Mintha olvasta volna Angelo Licata a Dark Resurrection első részéről írott bejegyzésemet, persze nem ez történt, egyszerűen csak több pénz és több szakember állt rendelkezésére a 2011-ben készült folytatáshoz, ennek pedig meg is lett az eredménye. Szinte az összes olyan hibát sikerült kiküszöbölni és/vagy elhagyni, ami a vol.1-et még jellemezte, így a vol.0 lényegében tévé-minőségűre sikerült. Egy vezető, országos televízió persze nyilván így sem venné meg (nem a színvonal, hanem a téma miatt), de pl. egy SyFy vagy akármilyen más sci-fi-csatorna gond nélkül műsorára tudná tűzni, mert a nívó simán eléri azt a szintet, sőt egyes produkciókét meg is haladja.
A történet:
Jóval az első film eseményei előtt járunk. Sorran, nagy hatalmú Jedi-mester Eron, egy ősi civilizáció nyomait kutatja, mert a legendák szerint e nép képviselői birtokában voltak a halhatatlanságnak.
Sokéves keresést követően Sorran és tanítványai rálelnek az eroni kultúra egy maradványára, a Resurrection nevű hadihajóra, mely magányosan kering egy távoli bolygó körül. Egy felderítőcsapat átszáll a járműre, Sorran pedig elindul, hogy megfejtse a hajó titkát, fiatal kísérői viszont ezalatt rájönnek, hogy a Resurrection egyáltalán nem olyan elhagyatott, amilyennek látszik.
Ami nem megy elsőre, megy majd másodikra
A film végestábjában fel van tüntetve, hogy a produkció költségvetése mintegy 27 ezer euró volt, amit néhány száz támogató dobott össze, és az adományok minden centje meglátszik a legelsőtől a legutolsó képkockáig, ám a technikai rész csak egy dolog, mert művészi szempontból is komoly előrelépés történt.
Egyrészt a film hossza lecsökkent a 40 perc környékére, másrészt Licata profiknak engedte át az operatőri és vágói feladatokat, és ez a döntés a lehető legjobbnak bizonyult. Szépek és jók a kompozíciók, feszesebb, egységesebb lett a tempó és ritmus, így lényegesen "filmszerűbb" is lett a folytatás, ami sokkal közelebb áll ahhoz a minőséghez, amit az átlagember a tévében és moziban lát.
Nincsenek fölösleges jelenetek, jobbak a színészek, és általában véve az egész film jóval átgondoltabb, ami egyértelműen annak az eredménye, hogy a rendező végre azzal tudott foglalkozni, ami igazán a feladata: a rendezéssel.
Megvalósítás, színészek és konklúzió:
Ezúttal is van néhány külső felvétel, de a forgatás zöme ismét műteremben, greenboxban történt, ám a jobb fényképezés következtében ez most kevésbé szembetűnő.
Megint végig szól a zene, amire még mindig nem volna szükség, bár kétségtelenül hangulatos, ráadásul most legalább egy helyen indokolt is az aláfestés, mert erősíti a jelenet drámai hatását.
Angelo Licata rendezési stílusa sokat javult a két rész munkálatai között eltelt években; nyilván sok filmet nézhetett, talán szakkönyveket is olvashatott, vagy jó tanácsokra hallgatott, így most végre van feszültség is a történetben.
Az akciójelenetek koreográfiája tűrhető, kicsit nagyobb tempót elviseltek volna a fénykardpárbajok, de a kaszkadőrök (mert vannak) így is látványosan esnek, és legfeljebb majd a tervben lévő harmadik filmhez Licata alkalmaz egy akciórendezőt is, hogy a küzdelmek terén se legyen lemaradás.
A trükkök továbbra is nagyon jók. Rengeteg 2D-s és 3D-s effektet lehet látni, a Resurrection modelljét a valóságban is megépítették, bár a hajó külső-belső megjelenése erősen hasonlít az Alien lezuhant űrjárműjére, és a felbukkanó biomechanikus harcosok is emlékeztetnek némileg a xenomorfokra.
Az előző filmtől eltérően sokkal jobbak a szereplők, ami főleg annak eredménye, hogy több a profi színész, akik tudnak játszani is, nem csak néznek és gépiesen elmondják a szövegüket.
Míg az első rész sok sebből vérzett, hemzsegtek benne a tipikusan amatőr hibák, addig a második rész hatalmas fejlődést mutat - gyakorlatilag minden szempontból. Ami korábban rossz volt, azt kijavították, ami pedig jó, az még jobbá vált. A Dark Resurrection volume 0 elérte azt a minőséget, ami már lehetővé teszi az "igazi" filmekkel történő összehasonlítást, sok esetben olyanokkal is, melyek költségvetése messze meghaladja e produkcióét.
A tévés jelleg itt-ott még kivillan, de már az is nagy szó egy amatőrfilm kapcsán, hogy egyáltalán ilyen jelzőt lehet ráaggatni. Csak így tovább, signor Licata.
Kedves Gyuri!
VálaszTörlésNyáron nekem is volt balszerencsém ehhez. A látvány tényleg jó lett, de ezen kívül semmi sem tetszett, sztem ez minden csak nem SW, vmi fénykarddal idétlenség.
Készülsz a Darth Bane: Path of Destruction fanfilmre? :) Na, az ütős lesz, kb. jobban várom, mint az EP7-t.
Nekem az első rész (Volume 1) volt inkább nehézség, de ahhoz képest ez az epizód valódi felüdülés volt. Leírtam, miért. :)
VálaszTörlésEddig nem volt tudomásom a Bane-filmről, de utánanézek.