Így készült az Alien 4 – Feltámad a Halál

A széria eleddig utolsó epizódja 1997-ben készült. Rendezője a francia Jean-Pierre Jeunet, aki korábban olyan különleges filmeket készített, mint a Delicatessen és az Elveszett gyerekek városa. Rendezői és vizuális stílusa semmi mással össze nem téveszthető, legjobb példa erre a minden filmjére jellemző zöldes-sárgás színvilág. Európai alkotó lévén a stúdió abban bízott, hogy a harmadik rész rémálomba illő munkálatai és lesújtó fogadtatása után új lendületet visz a franchise-ba, noha a producerek – Walter Hill és David Giler – nem igazán tartották jó ötletnek a negyedik részt, mert még élénken élt bennük az előző film készítésének kellemetlen emléke.

A stúdió mégis ragaszkodott a folytatáshoz, így – hogy biztosra menjenek – forgatókönyvírónak egy sci-fiben és horrorban jártas szakembert, Joss Whedont kérték fel (Buffy, a vámpírok réme, Firefly). Noha az előző film végén látványosan életét vesztette, az alkotók visszahozták az életbe Ripley-t, akit megint Sigourney Weaver játszott, rajta kívül szerepelt még Jeunet kedvenc színésze, Dominique Pinon, valamint Winona Ryder, Ron Perlman, Gary Dourdan, Michael Wincott, Dan Hedaya és Leland Orser.

A történet 200 évvel játszódik A végső megoldás után. A Fiorina 161-en talált néhány vércseppből klónozzák Ripley-t, de csak azért, hogy testéből kinyerjék az idegen királynő embrióját. Az Egyesült Rendszerek Hadserege azt reméli, hogy biológiai fegyverként sikeresen kitenyésztheti az idegeneket, ezért kutatásokat akarnak végezni rajtuk az Auriga nevű űrhajó fedélzetén. Az embrió sikeres eltávolítása után a tudósok úgy döntenek, életben hagyják a Ripley-klónt további tanulmányozások céljára, a klónozási eljárás következményeként azonban Ripley DNS-e keveredett az idegenével, képességei így megerősödnek, beleértve a jobb reflexeket és fejlettebb ösztönöket. Agressziója és ereje meghaladja az emberekét, vére savas, és képessé válik megérezni az idegenek jelenlétét, amikkel még valamiféle érzelmi kötődés is kialakul benne.

A tudósok az idegenek szaporítása céljából csempészekkel emberi gazdatesteket raboltatnak el és szállíttatnak a kutatóhajóra, ám a kifejlődött lények elszabadulnak és gyilkolni kezdik a legénységet. Az űrhajó közben a Föld felé veszi az irányt, „hála” az automata navigációnak, amelyet úgy programoztak, hogy a hajó térjen vissza a bolygóra, amennyiben megszakad vele a kapcsolat. Közben kiderül, hogy a Ripley-klón csak a nyolcadik próbálkozásra sikerült emberire, a korábbi kísérletek torz testű ember-idegen hibrideket eredményeztek, továbbá azt is megtudják, hogy a genetikai keveredés az idegen királynőt is érintette, aki így emberi tulajdonságra tett szert, ezért nincs többé szüksége gazdatestekre a szaporodáshoz, e helyett már elevenszülésre is képes. Felismerve a veszélyt, hogy a Földön elszabadulhatnak az újfajta idegenek, Ripley szövetkezik a zsoldosokkal és a legénység túlélőivel, hogy elpusztítják az Aurigát.

A Fox stúdió eredeti elképzelése szerint is lett volna klón az új filmben, azonban az nem Ripley-é, hanem a második részből megismert kislányé, Newté lett volna. Whedon ezt szem előtt tartva neki is kezdett a forgatókönyv megírásának, azonban a koncepció időközben megváltozott, így került a képbe az idegen tulajdonságokkal is rendelkező Ripley-klón ötlete.

Sigurney Weavert éppen ez (és nem utolsósorban a 11 millió dolláros gázsi) győzte meg arról, hogy beszálljon a negyedik filmbe is, mert így lehetősége nyílt jobban megismerni és bemutatni a karaktert, mivel most Ripley csak részben volt ember, részben idegen mivolta viszont bizonytalanná tette saját faja iránti hűségét, ami érdekes koncepció volt a színésznő számára, ezért rábólintott a projektre.

Az előkészítés során nem egy rendező neve merült fel, így például a korábban a Trainspottingot készítő Danny Boyle-é, a később A gyűrűk urával befutott Peter Jacksoné, vagy éppen a Közönséges bűnözőket dirigáló Bryan Singeré is. A választás végül Jean-Pierre Jeunet-re esett, akit állítólag nagyon meglepett a felkérés, bár eleinte ő sem tartotta jó ötletnek a folytatást, de végül beadta a derekát, mikor a stúdió – okulva az előző film hibáiból – szabad kezet adott neki. (Érdekesség, hogy Jeunet-nek a forgatás elején még tolmácsra volt szüksége, mivel nem beszélt jól angolul.)

Jeunet régi kollégáit, a trükkmester Pitofot látványtervezőnek, Darius Khondjit operatőrnek, korábbi író- és rendezőtársát, Marc Carot jelmeztervezőnek, Hervé Schneidet pedig vágónak kért fel. Az előkészítés során Jeunet rendkívül alaposan áttanulmányozta az előző három Alien-filmet, és bár Ridley Scott mesterműve lenyűgözte, az időközben megváltozott nézői elvárások miatt sokkal akciódúsabb és véresebb filmet akart készíteni, ami stílusában inkább a Cameron-féle Aliensre hasonlít. Jeunet ezen kívül humort is szándékozott adni a történethez, ami az Alienekre addig egyáltalán nem volt jellemző.

Jeunet az idegeneket némiképp átterveztette, elsősorban a víz alatti jelenetek miatt, ahol a lényeknek úszniuk kellett, így kaptak krokodilszerű, széles farkat, de a fejformájuk is módosult kissé, melynek eredményeképp sokkal gonoszabbak és félelmetesebbnek tűnnek, annál is inkább, mert ebben a filmben láthatóak először a legteljesebb mivoltukban. (Ezzel viszont tökéletesen elveszett, ill. jelentősen átalakult a feszültség-faktor, hiszen már nem kellett az ismeretlen lényektől félni, mindenki – nézők és szereplők is – tudta, mivel áll szemben).

Az ember-idegen hibrid az eredetei tervek szerint még férfi és női genitáliákkal rendelkezett volna, ezt a tervet azonban az utómunkák során elvetették, és a nem kívánatos testrészeket digitálisan eltűntették, és a tervezők inkább a lény fejére koncentráltak. A legszembetűnőbb különbség a „sima” idegenekhez képest az, hogy a hibrid egyednek emberszerű arca, és ami a legfontosabb, szemei vannak, ezáltal sokkal kifejezőbbé vált, ami főleg a Ripley-vel közös jelenetekben fontos.

A harmadik részhez hasonlóan ezúttal is vegyestechnikákkal keltették életre a lényeket: a már sokkal kifinomultabb számítógépes animációkat a harmadik részben is dolgozó Amalgamated Dynamics Incorporated (ADI) és a Blue Sky Studios készítette, de Pitof animatronikus bábokat is épített.

Jeunet filmje elsősorban azért részesült felemás (de a harmadik résznél mindenképp pozitívabb) fogadtatásban, mert sokak véleménye szerint lényegesen kevesebb volt benne az izgalom és a feszültség, mint az előző filmekben. Nyoma sincs például sötétből előugró idegennek, ehelyett egy – ma már – átlagosnak mondható menekülő- és túlélőfilmről beszélhetünk, melyben a szereplőknek el kell jutniuk A-ból B-be, miközben idegenek vadásznak rájuk. A negyedik rész hangulata ezért egészen más, sokkal „sci-fisebb”, amit az is erősít, hogy az első rész után 260 évvel járunk, így jobban érvényesülnek a „kötelező” tudományos-fantasztikus elemek, mint pl. a fejlettebb technikai berendezések, űrhajók, fegyverek.

A film igazi pozitívuma Ripley megújult karaktere, aki itt éri el személyiségfejlődésének csúcspontját. Az első filmben még csak sodródott az eseményekkel, független volt az idegentől, míg a második részben már azzal álmodott. A harmadik filmben eggyé vált vele, míg a negyedik folytatásban már ő maga lett idegenné. „Ne félj tőlem, már én is a családhoz tartozom.” – mondja.

Jeunet a Scottra és Fincherre jellemző lélektani hatásokat alaposan lecsökkentette, nála már főleg a véres brutalitás dominál – lám, ennyit számít az a néhány év, amíg átalakulnak a nézői szokások, és megemelkedik az emberek ingerküszöbe.

Bárhogy is, mindenképp jó film az Alien 4, de persze nem is mérföldkő az amerikai filmgyártásban, viszont a meglévő sablonokat ügyesen használva teljes értékű epizódja a sorozatnak. 70 milliós költségvetésének több mint kétszeresét termelte vissza (kb. 160 milliót), és hasonlóan az előző háromhoz, ebből is készült bővített változat. Ez mintegy hét perccel hosszabb, mint amit moziban láthattunk, és bár Jeunet a mozifilmet tartja a végleges, rendezői változatnak, nem határolódott el a bővített kiadás munkálataitól, mint Fincher.

A speciális kiadásban többek között megváltozott a főcím.

• Eredetileg Ripley korábbi klónjainak torzított közelképeit láthattuk, most viszont egy állkapoccsal nyit a film, melyről kiderül, hogy egy idegen rovaré, melyet szétnyom egy katona. Ahogy távolodik a kép, kiderül, hogy a katona az Auriga egyik megfigyelőkapszulájában ül.

• Közvetlenül a királynő-embrió kioperálása után Ripley klónja kinyitja a szemét, majd megragadja és eltöri Dr. Sprague alkarját.

• A tesztelés során a kesztyű és cseresznye képe után egy szőke kislány rajzát is megmutatják Ripley-nek, ami látható érzelmi reakciókat vált ki belőle.
• Az érkező Betty (a csempészhajó) jelenetét jelentősen újravágták és kiegészítették. Először az Auriga felé tartó hajót látjuk, majd Elgyn megadja rádión az engedélykódot (K-A-P-D-B-E), ezután az eredetinél kissé hosszabban flörtöl Hillarddal. Ezután figyelmezteti Callt és Vriesst rádión, hogy álljanak készen.
• Látjuk Vriesst és Callt a raktérben dolgozni, itt is hosszabbodik a párbeszéd egy obszcén viccel. Ezt követi Christie fegyverpróbája, ami első jelenet volt az eredeti változatban. Következik Johner késes jelenete, ami után Vriess, Call és Johner vitája is hosszabb, a kés eltörését követően pedig Vriessnek van egy új mondata.
• Miközben Elgyn és Perez tábornok üzletelnek, elhangzik néhány megjegyzés Callról, a beszélgetés végén pedig a tábornok kifejti a kapitánynak, hogy milyen feltételek mellett maradhatnak néhány napig az Aurigán.
• Miután az egyetlen túlélő gazdatest, Purvis, ordítva kérdezi, hogy mi a franc van benne, Wren válaszol neki („Egy parazita! Egy idegen elem!”), majd vita alakul ki arról, hogy magukkal vigyék-e a férfit.
• Ripley és Call kápolnában elhangzó párbeszéde is kibővült. Megtudjuk, hogy Call a Föld egyik lakatlan területére irányította a hajót, majd többek között az is szóba kerül, hogy Call miért jött az Aurigára. Ripley visszaemlékszik arra, hogy embereket akart megmenteni – köztük egy kislányt is –, de nem sikerült neki. Kiderül, hogy mindketten szoktak álmodni.

• Az alternatív befejezésben végül a Bettyt látjuk leszállni a romokban álló, poszt-apokaliptikus Párizs mellett.