Chocolate - A harc szelleme

Bizony, mert nem csak a Final Fantasynek, hanem ezek szerint a csokinak is van harci szelleme. Legalábbis az élelmes magyar címírók szerint, noha a thai akciófilm-rendező, Prachya Pinkaew minden bizonnyal kézzel-lábbal (könyökkel és térddel?) tiltakozna az ellen, hogy a filmjeire mindenféle hülye alcímeket aggassanak, csak azért, mert az általa kitalált nem elég kifejező. Mindegy, ez már a magyar forgalmazókat minősíti - már megint -, bár mentségükre szóljon, hogy nyilván nem akarták, hogy a nézők a Lasse Hallström-féle Csokoládéval keverjék össze ezt a filmet.

A thai akciófilmekről a hazai filmbarátok zöme (de a szélesebb közvélemény mindenképp) 2003-ban hallhatott először, mikor bekerült a magyar forgalmazási rendszerbe az Ong Bak című remek kis csihi-puhi, ami bár szintén magán viselt egy gügye magyar alcímet (A thai boksz harcosa - nyilván az olyan debilek kedvéért, akik nem képesek vagy nem akarnak utánaolvasni egy filmnek), viszont pergő bunyós jeleneteivel bebizonyította, hogy az ázsiai akciófilmeknek már nem Hongkong (konkrétan Jackie Chan) a kizárólagos császára.

Az Ong Bak főszereplője, ทัชชกร ยีรัมย์, vagyis Thatcsakon Jiram, ismertebb nevén Tony Jaa jelenleg a thai filmipar egyik legismertebb figurája, a muaj thai mestere, kaszkadőr, színész, újabban pedig buddhista szerzetes, de a filmezéssel sem hagyott fel.

Kis túlzással Tony Jaa női megfelelője - és egyben a Chocolate főszereplője - az aprócska, mosolygós, vasággyal együtt is legfeljebb 45 kilós ญาณิน "จีจ้า" วิสมิตะนันทน์, azaz Yanin "JeeJa" Vismitananda, aki ugyan még 30 éves sincs, ennek ellenére komoly harcművész múltja van (pl. a taekwondoban és a thai bokszban).

A Chocolate története relatíve gyorsan összefoglalható: Egy japán Yakuza-tag és egy veszedelmes thai szépség szerelméből kislány születik. Zen különleges, de nem csak azért, mert autista, hanem mert van egy adottsága, amely gyökeresen megváltoztatja az életét: bármilyen harci mozdulatot, amit csak meglát, képes tökéletesen lemásolni. A felcseperedő lány édesanyját egy nap rákkal diagnosztizálják, de nincs pénzük a költséges kezelésekre, habár sokan tartoznak nekik. Zen egy barátjával, Moommal a lány harci képességeire alapozva utcai előadásokból próbál pénzt szerezni, de az nem elég a kórházra, így elhatározzák, hogy megpróbálják behajtani a nekik tartozóktól a sok kintlévőséget, ez azonban közel sem olyan egyszerű, mint gondolják.

Azt hiszem, sokan egyetértenek velem abban, hogy - hasonlóan az Ong Bakhoz - ebben a filmben is kb. annyira fontos a cselekmény, mint egy pornófilmben. Míg ott két szex között - jobb esetben - van valamiféle átvezető történet (pl. megérkezik a szerelő, de mivel nem tudja megjavítani a tévét, inkább megrakja a háziasszonyt), nagyjából itt is csak azért vannak a békés, "prózai" jelenetek, hogy ne azonnal essünk át egyik verekedésből egy másikba.

Ez azonban nem baj, hiszen mindenki tisztában van azzal, hogy mit néz, így nem is hiányoznak az Oscar-esélyes alakítások vagy dramaturgia. A rendező is tudta, hogy a nézők kizárólag a tájfunként pörgő-forgó porcelánbabára lesznek kíváncsiak, így nem is vitte el a filmet a nyál vagy a komolyabb mondanivaló irányába.

Prachya Pinkaew ezúttal is alapvetően egy tök egyszerű, de mégis élvezhető filmet tett le az asztalra, ami - hiába elcsépelt közhely - nem akar több lenni önmagánál. Van egy mindenki által könnyen érthető és elfogadható cselekményszál, ami kizárólag azt a célt szolgálja, hogy Zen lepofozza a fél bangkoki alvilágot, és ebből próbálja rendezőként kihozni a legtöbbet.

Számomra meglepő módon még így is sikerült felülemelkedni az átlagos, csak a verekedésekre koncentráló filmeken, hiszen - és ez még meglepőbb - néhol egész tisztességes színészi alakításokkal is lehet találkozni, főleg JeeJa Yanin részéről, aki igen jól hozza az autista lány figuráját. Jó, hát nyilván nem kell összehasonlítani a teljesítményét egy Esőemberrel, de az mindenképp látszik, hogy Yanin felkészült a szerepre, Zen karaktere ki lett találva (testtartás, mozdulatok, beszédstílus, megjelenés), bár engem néhol kissé a Death Note L-jére emlékeztetett (hosszú, kócos haj, gyűrött, fehér póló, ráadásul L sem egy teljesen százas valaki, viszont neki is vannak kivételes képességei).

Ebben a filmben gyakorlatilag minden a harci jelenetekre lett kihegyezve, minden egyéb azt a célt szolgálja, hogy lássuk Yanint verekedni, márpedig abból nincs kevés. Néhol jó lett volna ugyan kissé dinamikusabbra venni a mozdulatok és a vágás tempóját, mert az Ong Bak (az örök összehasonlítási alap...) ebből a szempontból jobban teljesített, de azért komoly panaszra így sincs okunk.

A koreográfiák szépek és helyenként igencsak látványosak; Yanin olyanokat is megtesz, amiket Jackie Chan nem (pl. ugrálás a metró-felüljáróra, majd onnan át a fényreklámokra), igaz, sok olyat is, amiket a hongkongi kungfu-legenda igen (pl. különféle tárgyak fegyverként való használata), ám azért válik mégis érdekesebbé, mert mindezt egy törékeny kislány teszi.

A fényképezés elég szép, jók a kompozíciók és sok szűrőzött jelenet is akad (pl. a jéggyárban, vagy egy raktárban). Jó dolog, hogy az operatőr (és a rendező) nem csupán láttatni akarta az eseményeket, de a stílust és a színdramaturgiát is helyesen alkalmazta.

Némi filmes kikacsintást is sikerült becsempészni, hiszen az utolsó előtti bunyóhelyszín igencsak emlékeztet a Kill Bill első részének dódzsós jelenetére (ahol Uma Thurman hentelt le tucatnyi kardos rosszfiút), ill. Neo és Morpheus is valami hasonlóban estek egymásnak a Mátrixban. Na és persze - megint csak hasonlóan Jackie Chan filmjeihez - itt is kapunk a stáblista előtt/alatt egy kis montázst az elrontott jelenetekből vagy sérülésekből. Az is akadt szép számmal.


Összességében tehát egy kifejezetten korrekt alkotás lett a Chocolate, amely egyszerűsége ellenére (ill. azzal együtt) is jól illeszkedik az ázsiai bunyós filmek sorába. Néhol lehetett volna ugyan egy kicsit több vagy jobb, de amit kapunk, az így is bőven elég és jó. A rengeteg kung fu, aikido, karate mellett pedig igazi felüdülés muaj thait látni, hiszen bőven van ez is olyan látványos, mint az említett kínai, japán vagy koreai harcművészetek.