Star Wars: Színvallás

A sorozat első részéről, a Tűzharcról született kritika elolvasható ITT,

a második részről, a Coruscantról pedig ITT.

A harmadik résszel fontos állomásához jutott a Republic Commando-sorozat, azaz elsősorban az Omega-osztag - Darman, Atin, Fi és Niner - tagjainak kalandjai, de nem hagyhatók ki a további fő- és fontos mellékszereplők sem, úgymint Etain Tur-Mukan, Kal Skirata, Walon Vau, Bardan Jusik, Arligan Zey, Ordo, Corr, a Deltások - Fixer, Sev, Boss és Scorch - vagy Besany Wennen.

Figyelem, spoilerek előfordulnak!

A korábbi két résztől eltérően ezúttal kissé lazább a szerkezet és a cselekmény, elsősorban azért, mert most két fő szálon, párhuzamosan folyik a történet. Az egyik szerint Skirata és az Omegások sikeresen felszámoltak egy terrorista sejtet a Coruscanton, így a csapat hozzáláthat a következő magánakciójukhoz, ami nem kevesebbet céloz, minthogy felkutassák és elfogják a Galaxis egyik legkeresettebb személyét, a kaminói genetikust, Ko Sait, hogy rábírják Skirata "fiainak" mesterségesen felgyorsított öregedésének megállítására. Sai, minden kutatási anyagával együtt, nyomtalanul eltűnt a Kaminóról, de a küldetést az is nehezíti, hogy Palpatine főkancellár közvetlen parancsa szerint (ez a másik cselekményszál) Zey tábornoknak is meg kell találnia a tudóst, aki a feladattal a Delta-osztagot bízza meg, így a két csapatnak lényegében egymás ellen kell dolgoznia, anélkül, hogy kereszteznék a másik útját, amiről Skirata és Vau gondoskodik - Jusik segítsével.

E fő vonulatok mellett olyan mellék-események is zajlanak, mint például Etain terhessége, ami a végéhez közeledik, de mindeközben az Omegának egy város ostromában is be kell segítenie egy beépült mélységi felderítő és a helyi őslakosok támogatásával, Besany pedig egyre mélyebbre ássa magát a Köztársaság Nagy Hadseregének szövevényes pénzügyeiben, ami egy idő után már akár az életét is veszélyeztetheti.

Sokkal szerteágazóbb a harmadik regény, emiatt egy picit jobban oda is kell figyelni az olvasása közben, mert sok az esemény és sok a szereplő, ráadásul az eddigiek közül ez a leghosszabb rész is, mindemellett azonban a történésekhez képest - és az előzményekhez hasonlóan - megint nagy hangsúlyt kapnak súlyos etikai és morális kérdések, melyeket egyre többen tesznek fel a Nagy Hadseregen belül, és amelyekre választ kell adni. Ez pedig azt jelenti, hogy - miként a könyv címe is utal rá - hamarosan elérkezik az idő a színvallásra, azaz mindenkinek el kell döntenie, hogy melyik oldalra áll, milyen eszményeket támogat, és hogyan folytatja az életét a háború szaggatta galaxisban.

Igen komoly bírálatok és kritikák kerülnek megfogalmazásra a Köztársaságról és annak válságáról. Ahogy Besany gondolja: "Az őrmester (Skirata) egy mocskos világból jött, akárcsak Ordo. De ő maga még mindig tisztábban érzi magát a világukban, mint a Szenátus fényes folyosóin, vagy akár az utcán, olyan polgárokkal körülvéve, akiket túlságosan lekötött az előző esti holofilm ahhoz, hogy feltegyék a kérdést: mi történt az utóbbi időben a társadalmukkal?"

Besany rádöbben, hogy az életének milyen üresnek kellett lennie, ha ilyen gyorsan és könnyedén betöltötte olyan emberekkel, akiknek alighanem eszükbe sem jutott volna, ha nem reméltek volna tőle segítséget, de a fiatal nőnek az is nagyon tetszik, ahogyan Skirata és a Deltások összetartanak, ahogyan védik és támogatják egymást. Szeretne közéjük tartozni, és azt akarja, hogy érjen véget az az érzése, hogy örökös kívülállóként éli az életét.

Hasonló identitásválságon Jusik jedi-tábornok is átesik, ám ő még egy lépéssel tovább megy, amikor felettesének, Zey mesternek szegezi azt, hogy a klónkatonák csupán élő fegyvertöltelékek, amiket addig használnak, amíg lehet, és ha már "nem működnek", mert olyan súlyos a sérülésük, hogy túl sok energiába kerülne a gyógyításuk, inkább hagyják őket meghalni - a kevéske dezertőr után pedig halálosztagokat küldenek.

"Szentesítjük a rabszolgahadsereg alkalmazását. Ez ellene szól hitünk minden alapelvének, ez egy szégyenfolt rajtunk, és egy napon megfizetjük az álszent viselkedésünk árát. Ez így rossz, mester!"

Persze Zey is pontosan tisztában van a helyzettel, legalábbis ami a lényeget illeti: "Én már rég megtanultam, hogy a háború hogyan működik. A politikusok nem hallgatnak a katonai vezetőkre, mindenki összevissza hazudozik a rendelkezésre álló erőforrásokról, és sosincs elég katona ahhoz, hogy eredményeket érjünk el."

Ám Jusiknak megvan ahhoz a bátorsága - és talán a szabadsága, a választási lehetősége is -, hogy kilépjen egy olyan világból, amivel semmilyen módon nem képes azonosulni.

Az egészségügyi hadigépezet visszásságait Fi súlyos sérülésén keresztül ismerheti meg az olvasó, akit Besanynak szó szerint úgy kell kicsempésznie egy coruscanti kórházból, hogy aztán Skirata egy jó barátjának lakásán kezdjék el gyógyítani, majd később átszállítják a Mandalore-ra. Ebben a látszólag végzetes szituációban is bebizonyosodik, hogy egy akármilyen rossz helyzetből is kihozható valami jó: a folyton viccelődő Fi különösen sokat szenvedett magában attól, hogy az élete üres (neki is csak életfélesége van, mint minden klónnak), és nincs egy lány, aki szeretné őt - szemben Atinnal és a twi'lek barátnőjével, Laseemaval, és persze Darmannel és Etainnel -, ám egy kedves és az ápolása iránt elhivatottságot érző, fiatal mandalori nő talán képes ezen változtatni.

Ami Darman és Etain kapcsolatát illeti, Etain egészséges fiúgyermeknek ad életet, ám hosszas tépelődés után - Skirata javaslatára is - egyelőre nem mondja meg a férfinak, hogy apa lett, mert meg akarja kímélni attól, hogy egy akcióban netán elvonja a figyelmét a családja, ami sérüléshez, de akár halálhoz is vezethet. Nem könnyű meghoznia ezt a döntést, ugyanakkor - hasonlóan a többiekhez - ő is végképp elhatározza magát, és azt teszi, amit helyesnek gondol.

Skirata és az emberei is pontosan tisztában vannak azzal, milyen hatással vannak másokra. Ordo szerint: "Kihasználjuk az olyanokat, mint Jusik, Etain, és Besany, vagy megadunk nekik valamit, amire szükségük van? Ezek az emberek, akik felénk gravitálnak... annyira vágynak egy közösségre, családra, és ez az egyetlen, amit mi nyújtani tudunk nekik. De nem tudom, hogy hol húzzam meg a határt. Féltem őket, és rossz érzéseim vannak velük kapcsolatban."

A Republic Commando első három epizódja olyan kérdéseket vet fel, melyek talán sosem voltak ennyire direkt módon prezentálva a Star Wars-regények történelme során. A Tűzharc, a Coruscant, és most a Színvallás - hogy úgy mondjam - csak úgy tobzódik a szürke árnyalatokban a sok fekete és fehér szín mellett, ráadásul külön érdekesség, hogy ezúttal egy későbbi fontos szereplő is megjelenik egy egészen apró epizód erejéig (csak utalás hangzik el rá, ill. egy idézetet lehet olvasni tőle), mégpedig Thrawn főadmirális későbbi első tisztje, Gilad Pellaeon, aki ebben az időben egy köztársasági hajó kapitánya.

Technikai oldalról nézve a regény magyarítása a szokásos magas színvonalú (fordító: Szente Mihály), de sajnos akad néhány (nem sok, talán 2-3) szedési hiba, ill. egy nyilvánvaló elírás is, mégpedig az 529. oldalon, amikor Skirata egy mandalori szokásról beszél ("A mando fiúk már nyolcévesen elkísérik az apjukat a csatatérre..."), majd a következő bekezdésben "Besany elsőre nehezen tudta összeegyeztetni ezt a kaminói hagyományt azzal, hogy az őrmester halálosan gyűlöli a kaminóiakat...", holott itt egy mandalori hagyományról van szó.

Kicsit nehezebben olvasható a könyv a rengeteg apróság miatt, amire figyelni kell, ám bőven megéri, hiszen nagyszerű betekintést nyújt egy olyan fantáziavilág elképzelt válságába, ami bizony bőven reflektál a valóságra és napjaink problémáira. Ez az a bizonyos plusz, amit én mindig keresek a filmekben, könyvekben, és örülök, hogy Karen Traviss írásaiban megtalálom. Izgatottan várom a folytatást, ami a tervek szerint január közepén jelenik meg, a címe pedig A 66-os parancs lesz.