Bohém rapszódia

Sokan várták ezt a filmet, még több vihar volt körülötte már attól a pillanattól, hogy egyáltalán tervbe vették (rád nézek, Sasha Baron Cohen), hiszen hogyan is lehetne méltóképpen megemlékezni minden idők egyik legnagyszerűbb rockegyütteséről?... Aztán a produkció utóélete sem volt épp felhőtlen; valahogy úgy, mint Freddie Mercury pályája, amire az egész mozi ki van hegyezve, noha Bryan Singer (és a lelépése/kirúgása után a helyére beugró Dexter Fletcher) rendezése elvileg a Queenről szól, gyakorlatilag azonban végig Freddie-ről, ám róla is csak felszínesen, bármiféle motiváció és mélyebb karakterábrázolás nélkül.

Ezért aztán, sajnos, a Bohemian Rhapsody nem lett jó film. Oké, nem rossz, hiszen korrekt módon elkészítették, felmondja a kötelező házi feladatát, ahogy kell, azonban ennél nem lett több, csupán egy átlagos iparosmunka, amit kizárólag a retrófaktor és a Queen/Freddie Mercury legendája képes eladni, de közben nem ás le mélyre, nem mutatja meg igazán Freddie-t, Briant, Johnt és Rogert, utóbbiaknak ráadásul nem jut több apró mellékszerepeknél.

Rami Malek derekasan odateszi magát, ez kétségtelen, azonban én személy szerint nem Freddie-t láttam az alakításában, hanem Rami Maleket, ahogy Freddie-t játssza. Ettől függetlenül valószínűleg fog Oscart nyerni, meg is érdemelné, csak mégsem. (Kb. mint Leonardo DiCaprio A visszatérőért.)

Sajnos, az aggasztóan fantáziátlan és a legapróbb kockázatot is messze elkerülő Hollywood a Queent és Freddie Mercury-t is megrágta, aztán kiköpte, miközben azt próbálja elhitetni a nézőkkel, hogy ez jó, közben pedig a forgatókönyv hiányosságait a legelcsépeltebb közhelyekkel és filmes sablonokkal tömték be, hogy a végeredmény mégis csak összeálljon valami fogyasztható (értsd: eladható) produktummá. Azért a Live Aid koncert a végén odacsap, csak kár, hogy nagyon leugrik a CGI, ezzel felemássá téve ezt az élményt is.

Kár ezért a filmért, sokkal többet érdemelt volna mindenki; Freddie, a Queen, és persze a közönség is.