A Csillagok háborúja immár csaknem 40 éve határozza meg generációk filmes ízlését. A Star Wars "szimpla" mozifilmből kulturális jelenséggé nőtte ki magát - az első trilógia legalábbis mindenképp.
George Lucas sorozatának rajongói nem csupán beöltöznek kedvenc szereplőiknek, olvassák a regényeket vagy szerepjátékoznak, de gyakran kamerát ragadnak a kezükbe, hogy elkészítsék a saját, a messzi, messzi galaxisban játszódó történetüket.
2007-ben az olaszokon volt a sor, így született meg a Dark Resurrection (mert a Star Wars-univerzumban mindig ébred, újjászületik vagy feltámad valami... az Erő, a sötétség, a sithek stb.).
Egy Sorran nevű Jedi-mester megszállottjává válik az ősi próféciának, mely szerint egy Eron nevű helyen a Kiválasztott birtokába kerülhet a legvégső tudásnak. Kutatásai annyi áldozattal járnak, hogy a Rend végül kitaszítja sorai közül.
Évszázadokkal később Sorran, látszólag legyőzve a halált, visszatér, és birodalmi támogatással sikerül rátalálnia Eronra, ezért a Jedik Zui Mar mestert, és fiatal tanítványát, Hope-ot küldik oda, hogy állítsák meg Sorrant. A lány sorsa baljós titkot rejt, amit csak a Jedi Tanács néhány tagja ismer, ennek tudatában pedig az amúgy is állandóan mozgásban lévő jövő még bizonytalanabbá válik.
Che la Forza sia con te
A professzionalizmus hiánya azonban egyúttal visszafelé is elsült, hiszen eléggé nyilvánvaló, hogy az alkotók között nem nagyon volt valódi szakember, aki a lelkesedésen és elkötelezettségen kívül hivatásszerűen is űzné a filmszakmát. Ez nem bántás vagy lefitymálás, hanem egyszerű tény, amire számos jel utal.
Megvalósítás, színészek és konklúzió:
Röviden: a filmnek akadnak jó pillanatai.
Hosszabban: a magyar Időugrók kapcsán már említettem, és a Dark Resurrectionről is elmondható, hogy a valódi szakmai tudást nélkülöző alkotói folyamat és stílus erősen rányomja a bélyegét az elkészült filmre.
Egyrészt sok az egy órás játékidő, ahhoz képest mindenképp, mennyire kevés dolog történik a cselekmény során (nagyon sok a párbeszéd - beszélő fejek -, és kevés a valódi esemény).
Nem csupán ki lehetett volna hagyni néhány jelenetet (pl. az összes birodalmit), de a maradékot gyorsabbra kellett volna vágni (és lecsípni minden megszólalás elejét, amikor a szereplő levegőt vesz), sőt már eleve nagyobb tempóban kellett volna felvenni mindent (gyorsabb beszéd, gyorsabb mozgás).
Sok probléma van a ritmussal, és az amúgy is kissé nehezen követhető történet (nem teljesen világos, hogy mikor látjuk a múltat és mikor a jövőt) emiatt nem egyszer megközelíti az unalmasság határát (bár el nem éri). Olyan 45 perces hossz lett volna az ideális ehhez a sztorihoz.
Sok probléma van a ritmussal, és az amúgy is kissé nehezen követhető történet (nem teljesen világos, hogy mikor látjuk a múltat és mikor a jövőt) emiatt nem egyszer megközelíti az unalmasság határát (bár el nem éri). Olyan 45 perces hossz lett volna az ideális ehhez a sztorihoz.
Az operatőri munka többnyire jó, például szép a fényelés, bár elég szembetűnő a videós nyersanyag (ennek jellegzetességei amúgy eltűntethetők utómunkában), és akad néhány csúnyán komponált kép, melyek a "nézés, de nem látás" eredményei.
Jellmező fényképezési hiba az amatőrfilmekben, és itt is sok beállítás ilyen, hogy nagyon nagy a mélységélesség, bár ez sokszor az olcsóbb videókamerák hibája, mert az objektívjüket nem lehet a profi kamerákhoz vagy DSLR-fényképezőkhöz hasonlóan állítgatni.
Az életlen háttér nem csupán tudatos kompozíciós eszköz, de megvan az a nagy előnye, hogy elrejti a nem kívánatos képi elemeket, és persze dramaturgiai funkciója is van, ajánlott tehát minden amatőr rendezőnek használnia, mert komolyan növelheti vele a filmje produkciós értékét.
A zene egész jó, viszont végig hallható a film alatt, ami olykor kissé zavaró, mert a hangulat anélkül is megvan, máskor viszont egyszerűen csak nincs rá szükség, hogy aláfestést halljunk (pl. egy kevésbé lényeges párbeszéd közben).
A trükkök messze a film legjobb tulajdonságai közé tartoznak. Vannak 2D-s és 3D-s effektek is, például űrhajók, fénykardok, bolygók az égbolton, csillagos világűr stb.
A jelenetek nagy részét amúgy zöldháttér előtt forgatták, ami csak néha látszik (a fényelés eltűntette az illesztés nyomait), ez viszont azt eredményezi, hogy a nyilvánvalóan nem külső helyszíneken felvett szcénák "műteremszagúak" (ami azért is van, mert nincsenek nagy gépmozgások - nyilván nem volt hozzá technikája a stábnak).
A színészek többnyre amatőrök (akad azért néhány profi is), viszont általában jó karakterek, érdekes, jellegzetes arcúak (ergo ügyes volt a casting), a Hope-ot játsszó Marcella Braga pedig még némi tehetséget is mutat, legalábbis a legjobb minőségű alakítás az ő nevéhez fűződik.
A Dark Resurrection technikai minősége - a hibák ellenére is - messze túlszárnyalja a produkció "művészi" értékét. Világos, hogy mi volt az alkotók szándéka, ám azt csak részben sikerült megvalósítaniuk. A filmezés jórészt szakma, ami megtanulható, de persze tehetség sem árt hozzá. Angelo Licata tálentuma megvan, ami megfelelő alapot képez, ám célszerű lenne nem mindent neki csinálnia (rendezés, fényképezés stb.), mert amit az egyikkel nyer, azt a másikkal elveszíti.
A Dark Resurrection technikai minősége - a hibák ellenére is - messze túlszárnyalja a produkció "művészi" értékét. Világos, hogy mi volt az alkotók szándéka, ám azt csak részben sikerült megvalósítaniuk. A filmezés jórészt szakma, ami megtanulható, de persze tehetség sem árt hozzá. Angelo Licata tálentuma megvan, ami megfelelő alapot képez, ám célszerű lenne nem mindent neki csinálnia (rendezés, fényképezés stb.), mert amit az egyikkel nyer, azt a másikkal elveszíti.
A produkció honlapja
A teljes film megnézhető itt - magyar felirattal is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése