A megtorló

2004-ben járunk, a Disney/Marvel kora előtt. Robert Downey Jr. csak négy év múlva robban be az első Vasemberrel, az egércég pedig egy esztendővel később fog leperkálni 4,2 milliárd dollárt a képregénykiadóért, hogy aztán nekilásson arcpirítóan sok pénzt keresni a cég szuperhősei köré felépített filmes univerzummal.

Bár a Megtorló mozgóképes jogai (újra) a Marvel Studiosnál vannak, a figura jellegéből adódóan valószínűleg felesleges abban reménykedni, hogy feltűnik egy önálló mozifilmben, hiszen a Disney családbarát imázsába nem igazán fér bele a bűnözőket hentelő antihős, igaz, a Foxos Deadpool átütő sikere miatt talán lesz egy 16-os/18-as karikás szekció a Marvel Cinematic Universe-en belül (bár ez inkább a tévében és online várható, legalábbis a közeli jövőt tekintve, pl. A Fenegyerek, Jessica Jones, Luke Cage, stb.).

Amíg viszont ez megvalósul, a rajongóknak addig sem kell lemondaniuk Frank Castle-ről, aki nem is olyan rég volt látható a Netflixes Daredevilben, ahol annyira jól teljesített, hogy saját szériát fog kapni, ami a tervek szerint hasonlóan erőszakos és véres lesz, és persze Jon Bernthal is visszatér a szerepben.

Na, de ez a jövő, jelen cikk tárgya viszont egy elég sután újraértelmezett, kiheréltebb, klasszikus biztonsági játékot folytató Megtorló, ami abszolút megérdemelten bukott akkorát, mint egy hatemeletes ház, hiszen mai szemmel nézve iszonyatosan hiányzik mögüle a Disney szakértelme, marketinggépezete; és persze pénze.

A történet:

Frank Castle, FBI-ügynök egy sikeres akciót követően családjával nyaral. Nem tudja azonban, hogy legutóbbi, fedett küldetése során életét vesztette a floridai gengszterfőnök, Howard Saint fia, az apa ezért bosszút esküszik, és elküldi az embereit, hogy végezzenek Castle-lel és hozzátartozóival.
Frank felesége és fia meghal, a férfi is súlyosan megsérül, de életben marad, felépülése után pedig elhatározza, hogy saját kezébe veszi a törvényt, ami nem tud mit kezdeni a Sainthez hasonló bűnözőkkel. Felfegyverkezik, és a fiától kapott koponyamintás pólóban kíméletlen háborút indít.

Végképp megtorolni

Ez a fickó nem a Megtorló, mint ahogy pl. az X-Menekben szereplő alak sem Farkas Rozsomák. Ez csak egy pasas, akinek fegyverei vannak, a pólóján pedig egy halálfejes ábra látható, de ettől még nem lesz ő a Megtorló, maximum - Az ébredő Erőből vett hasonlattal élve - egy lelkes cosplayer, akit belöktek egy megvágott büdzséjű produkcióba, és bár az alkotók az R-kategóriát jelölték ki célnak, a pénzhiány miatt komoly kompromisszumokra kényszerültek.

Itt mutatkozik meg némely stúdió dilettantizmusa, ill. általában Hollywood egyik legidegesítőbb szokása: annyira nem akarnak/mernek kockáztatni, hogy éppen csak az alapokat biztosítják egy-egy filmhez, igyekeznek mindenen spórolni, aztán nem győznek csodálkozni, amikor elmarad a remélt siker.

Hát, kérem, ha nem áldozunk elég időt és energiát egy forgatókönyv megírására, sőt kihúzunk belőle egy csomó jelenetet, mert sajnáljuk rájuk a pénzt, akkor tényleg nem értem, mit várnak egyesek.

A megtorló ebben a formában csak egy rajongói film (mármint a producerek rajonganak a pénzért, amit nem akarnak kiadni), amit az különböztet meg egy amatőr produkciótól, hogy kicsivel többe került és húzónévként szerepel benne John Travolta. Talán az ő gázsija vitte el azt, amit értelmesebben is el lehetett volna költeni, hovatovább látványra, netán egy hozzáértő rendezőre, akinek van valami halvány elképzelése Frank Castle figurájáról.

A portörlő

Thomas Jane nem rossz Megtorló, meg is tesz minden tőle telhetőt, ám sajnos ez édeskevés, hiszen az akciók nem túl intenzívek, vagyis a költségvetés egy tökös 2nd unit rendezőre sem terjedt ki. A mélypont az Orosszal való bunyó, ami szinte már paródiaszámba megy, ahogy Castle csodálkozó pofákat vág, amiért nem sikerül neki semmivel sem leütnie hegyomlásszerű ellenfelét.

A pénztelenség az egész filmen meglátszik, nyomokban sem található rendezői vagy operatőri stílus, tele van sablonokkal és logikátlanságokkal, eredeti ötletből pedig gyakorlatilag egyetlen sincsen...

...emellett még hosszú, unalmas és érdektelen is. Nem érdekel a figura, sem a tragédiája, sem semmi, amit csinál. Furcsa ilyet írni, de a '89-es verzió ehhez képest sokkal tömörebb és egységesebb, persze ez közel sem jelenti azt, hogy annyival jobb lenne, csak másképpen sz@r.

A 2004-es film olyan, hogy a falat még ugyan nem kapartam tőle, de vészesen megközelítette azt a szintet, ahol le szoktam kapcsolni filmet, pedig el lehet hinni, hogy nem sok ilyen volt, általában a legrosszabbakat is végig bírom nézni (lásd - ill. ne - pl. Náci zombik 1-2.)

Az is probléma, hogy a komikusnak szánt mellékszereplők, ill. a kötelező csinos nő totál feleslegesek, lényegében mindet ki lehetett volna hagyni, hiába tűntek fel a Welcome Back, Frank című képregényben, a filmben semmi helyük nincs, mert idegesítőek, stílusidegenek, és nem is teljesítik a feladatukat, miszerint erősítik Castle emberi oldalát azzal, hogy hagyják őt reagálni rájuk.

Ezek után nem meglepő, hogy John Travolta gengsztere is teljességgel komolyan vehetetlen, mondjuk, nem olyan módon, hogy az ember elnevesse magát tőle, hiszen a színész a maga módján még jól is játszik, csak hát ez nem neki való szerep.


A megtorló egy klasszikus kihagyott labda, ami lehetett volna jó, amennyiben a készítők hajlandók lettek volna áldozni rá. Így nagyjából a végefőcím a legjobb benne, de az azt megelőző két óra igencsak türelmet próbáló. Annyira azért nem felháborítóan rossz, hogy ne lehessen végignézni, de hát néhányaknak a Jackass-féle "humor" is tetszett, szóval ez a film is biztosan képes megtalálni a nem túl igényes közönségét.

Ha már mindenképp Thomas Jane-nel kell Megtorlót készíteni, akkor sokkal inkább ajánlom a Nagymosás alcímű rövidfilmet, ami fényévekkel jobb Jonathan Hensleigh borzalmánál, leginkább azért, mert hűségesebb a karakterhez.