Az angol kisvárosban élő Tony nemrég özvegyült meg, azóta szinte csak hálni jár belé a lélek. Öngyilkos gondolatok kínozzák, amin a pszichológus sem segít, a munkáját tessék-lássék látja csak el, ami a szívén, az száján módon, cinikus és szarkasztikus beszólásokkal borzolja a környezete idegeit, apja Alzheimer-kóros, egyedül a laptopján lévő, a felesége által felvett videók és a kutyája tartja még valamennyire az életben.
Nem tudom, mennyire építkezik "hozott anyagból", de Gervais nagyon elkapott valamit ezzel a rövidke, csupán 6, egyenként kb. fél órás epizódból álló szériával. Nyilván nem mindenki dolgozza fel így a gyászát, mint Tony, ezért nem is nevezehető tipikusnak, amit látunk, mindenesetre az a fájdalom, amit egy szeretett személy elvesztése okoz, sokaknak ismerős lehet, ahogy az útkeresés, fejlődés is, ami erre az időszakra jellemző. A hogyan tovább, az önmarcangolás, a "túlélő bűntudata", stb.
Mindez pedig fekete komédiaként, dramedyként tálalva, amiben egymást váltják az érzelmes jelenetek és a beszólások, ahogy Tony az őt körülvevőket kínozza azzal, hogy nem tesz lakatot a szájára, ám az emberek fel sem veszik a bunkóságát, hanem igyekeznek újra jó embert faragni belőle.
Kíváncsi vagyok, hogy a Netflix vállalja-e a folytatást. Szerintem érdemes lenne, mert több, ehhez hasonlóan mély emberi tartalomra volna szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése