegger előtt. A rendezőnek módja nyílt folytatni az Alien-t, ezen felül kultfilmek sorát készítette el, Schwarzenegger pedig a ‘80-as és ‘90-es évek legnagyobb akciósztárjává vált.
Az igazán nagy durranás azonban még váratott magára…
Az igazán nagy durranás azonban még váratott magára…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése