Amerikában vagyunk, az 1930-as években, a nagy gazdasági válság csúcsán, amikor a munkanélküliség és szegénység aggasztó méreteket öltött. Mendez és válogatott mutatványosokból álló kis társulata az országot járja, hogy a Pillangó cirkusz fellépéseivel színt, vidámságot és örömöt csempésszen a mindennapok boldogtalanságába. Egy dél-kaliforniai mutatványos előadáson Mendez megismerkedik egy Will nevű férfival, akinek nincsenek végtagjai, és a folytonos megaláztatások miatt (torzszülött-bemutatókon kell szerepelnie) ugyanolyan boldogtalan és dühös, mint mások. Will csatlakozik a Pillangó cirkuszhoz, ahol elfogadják olyannak, ahogy kinéz, Mendez pedig arra biztatja, hogy találjon rá önmagára, és a testi különbözőségét alakítsa előnnyé.
Bár a történet kissé (jó amerikai módra) direkt, még éppen elkerüli a szájbarágást, és azt üzeni, hogy ne adjuk fel, minden nehézség ellenére küzdjünk a céljainkért, mert ha képesek vagyunk kitartani, előbb-utóbb sikerülni fog minden, amit csak akarunk. Ezt persze nyilván egyszerűbb mondani, hiszen a valóság nem mindig bizonyul túlontúl segítőkésznek, de ahogy Will esete is mutatja, a fejben dől el minden, csak azt a bizonyos kapcsolót kell átkattintani (mint ahogy a Terminátor 2 egyik kimaradt jelenetében is akad hasonló - szó szerinti - példa...).
Azok számára, akiknek a gondolkodása alapvetően más (jómagam sem vagyok kivétel), mindez elképesztően nehéznek, akár lehetetlenségnek is tűnhet, a látottak mégis azt mutatják, hogy megéri próbálkozni, mert ha akár csak egy mások számára jelentéktelennek tűnő apróságnak is képesek vagyunk örülni, a saját életünket mindenképp jobbá és örömtelibbé tudjuk tenni, nem számít, milyen boldogtalan vagy lapos múltunk van.
Önmagunk életének megszépítése mellett a másokénak jobbá tétele is sokat számít, hiszen egy kedves gesztus vagy egy mosoly sok esetben többet ér bárminél. A szemekben csillogó öröm értéke egyszerűen felbecsülhetetlen, és akik képesek ezt a varázst átadni másoknak, azok a leglenyűgözőbb emberek a világon.
Mendez és társai biztosan sokat nélkülöznek, mégis elégedettek az életükkel, szabadok és kötetlenek, tisztelik és kiegészítik egymást, és másoknak is meg akarják adni azt a bizonyos második esélyt. Ha úgy tetszik, mindannyian hernyók és bábok vagyunk, ezek után pedig csak annyi a dolgunk, hogy idővel pillangóvá fejlődjünk.
A film profi munka, remekül van fényképezve (mindig is szerettem az aranybarnás színvilágot), a színészek pedig kivétel nélkül jók, közülük is kiemelkedik azonban Nick Vujicic, aki motivációs trénerként bejárta a világot, hogy saját példáján keresztül mutassa be, hogy bármilyen "állapotban" is vagyunk, ugyanúgy képesek lehetünk megvalósítani önmagunkat, mert az akadályok csupán a fejünkben léteznek.
Vijucic mellett feltűnik még Doug Jones is, aki sokak számára lehet ismerős például a Hellboy-filmekből vagy A faun labirintusából.
22 percnyi öröm és gondolatébresztés, ez A Pillangó cirkusz, amit feltétlenül érdemes megnézni például ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése