Solomon Northupot egy nap elrabolják, délre hurcolják, és eladják rabszolgának. 12 évet húz le különféle ültetvényeken, mielőtt sikerülne igazolnia kilétét, és hazatérne a családjához. Az idei Oscar-gála alighanem legnagyobb esélyese már nyert egy rakás fontos díjat, de ez szerintem sokkal inkább a film témája miatt van, és nem azért, mert annyira jó lenne - igaz, nem is rossz, de hogy Oscart érdemelne... Ezzel együtt valószínűleg meg fogja kapni a szobrot, mert ez egy tipikusan díjhajhász alkotás, ami azért készült, hogy díjakat nyerjen. (update: valóban nyert)
Viszont! Lényegében alig mutat valamit a rabszolgaság valódi mibenlétéről, hiába süti el a "kötelező" elemeket; korbácsolást, szadista gazdát, niggerezést, akasztást stb, ez csak a felszín, amit sok más, hasonló témájú film is ugyanígy fel tud mutatni. Steve McQueen nem merte vagy nem akarta direkt módon bemutatni a sokkoló és véres valóságot (kivéve talán egyetlen alkalommal - a megkorbácsolt lány háta -, de az nem elég), a kiszolgáltatottság lélekölő hatását, ezért szerintem hiányzik a filmből az igazi, mély drámaiság. A kevesebb most nem lett több.
De legalább szépen van fényképezve, jók a jelmezek és a díszletek, a mellékszereplők (Paul Dano, Benedict Cumberbatch, de főleg Michael Fassbender) pedig simán lejátsszák a vászonról Chiwetel Ejiofort. (Brad Pittet meg nyugodtan ki lehetett volna hagyni, a karakter szempontjából ugyanis egy akármilyen nevenincs színész is jó lett volna, de hát producer úr...)
Megismétlem: ezt a filmet direkt a díjak miatt készítették el. A téma, a kivitelezés... mind olyanok, amik tipikusan a díjakra mennek. De ha mégsem (márpedig a Fox sosem vallaná be, hogy nem így van), én igazából csak azt nem értem, hogy miért épp most, 2013-ban kellett egy ilyen témájú filmmel előjönni. Itt lóg ki a lóláb... hogy ez a téma most semmilyen módon nem aktuális, nincs politikai vagy társadalmi áthallás valami aktuális eseményre vagy jelenségre, amire reflektálhatna a rabszolgaság szimbóluma - igaz, McQueen a köszönőbeszédében megemlítette, hogy napjainkban is 21 millió rabszolga van a világban, ez azonban korábban is így volt, és attól, hogy ez a film elkészült, nem lesz kevesebb. Ezért gondolom és érzem, hogy kicsit öncélú lett a film, direkt ilyet akartak, hogy begyűjtsön a stúdió néhány zaftos díjat, Steve McQueen pedig - fekete lévén - alkalmasnak tűnt a rendezésre. Szépen meg is csinálta, szó se róla, csak hát attól, mert valaki fekete, még nem biztos, hogy meg is felel a feladatra, mint ahogy zsidó témát sem feltétlenül egy zsidó származású rendező tud jól megcsinálni (csak példát mondtam, nem a Schindlerre gondolok).
Amennyire jól le tudott ásni McQueen korábban a férfilélek mélyére (Éhség, A szégyentelen), ez most nem annyira jött össze, mert Solomon alig csinál valamit, na bumm, néhányszor megkorbácsolják, de ezektől eltekintve relatíve egész jó dolga van - néhány más rabszolgához képest mindenképp. Ráadásul a 12 év is úgy hussan el, hogy észre sem venni az idő múlását - de közben Solomon egy percet nem öregszik, mert pl. nem őszül, nem ráncosodik, pont úgy néz ki a film végén, mint az elején. Az ilyen apróságok miatt nem vagyok maradéktalanul megelégedve ezzel a filmmel.
A mintatanár
A mintatanár magyar címet viseli a Detachment, holott a film nagyon nem erről szól, tehát a magyar címadók megint csak elmehetnek a... na, oda (detachment - közöny, elkülönülés).
Henry helyettesítő tanár egy rossz hírű középiskolában, ahová csupa nehéz sorsú, magatartászavaros, nehezen kezelhető tanuló jár. A férfi személyisége és stílusa egy idő után kivívja diákjainak egyfajta elismerését, ám mindezzel éppen csak egy sajnálatos jelenség felszínét kapirgáltuk meg kissé - és semmi, de semmi köze nincs a történetnek a Veszélyes kölykökhöz.
Teljesen érthető, hogy ez a remek film nem jött be hozzánk moziba, sem DVD-n nem jelent meg, hiszen megbocsáthatatlan szörnyűséget művel a nézőkkel: elgondolkodtatja őket napjaink (?) elcseszett ifjúságának kilátástalan, céltalan életéről (ill. annak tartott vegetálásáról), és ennek kiváltó okairól, na meg a következményekről, amikkel majd néhány év-évtized múlva fog csak a világ szembesülni - csak akkor már késő lesz. Kevés ennyire negatív film van, ami ilyen iszonyatos erővel bírál és ítélkezik, és nem fél kimondani olyasmit, miszerint a világban egy népbutító gondolat-holokauszt zajlik, csak ez nem azonnal öli meg az embereket, hanem hosszú időre elnyújtva. Már manapság is láthatók ennek a folyamatnak a jelei, tehát ez az egész nem a számítógépes játékokkal, internettel és a mobiltelefonokkal született. A direkt visszafejlesztés bizony már legalább 50 éve zajlik, ha nem régebben, célja pedig az egyre növekvő népesség kordában tartása. Amíg az ember megkapja a napi borzalomadagját a horrorhíradókból, ahol csak úgy lubickolnak a szerkesztők mások nyomorában és tragédiájában, addig az átlagember elégedett a saját életével (hiszen ilyesmi úgyis csak mással történhet meg, vele nem). Amíg valóságshowkat nézhet, ahol teljesen lealjasodott, minden tekintetben nulla emberképződmények csinálnak magukból majmot, addig az átlagember nem gondol arra, mennyi szarság veszi körül.
Az agymosás már egészen kicsi kortól megkezdődik, hamis életérzésekkel és példaképekkel bombázzák a gyerekeket és a "fogyasztói szempontból aktív életkorúakat". Csak akkor lehetek szép, ha a testarányaim egy modellével vetekednek és ehhez hasonlóak... Az átlagos rossz, légy egyedi... Ha nem jársz márkás ruhákban, lúzer vagy... ha nincs meg a legutolsó szuperkütyüd, szánalmas vagy... ha olvasol, furcsa vagy...
Amíg az ember megkapja a napi-heti-havi-évi hülyeségdózisát, nem lázong, nem gondolkodik, csak hajt, mint a hülye, hogy legyen egy csodálatos, elb@szott élete (ahogy a Sínjárókban elhangzott, igaz, kicsit más értelemben).
Ez a film a negatívsága ellenére is pozitív is valahol, hiszen figyelmeztet, sőt felkiált, hogy valami baromira nincs rendben a világgal, és sürgősen tegyünk valamit, amíg visszafordíthatatlanul nem késő.
Formailag is ügyes munka, jók az iskolatáblára rajzolt kréta-animációk, dokumentarista hitelességet adnak az "interjúk", nagyon jó a kamerakezelés, a színészek pedig remekelnek, főleg persze Adrien Brody. Nagyon sok ilyen filmre lenne még szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése