Star Wars - Halálcsillag

Ez nem hold... ez egy űrállomás!

(A kép illusztráció)

1992 óta veszem a Star Wars-regényeket, ismerem a különféle szereplőket (nem, nem csak Luke-ot, Obi-Want és Darth Vadert), a filmek készítésének háttereit, George Lucas munkásságát, így - azt hiszem - elmondhatom magamról, hogy egyfajta szakértője vagyok a témának.

A hazai Star Wars-regények története évtizedekre nyúlik vissza, hiszen az első könyv valamikor 1980 második felében jelent meg magyarul, aztán a '90-es évek elején-közepén igazán beindult a gépezet, és a Valhalla Páholy jóvoltából számos regény jelent meg a messzi-messzi galaxisban játszódó izgalmas és érdekes kalandokból. Az idők folyamán a kiadásba olyanok is bekapcsolódtak, mint a King Kiadó, a Pendragon vagy a Lap-Ics Aquila, de aztán egy idő után - ahogy az lenni szokott - kezdett leülni az üzlet.

Az emberek egyre kevesebbet olvastak (pláne sci-fit, hiába van szó egy világszerte ismert címről), a bevételek csökkentek, a költségek pedig emelkedtek. Nem érte meg hát újabb regényeket kiadni, hiszen nem termeltek annyi profitot, hogy érdemes lett volna belevágni.

Emiatt éveken át nem lehetett kapni magyar nyelvű Star Wars-regényt (újat legalábbis), de aztán jött a debreceni Szukits Kiadó és minden megváltozott. Régebbi és új művek kezdtek megjelenni, köztük olyan sorozatokkal, mint például a híres Thrawn-trilógia vagy a The Old Republic, amely az ismert számítógépes játék alapján íródott.

Bár a könyvek ára talán kissé borsos (átlagosan olyan 3500 Ft - míg 1992-ben az első regény, A Birodalom örökösei 199 Ft-ba került), úgy gondolom, ennyit megér az, hogy az ember könyvet olvasson, és ne a tévé és/vagy a számítógép előtt dögöljön egész nap.

A Szukits jóvoltából ma egy évben legalább 5-6 új regény jelenik meg, és lényegében 2-3 havonta lehet újabb könyvet rendelni, köztük olyanokat is, melyek nem kerülnek könyvesboltokba, hanem kizárólag a kiadónál lehet megvenni.

Némi üröm az örömben, hogy néhány régebbi, félbehagyott sorozat (pl. az X-szárnyúak vagy az Ifjú Jedi-lovagok) továbbra sem számíthat pótlásra (mert akkor az egészet az első résztől kellene újrakezdeni), de akinek nem okoz gondot az angol nyelv, az több helyről is meg tud rendelni külföldi kiadású folytatásokat (pl. innen).

A Szukits idei kiadásai közül az utolsó előtti a Halálcsillag címet viseli, szerzői Michael Reaves és Steve Perry. Reaves írta korábban például a Darth Maul - A vadászó árnyék vagy a Shadow Games című regényeket, míg Perry egyebek mellett A Birodalom árnyait.

A Halálcsillag ikonikus tárgy, valószínűleg csak az amazóniai dzsungel mélyén élő, a világ szeme (és tömegkultúrája) elől elrejtőző indiánok nem hallottak róla. Minden filmrajongó tudja, hogy a Halálcsillag mit tett első éles bevetésén (a gyengébbek kedvéért: felrobbantotta az Alderaan bolygót), és biztos arról is hallottak, hogy az első film végén a Lázadók megsemmisítették a Yavin 4 felett.

