Amennyire jó a Netflix saját gyártású tévésorozatokban (és azok elkaszálásában...), annyira gyenge játékfilmekben. Nyilván vannak kivételek, nem láttam mindet, de amit igen, azok közül egyik sem volt kiemelkedő, legjobb esetben is csak erős közepesre sikerült (pl. Beasts of No Nation), vagy kifejezetten hitványra (pl. Spectral). A Bird Box valahol a kettő között van.
A világon különös jelenség söpör végig: az emberek valaminek a látványára megőrülnek, azután végeznek magukkal. A túlélők kis csoportokba tömörülve, bekötött szemekkel próbálják elkerülni a láthatatlan borzalmat. Malorie, a várandós nő is bekerül egy ilyen közösségbe, majd évekkel később, immár két gyerekkel próbál csónakon egy biztonságosnak mondott helyre eljutni.
Hát, ez a film nem jó. Nem is rossz, legalábis úgy nem, hogy az ember lekapcsolná, viszont aki bárminemű újdonságot, eredetiséget, izgalmat és érdekességet keres, az nem ebben fogja megtalálni. Teljesen átlagos, sablonos, közhelyes menekülő/túlélő thriller egy láthatatlan ellenféllel (amiről a végén sem tudjuk meg, micsoda, hogy került ide, miért csinálja, amit csinál, stb.), tizenkettő egy tucat, és Hollywood már évtizedek óta süti el ugyanezt a sztorit, ugyanazokkal az egydimenziós figurákkal.
A szerény költségvetés (20 millió dollár) is alaposan rányomja a bélyegét a produkcióra, nincsenek látványos jelenetek, nyilván a híres színészek és húzónevek (Sandra Bullock, John Malkovich) se szívességből írtak alá, így a büdzsé nagyobbik hányadát valószínűleg a promó és a gázsik vihették el.
Sajnos, Sandra Bullock öregszik, pontosabban, nem akarja vállalni (vagy nem hagyják neki), hogy már 54 éves, így az arca gyakorlatilag egy merev maszkká vált a botoxtól, amin csak elvétve lehet mimikát felfedezni. Alakítása ráadásul tök enervált és vérszegény, rutinból lenyomja, oszt jónapot.
Komolyabb anyagi háttérrel és egy ügyesebb rendező kezében még ez a közepes alapanyag is nagyobbat tudott volna szólni, hovatovább mozikba is eljuthatott volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése