A Star Wars - The Force Unleashed című videojáték 2008-ban jelent meg, ezzel szinte párhuzamosan napvilágott látott a könyv-verzió, ami hűségesen követte végig a játék cselekményét. Szerzője, Sean Williams, gyakorlott a messzi-messzi galaxis krónikáinak írásában; a rajongók által sokszor TFU-nak nevezett adaptáció az ötödik SW-regénye.
15 évvel járunk a Birodalom megalapítása után. A Császár és Darth Vader kegyetlen irtóhadjáratának következtében csaknem az összes Jedi meghalt, ám maroknyian túlélték a hírhedt 66-os parancsot, ezért Vader a tanítványát, Starkillert bízza meg a feladattal, hogy vadássza le és ölje meg a még életben lévőket.
A fiatal férfi létezéséről Palpatine sem tud, mert a Sötét Nagyúr a legnagyobb titokban vette magához és képezte ki, hogy felhasználja terveiben, melyek célja nem kevesebb, minthogy elpusztítsa az Uralkodót és átvegye a helyét.
Starkiller kap egy hajót és egy pilótát, és elindul a küldetésére, melynek során végez három Jedi-lovaggal, köztük az egykori Jedi-tanács tagjával, Shaak Tivel. Amikor visszatér mesteréhez, szembesülnie kell azzal, hogy a Császár régóta tisztában volt a növendék létezésvel, ezért megparancsolja Vadernek, hogy végezzen tanítványával, aki engedelmeskedik is, hat hónappal később azonban Starkiller visszatér az életbe, és egy új, mindennél nagyobb szabású megbízást kell teljesítenie: hogy eltereljék Palpatine figyelmét Vader továbbra sem feladott tervéről, Starkillernek a galaxis elégedetlenkedőit felhasználva meg kell szerveznie és ki kell robbantania egy lázadást, hogy míg a Császár avval van elfoglalva, addig Vader kivárhassa a megfelelő alkalmat a cselekvésre. Az események azonban nem várt fordulatot vesznek.
A regény egyik erőssége a kiváló hangulat, ill. az a tény, hogy egyfajta összekötő kapocs az Új és a Régi Trilógia között, hiszen csak röviddel vagyunk a Klónháború után, de feltűnik - csak említés szintjén, vagy akár konkrét formában - néhány korai szereplő, pl. Obi-Wan, Qui-Gon, Anakin Skywalker (ők hologramként), Shaak Ti, Maris Brood, vagy éppen Bail és Leia Organa, Mon Mothma, valamint Garm Bel Iblis. Ugyanakkor ez már a Birodalom korszaka is, ennélfogva a Jedikre a legtöbben már csak árulóként, bűnözőként, esetleg sosem volt varázslókként emlékeznek, míg az Erő nem több szóbeszédnél és legendánál.
Olyan idő ez, amikor Darth Vader zászlóshajója, az Executor, de a Halálcsillag is még csak épülőfélben van, ám a fegyveres erők és a rohamosztagosok már a markukban tartják a bolygókat és csillagrendszereket.
A másik erősség a kidolgozott főszereplőkben rejlik, elsősorban Starkillerben, akinek személyén át lényegében megismerhetjük az "embert a sith mögött". Ennyire részletesen talán csak az olyan regények mélyedtek el a Sötét oldal követőinek lelki világában, mint például a Darth Plagueis vagy A gonosz útvesztője.
A másik főszereplő a birodalmi pilóta, Juno Eclipse, aki korábban egy TIE-század parancsnoka volt. A fiatal nő kíváncsi természetű, ki meri mondani, amit gondol, ideáljai és erkölcsi kódexe van, nem gonoszságból cselekszik; hisz abban, hogy ő jó, és egyáltalán nem tartja helyesnek a felesleges pusztítást. Mivel belülről látja a Birodalmi Hadsereg működését, tisztában van annak fonákságaival is, melyek nem összeegyeztethetőek az ő lelkiismeretével. Kétségei támadnak, bűntudata lesz a Birodalom által elkövetett, nyilvánvaló visszaélések miatt, megkérdőjelez döntéseket, gondolkodik és kritizál, ezért eltávolították posztjáról, Vader pedig személyesen jelöli ki Starkiller hajójának, a Rogue Shadownak a kapitányi posztjára - igaz, előtte már hét pilóta töltötte be ugyanezt az "állást" -, amikor pedig arról van szó, egy pillanat alatt a Birodalom ellenségének kiáltják ki, és egy börtön mélyére vetik, hogy kivégezzék.
Mindkettőjük tehát személyesen tapasztalta meg az árulást - a férfi még a halált is -, ezért aztán nem csoda, hogy kettejük párosa éppen összeillik, kiegészítik és támogatják egymást.
Starkiller életében csupán egyetlen "barát" van: Proxy nevű droidja, "aki" egyrészt edzőtársa, hiszen holografikus vetítőinek és programozásának hála, bármilyen alakot, Jedit, sithet képes megjeleníteni, és azok stílusában vívni, másrészt pedig amolyan adó-vevőként is funkcionál, mert Darth Vader gyakran rajta keresztül éri el tanítványát, és ilyenkor Proxy fel is veszi Vader holografikus alakját.
Furcsa, groteszk ellentmondás van a robot és a növendék kapcsolatában; bár szövetségesek, Proxy elsődleges programozása mégis az, hogy megölje gazdáját, igaz, ez közel sem olyan egyszerű.
A robot és a két ember nem hétköznapi társaságába egy negyedik személy is csatlakozik: a Klónháború tábornoka, Rahm Kota, egykori Jedi-mester, akit Starkiller "elvileg" megölt, de mégis életben van, súlyosan megsebesült, elveszítette a szeme világát, az összecsapás óta pedig meghasonlott önmagával, iszákos, megtört és nyomorult alakká vált.
Amikor a fiatalember új megbízást kap Vadertől, Kotát és kapcsolatait tervezi felhasználni a lázadók összegyűjtéséhez.
A történet során több feszültségforrás is van; az egyik Junótól ered, aki - miután kihallgat egy beszélgetést Starkiller és Vader között - tudja, mire készül a Sötét nagyúr, és azon rágódik, hogy mit tegyen, és ez összekapcsolódik a "saját" meghasonulásával a "Birodalom igazságával" szemben.
A másik forrás az olvasót célozza, amikor Kota feltűnik; mind tudjuk, hogy kicsoda a tanítvány és mit akar, a vak Jedi viszont nem, így annak sincs tudatában, hogy kiszolgáltatja a barátait a Birodalomnak.
A harmadik suspense abból táplálkozik, hogy a Star Wars-saga ezen szakaszában még csak a csírái léteznek a lázadásnak, ám aki olvasta a későbbi regényeket meg persze látta a filmeket, pontosan tisztában van azzal, hogy az eleinte csak a Császár figyelmét elterelendő ötlet végül mivé nőtte ki magát.
Noha korábban is volt lehetőség bepillantást nyerni egy sith szereplő fejébe, sok esetben erős hangsúlyt kaptak a pusztítással és uralkodással kapcsolatos gondolatok, Starkiller esetében azonban ilyesminek nyoma sincs, majdnemhogy egy teljesen átlagos fiatal férfiról van szó, aki viszont - bár lényegében egy élő fegyver - töprengeni, majd lassan kételkedni kezd, végül kvázi "önerőből" éri el a megvilágosodást. Tény persze, hogy ehhez szükség van Juno és Kota közreműkődésére, és persze Proxyt sem szabad kihagyni az egyenletből.
Közös "fejlődésük" során szimpátia alakul ki Starkiller és Juno között, ami egy idő után vonzalommá alakul, bár ez elsősorban a nő részéről kerül megfogalmazásra, míg a tanítvány nem igazán tud "férfiként" viselkedni, ami persze érthető, hiszen sosem volt arra szüksége, hogy nőkkel bánjon - így nem is tudja, hogyan kell; a mestere ilyesmit nem tanított neki.
Azért persze azok is kapnak csemegéket, akik kevésbé fogékonyak a "lelkizésre", így végre igazán láthatjuk, mennyire nem számít az Erőnek a méret (lezuhanó csillagromboló), ill. milyen egy valódi összecsapás egy rancorral (ahhoz képest, amit A Jedi visszatérben láthattunk).
A magyar változat a szokásos, magas színvonalú, érthető, tiszta a fogalmazás, fordítási hibák, elírások nincsenek, logikai bukfencek ellenben előfordulnak, ám ez gyaníthatóan Williams sara, nem pedig a hazai verzióért felelős Szántai Zsolté.
Lehet vitatkozni azon, hogy az író mennyre dolgozota ki Starkiller személyiségfejlődését, az mennyire lett meggyőző, hiszen az a "lelki" út, amit a férfi bejár, nem különösebben "látványos", ez pedig talán zavarhatja azokat, akik valami "extrémebbre" vágynának. Maradjunk annyiban, hogy olvastam-láttam már olyat, amit személy szerint hitelesebbnek találtam, de ez abszolút szubjektív benyomás.
A Tomboló Erő általában véve (a kötelező akciókon és külsőségeken túl) egy közös utatás a szó fizikai és elvont értelmében egyaránt, önismereti kutatás (lásd még Juno apját), az önállóság vágyának megtapasztalása stb. Ahogy Vader rátapint egyszer a lényegre: "Nagy harc dúl a bensődben.", és ez igaz az összes mindkét emberi főszereplőre.
Amikor a fiatalember új megbízást kap Vadertől, Kotát és kapcsolatait tervezi felhasználni a lázadók összegyűjtéséhez.
A történet során több feszültségforrás is van; az egyik Junótól ered, aki - miután kihallgat egy beszélgetést Starkiller és Vader között - tudja, mire készül a Sötét nagyúr, és azon rágódik, hogy mit tegyen, és ez összekapcsolódik a "saját" meghasonulásával a "Birodalom igazságával" szemben.
A másik forrás az olvasót célozza, amikor Kota feltűnik; mind tudjuk, hogy kicsoda a tanítvány és mit akar, a vak Jedi viszont nem, így annak sincs tudatában, hogy kiszolgáltatja a barátait a Birodalomnak.
A harmadik suspense abból táplálkozik, hogy a Star Wars-saga ezen szakaszában még csak a csírái léteznek a lázadásnak, ám aki olvasta a későbbi regényeket meg persze látta a filmeket, pontosan tisztában van azzal, hogy az eleinte csak a Császár figyelmét elterelendő ötlet végül mivé nőtte ki magát.
Noha korábban is volt lehetőség bepillantást nyerni egy sith szereplő fejébe, sok esetben erős hangsúlyt kaptak a pusztítással és uralkodással kapcsolatos gondolatok, Starkiller esetében azonban ilyesminek nyoma sincs, majdnemhogy egy teljesen átlagos fiatal férfiról van szó, aki viszont - bár lényegében egy élő fegyver - töprengeni, majd lassan kételkedni kezd, végül kvázi "önerőből" éri el a megvilágosodást. Tény persze, hogy ehhez szükség van Juno és Kota közreműkődésére, és persze Proxyt sem szabad kihagyni az egyenletből.
Közös "fejlődésük" során szimpátia alakul ki Starkiller és Juno között, ami egy idő után vonzalommá alakul, bár ez elsősorban a nő részéről kerül megfogalmazásra, míg a tanítvány nem igazán tud "férfiként" viselkedni, ami persze érthető, hiszen sosem volt arra szüksége, hogy nőkkel bánjon - így nem is tudja, hogyan kell; a mestere ilyesmit nem tanított neki.
Azért persze azok is kapnak csemegéket, akik kevésbé fogékonyak a "lelkizésre", így végre igazán láthatjuk, mennyire nem számít az Erőnek a méret (lezuhanó csillagromboló), ill. milyen egy valódi összecsapás egy rancorral (ahhoz képest, amit A Jedi visszatérben láthattunk).
A magyar változat a szokásos, magas színvonalú, érthető, tiszta a fogalmazás, fordítási hibák, elírások nincsenek, logikai bukfencek ellenben előfordulnak, ám ez gyaníthatóan Williams sara, nem pedig a hazai verzióért felelős Szántai Zsolté.
- A 180. oldalon "A nő a kommunikátorra mutatott. Kota aktiválta az egységet..." - ám a Jedi vak, szóval elég furcsa, hogy szavak nélkül is tudja, mit kell tennie, pláne meg is találja a megfelelő gombokat.
- A 240. oldalon "Starkiller ismét tisztán, rendezett külsővel jelent meg, nyoma sem látszott annak a rengeteg vérnek és mocsoknak, amely beszennyezte.", ehhez képest a 245. oldalon "Miközben várakozott, fontolóra vette, hogy ruhát cserél (...), ...csak vérfoltos bőrnadrágja és csizmája volt rajta...".
Lehet vitatkozni azon, hogy az író mennyre dolgozota ki Starkiller személyiségfejlődését, az mennyire lett meggyőző, hiszen az a "lelki" út, amit a férfi bejár, nem különösebben "látványos", ez pedig talán zavarhatja azokat, akik valami "extrémebbre" vágynának. Maradjunk annyiban, hogy olvastam-láttam már olyat, amit személy szerint hitelesebbnek találtam, de ez abszolút szubjektív benyomás.
A Tomboló Erő általában véve (a kötelező akciókon és külsőségeken túl) egy közös utatás a szó fizikai és elvont értelmében egyaránt, önismereti kutatás (lásd még Juno apját), az önállóság vágyának megtapasztalása stb. Ahogy Vader rátapint egyszer a lényegre: "Nagy harc dúl a bensődben.", és ez igaz az összes mindkét emberi főszereplőre.
Kedves Gyuri!
VálaszTörlésAz írásod átfogó és teljes lett, ha nem olvastam volna a regény kemény spoilerekbe futottam volna. Amikor a Szukits Kiadó 2015-ös megjelenéseinél odaírtad, hogy részedről a TFU 2 a legvárósabb nagyon kíváncsivá tettél. Korábbi írásodban említetted, hogy nem szoktál videójátékokkal játszani, így még jobban vártam az értékelésed a két regényről, ha jól emlékszem Szente Mihálynak mondtad, hogy majd a kettőről írsz egy kritikát. Azért A pusztítás útjában is megismerjük Bane érzelemvilágát, sőt az Árulásban Malgusét. Én teljesen ellentétesen vélekedem a regényről. Szerintem vannak benne fordítási hibák, amik sorozatosan visszatértek: a Correllia ilyen formában szerepel, a 66-parancsból 66-os rendelet lett, viszont Obi-Wan neve helyesen dupla vével íródott. Szerintem a karakterek közül Starkiller volt mélyen ábrázolva, bár azt se vitte túlzásba az író. A cselekmény túlságosan lineáris, viszont az alapötlet jó. Nagyon zavaró volt, hogy az író gyakorlatilag minden oldalon leírta, hogy növendék, volt, hogy többször is, ami egy idő után már annyira irritáló volt nekem, hogy kezdtem visszasírni a jedi herceg sorozat ismétléseit (na, abban aztán ismétlés hegyek vannak). A játék cselekményeiről szóló leírások nagyon erőltetettek voltak számomra, nem is jönnek be teljesen, viszont a kiegészítő jellegű leírások egész jók, például a szereplők olyan gondolatai, melyek nem derülnek ki számítógép előtt, valamint az ilyen tájleírások is javítottak vmit. A cselekmény gyakorlatilag csak akciójelenetekből áll, szinte láttam magam előtt az ellenséget mutató nyilakat. Az Erő-használat leírása a regény elején nem tetszett, majd fokozatosan javult. Azonban Starkiller olyan irreális módon bánik az Erővel, hogy mellette Vader és a Császár kiscserkészeknek tűnhetnek.
Annyi vélemény, ahány olvasó, nem te vagy az egyetlen, akinek tetszik, a kritikád jobb lett, mint a regény – szerintem.
SPOILER
Amikor Starkiller eldobta az agyát az űrben lebegő szellőzőnyílással gazdagodott testétől, meg a csillagromboló lerántásakor, sőt, amikor kiderült, hogy a Halálcsillagnak légköre van azt hittem kihajítom a könyvet az ablakon.
Köszi.
TörlésIgazából azért vettem elő az első részt, azért írtam róla, mert megjelent a folytatás, és nem akartam a második részről úgy írni, hogy az előzményekről nem esett szó. :)
Igen, akad néhány pontatlanság, következetlenség, de ezek talán beleférnek, igaz, nem túl elegánsak, mert tényleg jobb lenne, ha az összes Szukits-SW-könyvben minden elnevezés ugyanaz lenne. Talán az ilyen kritikák és hozzászólások, amiket produkálunk, rávilágítanak ezekre, és a jövőben elkerüli a fordító a hasonlókat - pláne, ha még Mihály is esetleg szól a kollégájának. :)
Apropó, Mihály adott egy elérhetőséget, és mondta, hogy neked is megadhatom, szóval ha küldesz egy privát e-mailt, akkor oda tudom adni Mihály elérhetőségét.
Igen, alapvetően igazad van a karakterekkel és cselekménnyel kapcsolatban; lehetett volna kicsit alaposabb és mélyebb az író, de azért a felszínt így is megkaparta kicsit szerintem.
Amik téged zavartak, engem nem, mert ugye ezt a játékot sem ismertem, szóval én nem láttam nyilakat. :D
Most, hogy mondod, némi aránytalanság tényleg van, főleg, amikor lekapja a csillagrombolót, viszont ez alapján elképzelhetjük, hogy a Császár és Vader mire lenne képes. Az ő hatalmuk nem feltétlenül abban áll, hogy melyikük tud nagyobb tárgyakat mozgatni.
Azt nem állítom, hogy annyira tetszett, mert most olvastam másodszor, és az első olvasáshoz képest most több problémám is akadt, viszont ezeket próbálom mellőzni a kritikában, és inkább objektív vagyok. Személyesen persze egyetértek az észrevételeiddel, csak én egy másik szemszögből értékelek.
Engem ezek nem szintén nem zavartak. A vákuumban lehetséges egy rövid ideig életben maradni, ahhoz nem kell sithnek lenni.
A csillagromboló is hihető, hiszen tudjuk, hogy a méret nem számít.
A légkör a Halálcsillag felszínén meg teljesen logikus, ha egyszer felszíni munkálatok folynak, amiket nyilván egyszerűbb nem valami ormótlan szkafanderben végezni. Akkora az állomás, hogy muszáj valamilyen külső gravitációnak is lenni, nem csak belül, és ez képes megtartani egy vékony "légkört" a héjazaton is. Szerintem. :)
Kedves Pav vudeo studio. Nehezen derul ki a tortenetbol, h miert is olyan eros a Csaszarhoz es Veder-hez kepest. ( Zeta alany elszabadult, Dart Veder leg szornyubb fegyvere..) nis van egy szabaj amit be kell tartani az ero hasznaloknak. Nem szabad oket klonozni. Veder megtette Starkilerrel. Azert lett volt kepes azokra amikre.
TörlésVeder is klonoztatta magat, de az osszes klonja teljesen eletkeptelen lett. A Jedik is gondoltak a klonozasi elharasra, de inkabb a kodex-re halgattak. Bar nem kizart, hogy valamelyik megszegte a szabalyt mivel emliti organa hogy "a klon haboruk ota nem latott az ovehez hasonlo paratlan kepessegeket". Alap vetoen a star wars vilagaban nagyon sok oly dolog van meg amiz nem lathattunk. Pl az eredeti sith egyaltalan nem a megszokott figura, mint pl a zabrak mol vagy az swtor-ban levo piros feju faj. Elvileg eredetileg valami hullo szeru lenyek voltak az eredeti sith-ek. Az uj filmben feltunik egy ismeretlen sith nagy ur akivel a Solo fia altalaban beszel. Nos azis egy meg ismeretlen faj. Erdekes lesz az Ő szarmazasanak tortenete is.
TörlésVeder is klonoztatta magat, de az osszes klonja teljesen eletkeptelen lett. A Jedik is gondoltak a klonozasi elharasra, de inkabb a kodex-re halgattak. Bar nem kizart, hogy valamelyik megszegte a szabalyt mivel emliti organa hogy "a klon haboruk ota nem latott az ovehez hasonlo paratlan kepessegeket". Alap vetoen a star wars vilagaban nagyon sok oly dolog van meg amiz nem lathattunk. Pl az eredeti sith egyaltalan nem a megszokott figura, mint pl a zabrak mol vagy az swtor-ban levo piros feju faj. Elvileg eredetileg valami hullo szeru lenyek voltak az eredeti sith-ek. Az uj filmben feltunik egy ismeretlen sith nagy ur akivel a Solo fia altalaban beszel. Nos azis egy meg ismeretlen faj. Erdekes lesz az Ő szarmazasanak tortenete is.
Törlés