PiROSSZka - A jó, a rossz, a farkas, MEGAnagyi

Emlékszem, annak idején a Shrekről azt mondták, hogy fenekestül felforgatja a meséket, fityiszt mutat az összes klisének - aztán ehhez képest az égvilágon semmi újdonság nem volt benne, de még csak a legalapvetőbb szinten sem; pontosan ugyanazt a dramaturgiai vonalat követte, mint a hollywoodi filmek 99%-a.

Ehhez képest a PiROSSZka a maga rongyos kis 8 millió dolláros költségvetésével (a Shreké 60 millió volt...) képes legalább nyomokban felmutatni némi unikumot, és - szemben a zöld ogréval - valóban alaposan kicsavarja a jól ismert Grimm-mese elemeit, és bár ettől még egyáltalán nem lesz maradandó élmény, a válogatott marhaságok láttán azért néha el-el lehet mosolyodni.

A történet:

Az erdőben mindenki imádja az édességeket, ám egy titokzatos tolvaj elkezdi lopkodni a sütemények receptjeit, ezzel sokakat csődbe juttatva. A gyanú Piroskára is ráterelődik, aki a nagymamája által készített finomságokat szokta kiszállítani, és amikor a nagyit összekötözve találják a házában egy igencsak gyanúsan viselkedő farkas és egy baltát lóbáló őrült társaságában, kiszáll a rendőrség, hogy felgöngyölítse az eset szálait. Mindenkit kihallgatnak, viszont ahány gyanúsított van, annyiféle sztorit ad elő, így aztán nyomozó legyen a talpán, aki képes kibogozni az egyre szövevényesebbé váló ügyet.

Miért olyan nagy a szád?

Hiába költ egy produkció dollár tíz- (vagy száz-)milliókat a gyártásra és reklámra, ha a történet gyenge, akkor a film sem lesz jó, és az sem számít, hogy XY sztár (adja) a főszereplő (hangját), netán lélegzetelállító a látvány.
Igaz, a nézők már annyira megszokták a faék-egyszerűségű hollywoodi termékeket (mivel nem kapnak mást), hogy lassan nincs is egyébre igényük, így aztán tényleg nagyon mellé kell lőni ahhoz, hogy egy álomgyári produktum megbukjon.

Maradva a Shrekes példánál, hiába volt úttörő minőségű az animáció, hiába nyomatták a reklámokat, ha a történet legjobb esetben is csak közepes, a karakterek pedig sablonosak voltak, mert mint a legtöbb esetben, a stúdió itt is biztosra ment, és nem akart/mert kockáztatni valami újjal. (Számomra épp az egyediség hiánya miatt volt csalódás a Shrek.)

Nem állítom, hogy a PiROSSZka volna az amerikai rajzfilmgyártás csimborasszója, de azért mégis csak összekalapozott világszerte több mint 100 millió zöldhasút, ami arányaiban veri az első Shrek profitját - és azért elhihetjük, hogy 8 millióból nem nagyon lehet marketing habzsi-dőzsit rendezni.

A válasz talán abban rejlik, hogy a rendezőtrió eldönthette, hogy direkt valami nem átlagos ökörséget fognak készíteni, ami hatalmas médiakampány nélkül is képes lesz megtalálni a közönségét.

Gyorsan hozzáteszem: a PiROSSZka forgatókönyvét nem fogják a legjobb filmes iskolákban tanítani, de egyszeri próbálkozásnak, amolyan kísérletezésnek pont megfelelt, és ezt valószínűleg azon nézők is értékelték, akiknek már elegük volt abból, hogy minden animációs mese ugyanazokat a bonyodalmakat, fordulatokat és figurákat tartalmazza.

A PiROSSZka ehhez képest egy paródia, amit a legkevésbé sem szabad komolyan venni, ugyanakkor vigyázni kell arra is, hogy bár rajzfilm, mint oly sok esetben, ez sem kisgyerekeknek való, hiszen ők jó eséllyel a felét sem értenék a látottaknak. (Úgyhogy tisztelt nagymama, aki állítólag anno be akarta vinni a budapesti Corvin moziba az unokáját a South Park - Nagyobb, hosszabb és vágatlanra, merthogy az rajzfilm, tessék előbb tájékozódni!)

Koffeines turbó-mókus

Erősen látszik, hogy a stáb kevés pénzből gazdálkodott, ennyire alacsony büdzsé mellett ugyanis nyilván nem lehet minőségi versenybe szállni egy Pixarral vagy DreamWorksszel, ezért aztán a CGI minősége igencsak elmarad nevezett stúdióéktól, a karakterdizájn pedig egyszerűen - nincs rá jobb szó - ronda.

Mondjuk, ezek ellenére is lehet élvezni a filmet, mert egy idő után csak magára talál a cselekmény, onnantól pedig akár érdekesnek is lehet nevezni azt, ahogy ugyanazt a történetet több szereplő szemszögéből is végignézhetjük, és persze folyamatosan derülnek ki az újabbnál újabb infók is, főleg az ártalmatlan kinézetű Nagyiról.

Hajmeresztő katartikus csúcspontra azért ne nagyon számítsunk, mert aki némileg járatos az Agatha Christie-féle dramaturgiában (mindig a legvalószínűtlenebb szereplő a bűnös), annak számára nem lesz meglepetés a tolvaj kiléte.

Ugyan felcsendül néhány dal, de a Disney-ség itt véget is ér, hiszen az egércég sosem merne annyi blődliséget a filmjeibe pakolni, mint a PiROSSZka, ami inkább rétegműfajnak mondható, és a nagyobb gyerekek, vagy a fiatal felnőttek számára ajánlott.

A színészek jól érezhették magukat a szinkron felmondása közben, ráadásul nagy nevek is találhatóak a csapatban.


Habár 2011-ben készült egy megemelt büdzséjű folytatás, kellemesen nagyot bukott, ebből is látszik, hogy ami egyszer jól sült el, azt nem kell mindenáron folytatni, de hát erről is szól Hollywood; nem tudja, mikor kell abbahagyni, és annyi bőrt húz le egy projektről a profit maximálása érdekében, amennyit csak tud.
Az első PiROSSZka közel volt akkora eresztés, hogy indokolt lett volna a második rész, de azért az alkotók korrekt, egyszer azért fogyasztható terméket tettek le vele az asztalra.