Tirannoszaurusz

Egy angol film, ami végignyerte a hazáját (többek között díjazták a BAFTÁ-n), megjárta a Sundance-t (és onnan is hozott elismeréseket), és nem ok nélkül, hiszen főszereplője egy erőszakos, lecsúszott alak, aki a megváltását keresi. Hollywoodban biztosan sokan próbálnák ki magukat ilyen szerepben, ill. ülnének bele a rendezői székbe, hiszen a karakter és a téma is biztos Oscar-esélyesnek számítana, igaz, nagyon könnyen lehetne túltolni a biciklit, amivel már pont az a lényeg veszne el, amit Paddy Considine-nak és Peter Mullannek kiválóan sikerült megtartania.

A történet:

Felesége halála óta Joseph teljesen elhagyta magát. Egész nap nem csinál semmit, olykor meglátogatja rákban haldokló barátját, de jobbára a helyi kocsmákban múlatja az időt, önpusztító életvitele miatt pedig sokszor keveredik balhékba.
Egy alkalommal megkergeti néhány fiatal, akikbe korábban belekötött, Joseph pedig bemenekül az első helyre, amit talál: egy üzletbe, amit egy Hannah nevű nő vezet.
Bár kapcsolatuk nem indul fényesen, a férfi nemsokára rájön, hogy már annyira elmart mindenkit maga mellől, hogy Hannah az egyetlen, aki még emberszámba veszi - ugyanakkor a nő élete sem boldog: erőszakoskodó férjével elhidegültek egymástól, és a vallásban talált menedéket.
Nem sokkal később olyan dolog történik, ami alapvetően befolyásolja Joseph és Hannah sorsát.

British White Trash

Ha van francia trash meg perzsa bevándorló trash, akkor van angol fehér trash is, vagyis a helyiek életének mélységeit bemutató film, ami igencsak messze áll a rózsaszín cukormázzal leöntött hurráoptimista produkcióktól.

A Tirannoszaurusz nyers alkotás, húsba vágó, kíméletlen, célja pedig egyáltalán nem a szórakoztatás; sőt, a nézése közben akár kényelmetlenül is érezhetjük magunkat, és nem csak a fakó színek, a kevés zene, és a nem túl szimpatikus figurák miatt.

A cselekmény egy jellegzetes életérzést közvetít, amivel remélhetőleg nem sokan képesek azonosulni, viszont rávilágít arra, hogy az élet nem csak játék és mese, és a felszín alatt egész csokorra való nehézségek lappanganak, készen arra, hogy megkeserítsék az ember mindennapjait.

Színészfilm

Hiperrealista kamaradráma, egyszerű megvalósítással, amely főleg azt mutatja be, milyen könnyen kicsúszhat a talaj az ember lába alól, még akkor is, ha látszólag minden a legnagyobb rendben van.

Tipikus figurák konfrontálódnak egymással, a megoldások viszont koránt sem szépek, és bár néhány mozzanat a dramaturgiai hatás kedvéért ki lett hangsúlyozva, alapvetően hihetők a figurák és a cselekmény is.

A szereplők mind remekelnek, főleg persze Peter Mullan, de Olivia Colman is maradandót nyújt, Eddie Marsant pedig legszívesebben összerugdosná az ember, annyira tenyérbemászó és görény az általa alakított karakter.


Tirannoszaurusz, azaz egy behemót dinoszaurusz, melynek magyarázata elhangzik a filmben, de ha lefordítjuk az elnevezést - zsarnokgyík -, akkor is indokolt ez a cím. Az élet, ami maga alá gyűr, ami elől nem lehet elmenekülni. Szerencsére azért van remény (lásd a Chaplin-filmekre hajazó legutolsó jelenetet), és ha nem adjuk fel, akkor megtépázva bár, de képesek vagyunk folytatni az utat. Hiszen a tirannoszaurusz mi magunk is vagyunk.