Kiéhezettek

Általában nem szeretem a zombifilmeket, mert az esetek zömében nem többek üres hentelésnél, és igen ritka az, ahol a zombiság meg a történet nem csak arra van, hogy 1,5-2 órára kielégítse a vérre és pusztításra vágyó közönség alantas ösztöneit.

Persze, megértem, hogy az átlagember szórakozni és kikapcsolódni óhajt a pénzéért, amit a filmipar hűségesen ki is szolgál, de közben számos példa létezik arra, hogy igenis lehet egy film ennél több, igényesebb - akár egy zombimozi is.
Az angol Kiéhezettek ilyen, bár épp az intelligenciája és a visszafogott erőszakossága miatt vélekedhetnének sokan úgy, hogy nem jó film.

Tény, hogy nem túl mozgalmas produkció, kevés az akciójelenet, annál több a szövegelés, és sokkal fontosabbak a szereplők közötti viszonyok, mint az, hogy húsra éhes vademberek rohangálnak mindenfelé, de épp ettől lesz kivételes a film, mert nem a megszokottat adja, hanem valami mást, valami többet, ami képes elgondolkodtatni a nézőket - márpedig napjaink szórakoztatóiparában ez igencsak ritkaság, hiszen gondolkodni - sem közben, pláne utólag - senki nem akar, csak azonnali és felszínes szellemi-vizuális kielégülést.