A Megtorló: Háborús övezet

Régóta terveztem, hogy megnézem mindhárom Megtorló-filmet, és most, hogy túl vagyok rajtuk, az a mondás jutott eszembe, miszerint "nem többen vagyunk velük, csak sűrűbben".

Sajnos, Frank Castle figurája olyan, hogy képregényben jól tud működni, de filmen kevésbé, mert azt több százmillió embernek akarják a forgalmazók eladni, emiatt viszont hozzá kell igazítani a "massza" ízléséhez, és persze a korhatárbizottságokon is át kell tuszkolni. Emiatt viszont a végeredmény felhígul, kulcsfontosságú motívumok kerülnek elhagyásra, netán átalakításra, ami többnyire azzal jár, hogy a filmes karakter alig hasonlít rajzolt önmagára (lásd még Farkast Rozsomákot az X-Menből, Stallone Dredd bíróját, stb.).
Szinte szürreális ilyet írni, de a "trilógia" közül ez a Megtorló a legjobb, persze ne gondoljunk holmi forgatókönyvírói truvájra, mert még mindig a zúzás áll a középpontban, de most legalább volt egy halvány rendezői elképzelés arról, hogy milyen is legyen a főszereplő.

A történet:

Frank Castle rajtaüt a maffián, ám többeknek sikerül megszöknie; pl. Billy Russotinek, aki egy újrahasznosító üzemig jut, ahol a Megtorló belelöki egy zúzógépbe. Az akció során Castle lelő egy beépített FBI-ügynököt is, emiatt a rendőrség mindennél nagyobb erőkkel kezdi keresni az önjelölt bosszúállót.
Közben kiderül, hogy Russoti nem halt meg, viszont az arca borzalmasan eltorzult, ezért felépülve Fűrésznek kezdi nevezni magát, és nekilát, hogy átvegye az irányítást a vezetők nélkül maradt bűnözői csoportok felett.
Castle ezalatt bűntudata miatt támogatni próbálja a meghalt ügynök családját, de Fűrész és emberei szintén szemet vetettek az özvegyre és kislányára, hogy ezzel csalják tőrbe a Megtorlót, hiszen ha őt likvidálják, többé senki nem állhat az útjukba.

Hadi napló

Faék-egyszerűségű a történet, nagyjából annyi funkciója van, mint egy kereskedelmi tévés műsornak, ami kitölti a reklámok közötti időt. Itt most az akciók közti időt kell elütni valami sztorival, és meglepő módon ez néhol még sikerül is, bár nyilván nem beszélhetünk katartikus csúcspontokról, idegőrlő feszültségkeltésről, egeket ostromló személyiségfejlődésről meg hasonlókról.

Szerencsére az előző rész után nem akarták a készítők rebootolni a történetet, vagy újraértelmezni a főszereplőt, így megspórolták a Castle-család kivégzését, ezért most egy ereje teljében lévő, aktív, kiforrott Megtorlót követhetünk figyelemmel, nem pedig a kezdőt.
Ez azért is érdekes, mert nem csak a jéghideg gyilkológépet látjuk, hanem az emberi oldala is ki van hangsúlyozva, mindez pedig jobban hasonlít a képregényben foglaltakra, mint a korábbi két filmre.

Mindenképp elismerésre méltó, hogy ezt az egészet - anélkül, hogy le akarnám szólni a másik nemet - egy nőnek sikerült összehoznia, ami jól szemlélteti azt, hogy ha valaki hozzáértő szakember, akkor mindegy, hogy férfi, vagy nő. Sok férfi rendező fele ilyet se tudott volna készíteni, bár az is igaz, hogy olyan alapokkal, mint a Megtorló, nem is nagyon lehet mellélőni, hiszen a figura adott, a motivációit is ismerjük, egy jó akciórendezővel és egy rakás kaszkadőrrel pedig legalább a látvány garantálható, és néha ez is elég. (De ahogy az 1989-es, majd a 2004-es példa mutatja, ezek nélkül viszont a forgatásba is kár belekezdeni.)

Sic vis pacem, para bellum.

Szemben az első két "résszel", a Háborús övezetnek van hangulata, ami főleg annak köszönhető, hogy összehasonlíthatatlanul jobban van fényképezve. Markáns kékek és sárgák, élfények... látszik, hogy az operatőr átnézett néhány képregényt, és kialakított egy képi világot.

Míg 2004-ben a koncepció része volt, hogy mellőzik a képregényes stílust, helyette a realizmust tartották szem előtt, ennél a filmnél ez pont fordítva van. Az akciók kegyetlenek, véresek, bár aki látott már pl. egy Spartacust, az nem sok mindenen fog csodálkozni.
Persze, ezektől még nem lesz jó a film, de mégis közelebb áll ahhoz, hogy az ember azt mondja: igen, ez a Megtorló.

Ízlés kérdése, de szerintem Ray Stevenson sokkal jobban passzol Frank Castle-höz, mint Dolph Lundgren és Thomas Jane, persze, elsősorban a határozott vonásaira van szükség, semmint a színészi képességeire, viszont jól áll rajta a golyóálló mellény, és ez a lényeg.

Dominic West kb. annyira ripacskodja el a szerepét, mint pl. Tommy Lee Jones Kétarcot a Mindörökké Batmanben, de valahol még ez is megbocsátható, mert látszik, hogy ő sem vette halálosan komolyan a filmet.


A Megtorló: Háborús övezet alapvetően egy korrekt R-kat akciómozi, brutálisabb, mint Thomas Jane szösszenete, ugyanakkor jó példa arra az abszurd amerikai gondolkodásmódra, miszerint azért túlozták el benne az erőszakos jeleneteket, hogy ne lehessen azokat a valóságban leutánozni.
A tempó itt-ott megakad kissé, Microchip figurája alapvetően nem hiányozna, a sablonok is nagy számban képviseltetik magukat, de azt a keveset, amit vállalt, nagyjából sikerült teljesítenie.