Némi túlzással, ha láttad J. J. Abramstől a Super 8-at és olvastad Stephen Kingtől az Az-t, akkor legalább nyomokban ismerős lesz az Erased című 12 részes anime-sorozat, ám azon túl, hogy említett filmben és regényben is gyerekek erednek egy-egy fantasztikus rejtély nyomába, a legtöbb hasonlóság véget ér.
A jobb animékre jellemző módon ismét sokrétű történettel van dolgunk, hiszen akad benne a gyerekszerelemtől kezdve a barátság és a család fontosságán át mindenféle szép gondolat, és persze több példát is láthatunk a kitartásra és az elszántságra, de az írók a különféle bölcsességeket sem felejtették ki, melyek annak ellenére megszívlelendő tanácsok, hogy az ilyesmi olvasva jól hangzik, kimondva azonban általában szájbarágó szokott lenni.
Szép karakterdizján és animáció, nem túl tolakodó zene, és ugyebár a sok érzelem... csupa pozitívum sorolható fel az Erased kapcsán, viszont célszerű erősen odafigyelni az eseményekre, mivel sok olyan információ és összefüggés hangzik el, melyeket egy idő után kissé nehéz mind észben tartani.
Aki már olvasott életében bármit Agatha Christie-től, annak számára biztosan nem lesz rakétatudomány rájönni, ki a gyilkos, amit természetesen nem árulok el, de azért a szereplők relatíve kis száma miatt tényleg könnyedén ki lehet következtetni az elkövető személyét.
Aki már olvasott életében bármit Agatha Christie-től, annak számára biztosan nem lesz rakétatudomány rájönni, ki a gyilkos, amit természetesen nem árulok el, de azért a szereplők relatíve kis száma miatt tényleg könnyedén ki lehet következtetni az elkövető személyét.
Az Erased újabb jó példa arra, amikor egy anime tökéletesen mellőzi mindazt, amit egy átlagember értetlenkedve szokott fogadni a japán rajzfilmekben (pl. hatalmas, csillogó szemek, matrózblúzos, miniszoknyás lányok, fantasztikus akciójelenetek, stb.).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése