A sebezhetetlen

Hiába a Marvel/Disney évtizedes diadalmenete és a DC/Warner vergődése, a valaha volt legjobb szuperhősfilm továbbra is A sebezhetetlen, aminél kiválóbban soha semmi nem tudta ábrázolni a szuperhősség és szupergonoszság mibenlétét, a jó és a rossz örök szembenállását, de tulajdonképpen azonosságát - igaz, ehhez kellett egy karrierje csúcsán lévő M. Night Shyamalan, egy enervált Bruce Willis és a zseniális Samuel L. Jackson, no meg a kiváló fényképezés és kísérőzene.

Ezek együtt létrehoztak egy olyan elegyet, amire sem korábban, sem azóta nem volt példa, bár az indiai-amerikai rendező derekasan próbálkozott/próbálkozik, de sajnos annyira magasra helyezte a lécet közel 20 éve, hogy legfeljebb nyújtózkodni tud, de elérni nem (bár a Széttörve-vel eléggé megközelítette).

Azért persze érződik az elmúlt két évtized; a tempó kissé lassú egy mai akcióőrülethez képest, és a shyamalani nagy fordulat sem üt már akkorát, ám a lassú építkezés és a pszichológiai hatás így is magasra emeli a filmet.