2019. december 21., szombat

A világítótorony

Valamikor az 1890-es években két férfi érkezik egy magányos kősziklán magasodó világítótoronyba; egy tapasztalt vén róka és egy fiatal, aki korábban Kanadában dolgozott favágóként, de a pénz miatt elvállalta ezt a munkát.
Az idősebb toronyőr minden feladatot ifjabb társára tol, kezdve a ciszterna takarításától egészen a gépek karbantartásáig; a fiatalembernek viszont lassan elege lesz a folyamatos megalázásból, így az egyre gyakoribb közös lerészegedések és kényszeredett barátkozás ellenére a két férfi fokozatosan egymás ellen fordul.

Minimál kamara-pszichothriller; a 4:3-as képarány (pontosabban 1.19:1, vagyis majdnem teljesen szabályos négyzet), a fekete-fehér színvilág, az expresszionista fényképezés pedig csak fokozza a bezártság-érzetet és az ezzel együtt lassan, de biztosan kialakuló tébolyt.
Abban nem vagyok egészen biztos, hogy mi volt evvel az író-rendező szándéka, bár egy interjúban úgy fogalmazott, hogy "semmi jó nem sül ki abból, ha két férfi csapdába esik egy óriási falloszban", a nyomasztó hangulat viszont annyira erős, hogy - ha lehet így mondani - bőven túllendíti a nézőt ezen, így ha végig képes ülni a közel 2 órát, bizonyos lehet benne, hogy kegyetlen élményben lesz része.

Willem Dafoe és Robert Pattinson az év egyik legjobb színészi alakítását nyújtja, irgalmatlan energiákat szabadítanak fel magukban és egymás felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése