The Orville

Bevallom, nem követem Seth MacFarlane munkásságát, így pl. sem a Family Guyt, sem a mozifilmjeit nem láttam (jó, a Tedet, amit írt, igen), szóval nagyjából elkönyveltem a pasast egy közepesen infantilis idiótának. Ugyanez az előítélet dolgozott bennem akkor is, amikor először hallottam a The Orville című projektjéről, amit nemes egyszerűséggel Star Trek-blaszfémiának gondoltam. Végül nemrég két trekker haverom ajánlotta a figyelmembe a sorozatot... ami annak rendje és módja szerint beszippantott.

Először is, a The Orville "startrekebb" pl. a vadonatúj - és egyelőre még eléggé útkereső - Discoverynél, noha hivatalosan nem tartozik a ST-világhoz, mégis, a külsőségek, a karakterek, a történet, a háttér, és gyakorlatilag minden azzá teszi. Másodszor, és ez a legmeglepőbb számomra, MacFarlane szériája lényegesen intelligensebb és szellemesebb, mint gondoltam volna. Az író-producer kellő alázattal és hozzáértéssel nyúlt - ha papíron nem is - Gene Roddenberry örökségéhez, és valami olyasmivé formálta, ami tulajdonképpen minden Star Trek-sorozatból hiányzik: ez pedig a játékosság.
Az Orville úgy tud komoly maradni, hogy közben mégsem nyel karót, de közben a drámaiságot is képes enyhíteni, feloldani az okos szellemességével. Kb. mint az Avatár - Az utolsó léghajlító poénjai esetében.

Nyilván a Star Trek nélkül ez a produkció nem volna képes megállni a lábán, hiszen kimondatlanul is abból merít ihletet, azt parodizálja finoman, így viszont nincs szüksége univerzumépítésre, hiszen az már több mint 50 éve létezik.

Remélem, megmarad ez a színvonal a második évadra is. (Update: megmarad)