2017. augusztus 15., kedd

A föld sója - Láthatatlan célpont - Ip Man-trilógia - Valerian és az ezer bolygó városa - A préri urai - Maggie - Pszichoszingli - A rém - Az elveszett fiúk - Tremors-Ahová lépek, szörny terem - Powers

A föld sója
Sebastião Salgado brazil fényképész, "szociofotós", aki többször is körbeutazta a Földet, hogy az emberiség "viselt dolgairól" tudósítson. Így jutott el többek között humanitárius katasztrófák sújtotta térségekbe, pl. Ruandába, vagy a volt Jugoszláviába, ahol pusztítást, nyomort és háborút fényképezett, így több halállal szembesülhetett, mint bárki a világon.
Mások talán depresszióba zuhantak volna ennyi szenvedés láttán, ám Salgado képes volt békére lelni az által, hogy igyekezett a Föld szépségeire is koncentrálni, később pedig gyerekkorának helyszínén, családja és barátai segítségével erdőt ültetett.
Wim Wenders filmrendezőt annyira lenyűgözte Salgado életútja, hogy 2014-ben egy rendkívül személyes hangvételű dokumentumfilmet forgatott a művészről. A jobbára fekete-fehér képkockákból kirajzolódik egy olyan férfi képe, aki a kameráján keresztül kendőzetlenül képes megmutatni az emberiség legszebb, de egyben legszörnyűbb arcát is. A NatGeo vibrálóan színes, szépelgő stílusához képest Salgado munkái elemi erővel hatnak a nézőkre, és ebben szemernyi túlzás nincsen.
A film a kezdetektől napjainkig mutatja be a fotós életének főbb állomásait, eközben maga Salgado mesél a munkáiról és tapasztalatairól, élményeiről.

Sebastião Salgado fényképeiből szeptember elején nyílik másfél hónapos kiállítás a Műcsarnokban Genesis címen.

2017. június 12., hétfő

Fúsi - Strange Days - A halál napja - Vademberek hajszája - Unacknowledged - Realive - Wonder Woman - 13 okom volt (1. szezon)

Fúsi
Sok filmben feldolgozták már a felnőtt szüzesség kérdéskörét (pl. A 40 éves szűz, Teddy mackó, A kezelés, stb.), bár nem minden esetben kerestek választ arra, hogy felnőtt (jellemzően) férfiak miért nem tudnak vagy akarnak intim kapcsolatot kialakítani.
Az izlandi író-rendező, Dagur Kári sem megy bele túl mélyen a témába, ami, mondjuk, nem baj, mert így legalább a nézők jobban elgondolkodhatnak a kérdésen. A látottak alapján pedig bőven van min agyalnunk.

2017. április 15., szombat

Shin Gojira

Soha ne dobj atomot kétszer ugyanarra az országra, látjuk, mi történt Japánnal! Persze, azért van a dolognak jó oldala is, úgyhogy tekintsünk el a polipos pornóktól, nézzük inkább azt, hogy mit adtak még a világnak. Bizony, minden moziszörnyek ősanyját, Godzillát.
Jó, az ókori eposzokban és mondákban is akadtak kaidzsúk, pl. a kraken, szóval a japánok is csupán felhasználtak egy vándormotívumot, viszont már 1954 óta hódítanak ezzel a filmszínházakban (és bár King Kong korábban "kezdett", Godzillának lényegesen több filmje van). A Toho legendás teremtménye azóta nagy utat járt be, tombolt többek között New Yorkban, legutóbb pedig egy eléggé lagymatag remake-ben, talán ezért gondolhatták úgy a japánok, hogy ismét a saját kezükbe veszik a gyeplőt és készítenek egy olyan Godzilla-filmet, melyben mellőzik a buta amerikai pátoszt és CGI-orgiát, helyette megtöltik tartalommal az óriásgyík tombolását.

2017. április 1., szombat

Páncélba zárt szellem

A Pesti Estes bemutató előtt volt egy rövid bevezető, melyben a beszélő elmondta, hogy az élőszereplős GitS-et az a Rupert Sanders rendezte, aki addig csak a Hófehér és a vadászt dirigálta, ami, valljuk be, nem túl izmos filmográfia. Ehhez képest megkapni a valaha készült egyik legfontosabb anime adaptációját minimum nagy bizalomról árulkodik a stúdió részéről, vagy annyira hisznek a forgatókönyvben, hogy nem számít, ki ül a rendezői székben, sok kárt nem tud okozni.
Ez esetben nyilván is-is, hiszen adott az alapanyag, melynek sok elemét egy az egyben át lehet venni, másrészt a sztorira valóban odafigyelhettek, mert ugyan eléggé leegyszerűsítették a misztikumot és a filozófiát, azért így is maradt elég, és ami a legfőbb: hűek maradtak Yoshimasa Mizuo mangájához, valamint Mamoru Oshii animéjéhez.

2017. március 28., kedd

Logan

2000 óta vártam arra, hogy a mozis Rozsomák végre olyan legyen, mint ahogy a képregényekben megkedveltem, ám 17 év alatt a Fox soha egyetlen alkalommal nem merte a figurát olyannak mutatni, amilyennek a Marveles írók eredetileg kitalálták. Ez persze érthető; minél szélesebb közönség számára kell tudni eladni az X-Men-epizódokat, ebbe viszont nem fér bele a vérengzés, ami pedig Logan karakterének fontos eleme. Ezért hát maradt a PG-13-as korhatár-besorolás, Rozsi pedig noha bőszen vagdalkozott a filmekben, azt igencsak lightosan tette.
A Logannel Hugh Jackman állítólag végleg leteszi az adamantium karmokat, a Fox pedig (nyilván a vérgőzös Deadpool váratlan sikerén is felbuzdulva) illő módon búcsúzik a színésztől: mocskosan és véresen. Tényleg sajnálom, hogy majdnem két évtizedet kellett erre várni.