Azt viszont már nyilván jóval kevesebben tudják, hogyan "született" meg a Halálcsillag, micsoda gigászi vállalkozás keretében kezdett épülni minden idők leghatalmasabb, ember alkotta fegyvere, hány és hány ezer főn múlott eme óriási harcállomás megtervezése, elkészítése és üzemeltetése. Ezek azok a névtelen személyek, akikről soha, egyetlen szóval nem emlékeztek meg a filmekben (a regényekben is csak érintőlegesen - habár a rajongók közül többen megjegyezték, hogy az Alderaanon legalább egymilliárd, a felrobbanó Halálcsillagon pedig minimum több százezer fő veszett oda, így vita van arról, hogy vajon Luke Skywalker vagy a Szuperlézer lövésze-e minden idők "leghatékonyabb" tömeggyilkosa).

Reaves és Perry könyve azért is hiánypótló mű, mert rávilágít arra, hogy az a sok százezer ember (és idegen lény), akik a Halálcsillagon szolgáltak és a végső robbanásban meghaltak, nem voltak mind egy szálig a Birodalom bábjai, hanem egyéniségek, akiket rémülettel töltött el az a technológiai szörnyszülött, amire a birodalmi katonai vezetés oly önhitten büszke volt.

A történet röviden: a lázadók egyre nagyobb fenyegetést jelentenek a Birodalom számára, ezért a Császár parancsára Tarkin nagymoff egy félelmetes, pusztító erejű gépezet építésébe kezd. Az uralkodó nagy szabású terve alapján egy olyan fegyvert kell létrehoznia, amely önmagában képes rá, hogy megtörje a felkelők ellenállását, és megszilárdítsa a Császár hatalmát az egész galaxisban.

A Halálcsillag építését a kezdetektől egészen a befejezésig intrikák, ambíciók, titkos tervek, váratlan felfedezések, és merész játszmák kísérték. Ám végül az űrbázis mégis elkészült és útnak indult, hogy szétzúzzon mindenkit, aki ellenszegül a Császár akaratának…

A cselekmény - számomra nagyon élvezetes módon - sok szálon indul el, így a történet első fele lényegében a főbb szereplők külön-külön való megismerésével és bemutatásával foglalkozik: Atour Riten, az idős könyvtáros, Celot Ratua Dil, a szökött fegyenc, Dr. Kornell "Uli" Divini, az orvos, Memah Roothes, a twi'lek kocsmárosnő és kidobója, Rodo, Nova Stihl őrmester, az egykori börtönőr, Teela Kaarz, a fiatal építészmérnök, Tenn Graneet, a lövészparancsnok, és Villian Dance hadnagy, a TIE-pilóta.

Ezen kilenc személy életútját, múltját és jelenét mind bemutatják az írók, néhol részletesen is elmesélve, hogy honnan jöttek, mit tettek régen, miért vannak ma ott, ahol vannak, és mindez hogyan hat ki a mindennapi életükre. Ez alapján kiderül, hogy egyikük például csak kényszerből áll a Birodalmi Hadsereg kötelékében, de ha módja lenne rá, rég saját életet kezdett volna, mást a katonai büszkeség motivál, melyben még jelent valamit az, hogy becsület és szolgálat, megint más pedig kiállt a saját meggyőződése és lelkiismerete mellett, ezért börtönbe vetették, de mivel a Birodalomnak szüksége van a tudására, részt vesz az űrállomás építésében.

Elmondható tehát, hogy nem a főszereplők bűne, hogy a Birodalom olyan tetteket követett el, melyek ép ésszel felfoghatatlanok. Nagy részükről ezen kisemberek még csak nem is tudtak/tudnak, de amikor rájönnek, hogy milyen rendszert szolgálnak, kénytelenek addigi életüket gyökeresen átgondolni. Ilyen formán tehát a szerzők - micsoda merészség, még ha igazuk van is - felmentik a fél Birodalmat a vádak alól, hiszen a legtöbb katona csupán parancsot teljesít, de a döntéshozatalokhoz semmi köze. Csupán apró fogaskerekek egy hatalmas gépezetben; ha ellenszegülnek, bármikor lecserélhetőek. Innen jön a dilemma: szolgáljon-e az egyén egy galaktikus léptékű valamit, vagy önmaga sorsának legyen az irányítója? Utóbbi sokszor messze nem olyan egyszerű, mint gondolnánk...

Az új szereplők mellett régebbi történetek jól ismert alakjai is felbukkannak kisebb-nagyobb szerepekben, így például Daala admirális, Tarkin nagymoff protezsáltja (és titkos szeretője, aki a Jedi-akadémia alcímű széria negatív főhőse volt), vagy éppen Motti admirális (ő az a katona, akit az első filmben Darth Vader fojtogat, mert lefitymálóan szól az Erőről).

A külön történetszálak végül a könyv közepe táján egyesülnek, mikor az összes főszereplő az épülő Halálcsillagra kerül; ki a TIE-pilóták közé, ki egy újonnan nyílt kantinba, más a számtalan kórházrészleg egyikébe, megint más pedig a Szuperlézer vezérlőjébe. 

A regény kiválósága nem csupán ebben a fent részletezett formai megvalósításban rejlik (igazából ez sem akkora ötlet ám, bár kétségtelenül jól működik), hanem abban, hogy lényegében az arctalan, ismeretlen emberek szemszögéből meséli el azt, amit a Csillagok háborújában már láthattunk. Ez egészen az olyan jelentéktelennek tűnő apróságokig terjed, mint hogy például Nova Stihl őrmester az egyik rohamosztagos abban csapatban, amely Han Solót üldözi a Halálcsillag folyosóin, vagy hogy Dr. Divini megvizsgálja Leia hercegnőt, miután Vader a vallatódroiddal megkínozta a fiatal nőt az AA-23-as börtönblokkban.

Mindebből az következik, hogy a jól ismert Star Wars - Egy új remény története sokkal árnyaltabbá válik, hiszen olyan részleteket is megismer így az olvasó, melyek a filmekből (és más regényekből) nem derülnek ki, pl. hogyan is lopták el a Halálcsillag terveit, de Darth Vader gondolataiba is bepillantást lehet nyerni, ahogy felfedezi egykori mestere jelenlétét vagy hogyan igyekszik elnyomni magában az egykori Anakin Skywalker emlékeit. Ez abból a szempontból is nagyon jó, hogy így nem csupán a régi, de az új trilógiával is van kapcsolata a regénynek, így - ha lehet - még jobban illeszkedik az egységes Star Wars-kánonba.

Az új szereplők mellett régi ismerősök is felbukkannak (a már említetteken kívül), még ha csak egy rövid villanás erejéig (Luke, Threepio, Artu, Csubi, Kenobi stb.), de őket is csupán kívülről látjuk, és - nagyon helyesen - nem rájuk irányul a figyelem, csak színesítik a főszereplőkkel történő eseményeket. A regény a feléig önálló műként is felfogható, onnantól kezdve viszont olyan, mintha Az új reményt olvasnánk, csak éppen egy másik író elbeszélésében. A két regény mintegy egyesül, de nem egymás kárára, hanem kiegészítve egymás "hiányosságait", így hozva létre egy új, szerves egészet.

A magyar fordítás rendkívül jó (készítette: Szente Mihály, aki már számos SW-regényt magyarított), hozza a megszokott magas színvonalat, a dialógok és leírások egyaránt pontosak, lendületesek, ahol kell, humorosak, az olvasás így folyamatos és élvezetes, szóval szép munka. Külön piros pont jár azért, amiért Az új remény-filmből szó szerint át lettek emelve bizonyos szövegrészletek (pl. Vader és Kenobi párbaja, a vita a konferenciateremben stb.), viszont két hiba miatt jár egy fekete pont is. Az egyik egy elírt betű, a másik viszont valószínűleg afféle véletlen "hanyagság": Leia hercegnő ugyanis nem fekete, hanem fehér színű ruhában van, amikor elkapják a Tantive IV fedélzetén és Vader elé vezetik (305. oldal).

E két apróság azonban még bőven a vállalható kompromisszumon belül van, így a regény egésze a stílus, a forma és a tartalom fényében kivételes szórakozást és olvasási élményt nyújt.