2014. október 19., vasárnap

Star Wars - Tomboló Erő II.


Az olyan apróságok, mint Darth Vader vagy a halál, nem állhatnak Starkiller útjába, főleg akkor, ha éppen egy lépésre van attól, hogy élete beteljesedjen, de nem az által, hogy segít egykori mesterének legyőzni a Császárt és átvenni annak helyét, hanem egy hajdani birodalmi pilótanő szívének elnyerésével.
A nagy sikerű videojáték alapján készült regényadaptáció folytatásában visszatér Galen Marek és Juno Eclipse, hogy a korábbiaknál sokkal nagyobb veszélyek és kalandok során győzzék le ellenfeleiket és harcoljanak egymásért.



Egy év telt el az első rész eseményei óta. Juno és Kota a lázadók oldalára állt; a férfi tábornok, a nő pedig egy hajó kapitányaként szolgál. Juno azóta gyászol, mióta Starkiller az életét aldozta azért, hogy a Szövetség vezetői elmenekülhessenek a Halálcsillagról - ám a fiatalember életben van, Darth Vader ugyanis a Kaminon egész sereg klónt őriz egykori tanítványából.
A "második" Starkillerről hamarosan kiderül, hogy - szemben az Erő-érzékeny klónokkal általában - nem őrült és nincsenek önpusztító hajlamai sem, ellenben a személyiség- és memória-bevéséskor nem sikerült maradéktalanul kitörölni belőle a "korábbi életére" vonatkozó emlékeket, így a Juno iránt érzett szerelmét sem. A férfi bármi áron a nő mellett akar lenni, így hát megszökik a bolygóról, és Juno keresésére indul.


A cselekmény két szálon, egymással párhuzamosan halad: az egyikben Starkiller követi Juno és a lázadók nyomát, eközben pedig újra összeakad Kotával, akit a Szövetség halottnak gondol, miután eltűnt egy, a Birodalom ellen vívott csata során. A vak Jedi fogoly, és egy arénában harcol afféle fénykardos gladiátorként.


A másik szál főszereplője Juno, aki bár próbál túllépni az őt ért veszteségen, ám mégis sokszor jut eszébe Starkiller. Miután ideiglenesen felfüggesztik posztjáról (amiatt a csata miatt, melyben Kota is eltűnt), egy titkos küldetésen kell részt vennie, ami azt célozza, hogy megnyerjék a Lázadás számára a mon calamariakat (élükön Ackbarral) és a quarreneket.

A TFU2 szintén az átlagos, nem túlságosan kiemelkedő Star Wars-regények közé sorolható, vagyis ami az első részben jó volt, az most is az, de hasonló mondható el a negatívumokról is - összességében viszont nem sok újdonsággal lehet benne találkozni.
Az első résszel megegyezően most is nagy hangsúlyt kap a karakterek belső vívódása és személyiségfejlődése, főleg persze Starkiller részéről, aki bár szakított a Sötét oldallal, ám kételkedik önmagában és érzéseiben, hiszen nem tudja, hogy csak egy klón, azaz másolat-e, ez által valódi-e a szerelme Juno iránt, netán Vader megint hazudott neki, és ő az eredeti. Ezzel együtt továbbra is az önálló élet megteremtése és a továbblépés igénye vezérli, amit csakis Junoval tud elképzelni.


A két fiatal szerelme sajnos az egyik gyengébb pontja a történetnek, mivel nem eléggé kidolgozott. Vader sok mindent megtanított Starkillernek, de a nőkről speciel semmit, ezért aztán az első rész során sem viselked(het)ett úgy, hogy okot adjon Junonak a vonzódásra - és persze ő sem vette észre őt nőként. Ehhez képest mégis elkezdtek érezni valamit egymás iránt, ám ez inkább Juno részéről történt, Starkiller meg csak "nem állt ellen", ennek fényében viszont némileg hiteltelennek tűnik az, hogy most feltúrja a fél galaxist, csak hogy szerelmével legyen.
Ugyanakkor viszont a Juno utáni sóvárgás egyértelműen a férfi legerősebb motivációja, lényegében ez a történet szerkezetének gerince, amiből minden más kiindul.


Ami Junot illeti, ő is megvívja a saját belső csatáit, ill. ennek keretében felvetődik az a kérdés, hogy vajon háború idején mennyire kerül(het) előtérbe az egyén magánélete (lásd a beszélgetést a férfiakról Juno és Leia hercegnő között).

Amíg a két szál önállóan halad, a drámai feszültség abból származik, hogy az olvasó tudja, hogy Starkiller életben van, míg Juno nem, így sokat izgulhatunk azon, mikor fognak végre találkozni, és onnan hogyan megy tovább a történet. Ehhez képest a két szál tényleg egyesül (a szokásos aranymetszésben, tehát kb. 2/3-nál) - de aztán ismét szétválik, ekkor pedig a feszültség forrása is áthelyeződik; innentől azért lehet drukkolni, hogy a férfinak sikerüljön megmentenie a nőt, és tényleg jöjjön a happy end, amit igazán megérdemelnének annyi viszontagság után.


Starkiller önismereti utazását amúgy a szintén újra felbukkanó Proxy foglalja össze a legjobban. Amikor utoljára láttuk, a droidot megsemmisítették - és bár sikerült működőképes állapotba hozni, nincsen elsődleges vezérlése. Ahogy fogalmaz: "A Raxus Prime-on történtek óta kétszer deaktiváltak, és úgy tűnik, csodával határos az, hogy mindannyiszor visszatértem. Ki vagyok, ha nincs primér programom? Minek létezek, ha nincs okom működni?"
Nem kell professzornak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, Proxy valójában Starkillerről beszél, aki eddig szintén kétszer "halt meg", ám ennek ellenére is életben van, és szintén az élete értelmét keresi, miután nem óhajtja azt az életet élni, amit Vader szánt neki. Az ő "primér programja" Juno, valami, amiért érdemes harcolnia, ami fontosabb a saját életénél is.


Gyakoriak a csaták, és ami azt illeti, olykor kissé túlzásnak is lehet érezni egynémely összecsapást; értem ez alatt például azt, hogy Starkiller szinte már irreális módon és mennyiségben küzd, legyen szó egy több tíz méter magas lényről, harci droidokról, vagy rohamosztagosokról, ám mindenből ép bőrrel kerül ki.
Amíg az első részben egy csillagromboló zuhan le egy bolygóra, most Juno hajója jut hasonló sorsra, amikor meg kell semmisíteni a Kamino pajzsgenerátorát, és a férfinak még ekkor sem görbül meg a haja szála sem, holott a fregatt páncélzatán állva irányítja annak zuhanását.
Ha egyetlen Sith/Jedi ennyire "mindenható", akkor ugyan mi szüksége van a Császárnak vagy Vadernek bármilyen fegyverre? Elég lenne csak egyesíteni az erejüket, hogy szó szerint akármit véghez vihessenek.


Jó, persze azért hiába a hatalom és az Erő használatában való jártasság, még mindig az ember és a psziché számít, ennek köszönhető, hogy Starkiller végül le tudja győzni egykori mesterét. (Apropó: jó lenne majd tudni, mi történt Vaderrel, miután a Lázadók fogságába esett; hogyan sikerült onnan kiszabadulnia.)


A magyar verziót Szente Mihály fordította. Hasonlóan az ő, és kollégái korábbi munkáihoz, a szöveg megint nagyon olvasmányos, lendületes.
Komoly hibákkal nem találkoztam, legfeljebb az ún. ikes igék egyes szám első személyű ragozásának írásmódjába tudnék belekötni, melyek kivétel nélkül úgy jelennek meg, hogy pl. "bízok", "dolgozok" stb., szemben a szerintem választékosabb "bízom"-mal, "dolgozom"-mal stb.
Ezen kívül még van egy számomra furcsa szó a 179. oldalon ("ábrázolódik"), ill. a 244. oldalon hiányzik egy betű (nagyobb hajó van hajóK helyett).

Egy logikai hibát mindenképp meg kell említeni, ám ez minden bizonnyal nem fordítói, hanem írói figyelmetlenség (tehát Williams részéről): a 7. oldalon a Lázadás születéséről van szó, és az olvasható, hogy "...az ellenállás egy őserdei kunyhó romjaiban született meg, ahol maroknyi teremtmény esküt tett arra, hogy fellázad a Császár ellen...", ez az esemény viszont nem a Kashyyyken történt, ahogy olvasható, hanem a Korélián (és nem egy kunyhóban, hanem egy ősi templom romjai között).


A vukik bolygójáról "csak" a Lázadás szimbóluma származik, azzal viszont az a baj, hogy nem a Starkiller-családé, hanem a Marekeké, tekintve, hogy a Starkiller egy kódnév, amit Darth Vader adott Galen Mareknek.

Általában véve a második Tomboló Erő érdekes olvasmány, talán egy fokkal még jobb is, mint az első rész, bár tény, hogy jobbára csak az átlagot hozza, ám "olyan mélyre nem ás le", mint például a Repbulic Commando-sorozat (kezdve a Tűzharccal). Sok az akció, és lehet izgulni a szimpatikus főhősök iránt, de az a bizonyos "plusz" csak félig-meddig van meg benne. Ez persze közel sem jelenti azt, hogy rossz volna, csak épp van nála jobb. Nem is egy.

6 megjegyzés:

  1. Kedves Gyuri!

    Végre! Jó volt olvasni, hogy nem annyira tetszik ez a regény mint a többi, úgy vettem észre, hogy több negatívumot emeltél ki - bár lehet, hogy csak én olvastam olyan hévvel, amiből így jött le, mivel nem igazán bírtam az első részt. Szóval a cikked megint jó lett. Most már minden SW könyvről figyelmeztető felirat nélkül (a Rep.Com. és Jaden Korr-duológia regényekkel ellentétben), spoileresen fogsz írni?

    Nekem a TFU2 jobban tetszett, mint az első rész, sokkal több pozitívuma van. Pl. A Juno-s részek a játékból hiányoznak, csak a végén tűnik fel. Az ő jelenetei jobban is tetszettek, de ennek ellenére sem lesz a kedvenc regényem, én az átlagos kategória alja felé sorolnám, mert vannak ettől sztem jobb átlagos regények.

    A könyvemben a 226-227., 230-231., 234-235., 238-239., oldalak úgy néznek ki, mintha duplán nyomtatták volna rájuk a szöveget, olyan "szellembetűsek". Nálad is így van?

    A Szukits Kiadó facebook oldalán láttam, hogy az ekultura Áramlatok és A megtévesztés leple olvasói véleményét tartalmazó poszt alá linkelted a saját vonatkozó cikked. Viszont egy idő után (viszonylag hamar) az utóbbi alól eltűnt a hozzászólásod. Te törölted vagy ők (de miért) ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekeztem objektíven kiemelni a negatívumokat, de azért próbáltam nem csak azokra koncentrálni. Remélem, létrejött az egyensúly, de ha mégsem... hát, az a könyv "hibája".
      Sajnos, már annyi filmet láttam, hogy nehéz nekem újat mutatni, és a SW-regények meglehetősen hasonló dramaturgiát használnak, ezért ha belefutok valami ismerős jellemzőbe, annak nem nagyon örülök.

      A spoilereket is próbálom redukálni, amit pedig leírok, nem annyira sarkalatos fordulatok, hogy azzal minden fontos poént lelőjek. Ha esetleg Vader fogságba esésére gondolsz, az szerintem viszonylag közismert dolog, a játékosok számára mindenképp. Én ugyan nem játszom, így nem is tudtam róla, de mivel elég érdekes drámai fordulat, szerintem ennyi belefér, hogy kicsit borzoljam a kedélyeket, és kedvet csináljak a "folytatáshoz". :)
      Aki olasta a regényt, annak számára nem újdonság a történet egyes szálainak megemlítése, aki meg nem, annak talán e pár apróság felkeltheti az érdeklődését. Szerencsére megengedhetem magamnak a luxust, hogy azt írjak, amit akarok, és nem kell semmilyen szerkesztő ízléséhez alkalmazkodnom. :)

      Én nem találkoztam nyomtatási hibával.

      Nem én töröltem őket, hanem nyilván a Facebookos oldal adminja. Hogy miért, nem tudom. Gondolom, nem akart ingyenreklámot, vagy nem szerette volna, ha negatívumok jelennek meg a könyvről, mert az esetleg elriaszthatja a vásárlókat.
      Azért linkeltem be a bejegyzéseimet, hogy egy kis olvasottságot generáljak. Kár, hogy ilyen piszlicsáré témában is kvázi cenzúra van.

      Törlés
    2. Én mindig azután olvasom el a kritikáid, hogy már olvastam az adott könyvet, mivel falra mászom a spoilerektől. Tapasztaltam korábban, hogy te sem lövöd le a poénokat, de lehet (nem biztos), hogy tudnék következtetni egy le nem írt eseményre, ha előbb olvasnám a kritikád, mint a könyvet. Számomra meglepetés volt Yoda szereplése, így erre spoilerként tekintek, meg általában, ami a könyv fele után van. Vader fogsága számomra új dolog volt, de nem fogjuk megtudni, mi lett volna folytatás mivel a Disney törölte a 2014. április 25. előtti összes regényt, képregényt, videójátékot, stb. kivéve a 6 filmet, TCW-t és a Darth Maul: Son of Dathomir c. képregényt. (Tudod, amiről pár hónapja informáltalak.)

      Sztem is az olvasók elriasztásának veszélye miatt törölhették, és valószínűleg ezért vannak a honlapjukon a könyvek alatt a hozzászólásoknál föntebb az 5 csillagosok, nem pedig a legújabb hozzászólások. Így aztán várhatom, hogy megosszák a Tomboló Erő I. és II. véleményem, mivel az elsőben nem rejtem véka alá a rosszallásomat. :)

      Törlés
    3. Igyekszem nem spoilerezni, mert az nem tisztességes azokkal szemben, akik még nem olvasták a könyvet - vagy látták a filmet, ez témától függ. Esetleg halványan utalok rá, de azért a pontos poént próbálom nem lelőni, mert elsősorban a kedvet akarom felkelteni, a meglepetések elárulásával meg nem ezt érem el.

      Mindegy, hogy a Disney mit törölt és mit nem, attól még léteznek az elmúlt évek-évtizedek könyvei, szóval számomra mindegy, hogyan akarja a Disney újraírni az idővonalat. Egyelőre az a helyzet, hogy a könyvek vezetnek kb. 40 évvel, míg az egércég egy rajzfilmsorozaton kívül még nem mutatott fel semmit.

      A te kritikáidat be szokták linkelni, azokat rendszeresen látom. Az enyémekről szerintem nem tudnak annyira, azért próbálom ilyen gerilla-módszerrel promótálni magamat, de ezek szerint nem vevők rá.

      Törlés
    4. Pontosan ezt akartam én is mondani - amit az első bekezdésben írsz -, csak ilyen szépen nem tudtam kifejezni magam.

      A második bekezdéssel is egyetértek.

      Sztem a honlapjukon a könyvek hozzászólásban linkeld be a vonatkozó kritikádat. Én az adott könyvhöz mindig odalinkelem, de a júliusi A múlt kísértete és Tomboló Erő, valamint az augusztusi A jövő látomása véleményem, meg a TFU2-é kimaradt. Meg persze azok a régebbi könyvekről szólóak, amiket nem ők adtak ki, nekem meg nincs pofám belinkelni a honlapjukra. :) Szóval, ha nem linkelném nekik a hozzászólásba, a kutya se osztaná meg, nem így az ekultura írásait.

      Törlés
    5. Olykor elküldtem nekik privát üzenetben, de arra nem válaszoltak, bár 1-2 alkalommal kitették a bejegyzést a saját oldalukon. De a te tipped is jó, köszi.

      Törlés