Bár e téren az amerikaiakat sem kell félteni, ám a nagy stúdiók általában igyekeznek mindent kiherélni a PG-13, vagyis a magasabb nézőszám és a minél nagyobb profit érdekében, így a mainstream mozijaik közé szinte biztosan nem juthatna be egy olyan ultrabrutális alkotás, mint a The Villainess, amely mellett egy Halálos iramban is unalmas babazsúrnak tűnhet; a legelső jelenet például nem csupán megidézi az Oldboy egysnittes folyosós hentelését, de még rá is tesz egy lapáttal az FPS-nézettel. És ez még csak a kezdet...
A story eléggé hajaz a Nikitára: egy fiatal nő rajtaüt egy csapat gengszteren, ám (sikeres) akciója végén elkapja a dél-koreai titkosszolgálat, plasztikai műtétnek és több éves kiképzésnek vetik alá, hogy saját ügynökükké tegyék, majd új személyazonosságot kap, ennek fejében viszont a cég gyilkosaként kell megbízásokat végrehajtania. A fiatal nő nem sokkal később összeismerkedik egy özvegy férfival, aki titokban szintén a szolgálat embere. Ekkor tűnik fel egy új célpont is, egy sebhelyes arcú férfi, aki meghatározó szereplője volt a bérgyilkosnő előző életének.
Izgalmas akciódrámát rendezett Jung Byung-gil, még ha a spanyol (koreai...) viaszt nem is találta föl, sőt éppenséggel sok hasonló film készült már a világ minden táján, olykor még női szereplővel is, ám ugyanez teszi ezt a mozit is érdekesebbé az átlagnál, mert ez az akcióhős tényleg női figura, nem csak egy újabb hentelőgép, csak épp mellekkel, pénisz nélkül. A karakter női mivolta, még ha a motivációi nem is ostromolják a forgatókönyvírás csúcsait, érthetőek, megfelelően viszik előre a cselekményt.
A film talán hosszabb a kelleténél a több mint két órájával, lehetett volna kicsit feszesebb, de azért közel se fordul unalomba. Az operatőri munka parádés, az egészben pedig van valamiféle szomorú költőiség - talán ezért is kapott négy perces álló vastapsot Cannes-ban, ahol versenyprogramon kívül vetítették le.
A story eléggé hajaz a Nikitára: egy fiatal nő rajtaüt egy csapat gengszteren, ám (sikeres) akciója végén elkapja a dél-koreai titkosszolgálat, plasztikai műtétnek és több éves kiképzésnek vetik alá, hogy saját ügynökükké tegyék, majd új személyazonosságot kap, ennek fejében viszont a cég gyilkosaként kell megbízásokat végrehajtania. A fiatal nő nem sokkal később összeismerkedik egy özvegy férfival, aki titokban szintén a szolgálat embere. Ekkor tűnik fel egy új célpont is, egy sebhelyes arcú férfi, aki meghatározó szereplője volt a bérgyilkosnő előző életének.
Izgalmas akciódrámát rendezett Jung Byung-gil, még ha a spanyol (koreai...) viaszt nem is találta föl, sőt éppenséggel sok hasonló film készült már a világ minden táján, olykor még női szereplővel is, ám ugyanez teszi ezt a mozit is érdekesebbé az átlagnál, mert ez az akcióhős tényleg női figura, nem csak egy újabb hentelőgép, csak épp mellekkel, pénisz nélkül. A karakter női mivolta, még ha a motivációi nem is ostromolják a forgatókönyvírás csúcsait, érthetőek, megfelelően viszik előre a cselekményt.
A film talán hosszabb a kelleténél a több mint két órájával, lehetett volna kicsit feszesebb, de azért közel se fordul unalomba. Az operatőri munka parádés, az egészben pedig van valamiféle szomorú költőiség - talán ezért is kapott négy perces álló vastapsot Cannes-ban, ahol versenyprogramon kívül vetítették le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése