2012. január 16., hétfő

Így készült az Aliens – A bolygó neve: Halál


Ridley Scott műfajteremtő alkotásának folytatására egészen 1986-ig kellett várni, amikor A terminátor sikerét követően James Cameronra esett a producerek választása. Míg Scott elsődleges rendezői módszere az indirekt félelemkeltés volt, addig Cameron pörgős akciófilmet készített, amelyben már nem egy, de egy egész csapat idegen szerepelt. A rendező továbbgondolta a xenomorfok „társadalmát” is, amely leginkább egy rovarkolóniához hasonló, melyben vannak dolgozók és harcosok, a hierarchia csúcsán pedig egy Királynő áll, amely összetartja a kolóniát és gondoskodik az utódokról.





A film 57 évvel játszódik az első rész után. Ellen Ripley túlélte a Nostromo űrhajó legénységét lemészároló idegen lény támadását. Mentőkabinját hosszas mélyűri sodródás után megtalálják, ám a Földön hitetlenkedve fogadják történetét a gyilkos idegenről. Ennek fő oka, hogy az LV-426-on már évek óta emberi kolónia található, és a telepesek semmilyen nyomát nem találták idegen lények jelenlétének. Nem sokkal később azonban megszakad a kapcsolat a kolóniával, így a Weyland-Yutani Társaság egy megbízottja felkéri Ripley-t, hogy egy kommandós expedíció tanácsadójaként térjen vissza a bolygóra, hogy felderítsék, mi történt az emberekkel. A nő vállalja a megbízást, de csak azzal a feltétellel, hogy az expedíció célja a lények elpusztítása, és nem azok Földre szállítása.




Az első film szereplői közül csak Sigoruney Weaver maradt meg, új kollégái között megtalálhatóak Cameron kedvenc színészei: Michael Biehn, Bill Paxton, Jenette Goldstein és Lance Henriksen, valamint Paul Reiser, Carrie Henn és William Hope. A költségvetés mintegy 18,5 millió dollár volt, ami akkoriban nem számított kiugróan magasnak, a bemutató hetében viszont ennek közel felét azonnal vissza is hozta, világszerte pedig 131 milliót jövedelmezett. Cameron filmje a rajongók és a kritikusuk szerint is jobb lett elődjénél, ami jórészt a lendületesebb cselekmény, a dinamikus akciójelenetek és a különféle újító megoldásoknak volt köszönhető.



Cameron egyik védjegye, hogy minden filmjében használ valamilyen trükktechnikai újdonságot, legyen szó például számítógépes animációkról vagy különleges maszkokról, így az Aliens sem szűkölködik ilyenekben. A forgatás cseppet sem volt könnyű, hiszen Cameron minden filmjének munkálatait vasmarokkal irányítja. Első körben mindenkivel elolvastatta a Starship Troopers (Csillagközi invázió) című sci-fi-akció-regényt, innen kölcsönözte az űr-tengerészgyalogosok, valamint a film végén látható karos rakodógép ötletét, és innét vette „az emberek vagy az idegenek a rosszabbak-e” morális kérdést is.




A forgatás során több, az első filmből megmaradt díszletet és kelléket is felhasználtak. Cameron olyan tisztelettel és rajongással bánt a kultikus előddel, hogy mikor nem találták meg a Nostromo mentőhajójának eredeti terveit (amivel Ripley a film végén elmenekült), a díszletépítőkkel kockáról kockára végignézette a Nyolcadik utas odavágó részeit, hogy ne csak hasonlóra, hanem pontosan ugyanolyanra építsék meg az ominózus járművet. Ugyanígy járt el az idegen űrhajóval, melynek eredeti példánya a forgatás idejére már olyannyira meg volt rongálódva, hogy nem lehetett használni, ezért ezt is újra megépíttette.

Egy ideig úgy volt, hogy az első filmhez hasonlóan ismét H. R. Gigert kérik fel az idegenek megtervezésére, de Cameron végül másképp döntött, mivel a díszletek és a lények kinézetét addigra ő már kitalálta, bár azok jórészt még mindig Giger tervein alapultak.




Egyedül a Királynő alakja igényelt alaposabb tervezést, amelyre végül nem kisebb nevet sikerült megnyerni, mint a legendás Stan Winstont, aki a Terminátorban már dolgozott együtt Cameronnal. Nem is annyira a Királynő megjelenése volt a kérdés, hanem az elkészítése, így Winstonnak egy hatalmas mechanikus szerkezetet kellett terveznie, amelynek minden testrésze külön, egymástól függetlenül képes mozogni: a karjai, az „arca” stb.




Egy emlékezetes tesztvideóban látható, ahogy Winston és csapata – még jóval a végleges szerkezet elkészítése előtt – deszkákból, limlomokból és fekete szemeteszsákokból összeállított alkalmi szerkezettel végez mozgáspróbákat a bábosokkal, ami komoly segítségnek bizonyult az animatronikus gépezet későbbi működtetésében.



A legtöbb trükk-jelenetet amúgy élesben, utólagos korrekció nélkül vették fel, így például Ripley és a Királynő végső harcát öt napig forgatták (ehhez kellettek az előbb említett bábtesztek). Cameron előbb felvette Sigourney Weaver és a Királynő-báb küzdelmét, majd ezt kiegészítette olyan képsorokkal, melyekben egyméteres modellek „harcolnak” méretarányos díszletek között.


Habár a 18 milliós költségvetés nem volt magas, de mindenre elegendő sem, így Cameronnak ügyeskednie kellett, hogy ahol lehet, spórolni tudjon. Például a Sulaco űrhajó belső tereinél gyakran használt tükröket, hogy nagyobbnak tűnjön a tér; erre a legjobb példa a film elején látható hibernátor-terem (ahol a kommandósok felébrednek), amelyben csak négy kapszula volt megépítve, de a tükrök miatt ennek a duplája látható. Egy másik eljárás, amivel pénzt lehetett megtakarítani, az ún. háttérvetítés volt, amikor a szereplők mögé egy vászonra vetítik rá a háttér eseményeit. Ez a trükk már akkoriban is ódivatúnak számított, ill. a gyakorlott szemű nézők könnyedén ki tudták szúrni az ilyen képsorokat, de az operatőrnek, Adrian Biddle-nek sikerült eltüntetnie az árulkodó nyomokat az által, hogy szemcsésre fényképezte az adott jeleneteket, és nagyon finom homokot, valamint füstöt fújatott a vászon és a kamera közé.

A telepesek épületeinek megalkotására is főleg kicsinyített modelleket használtak, melyek tervezésében és kivitelezésében Cameron is aktívan részt vett, a belsőkre azonban már alig jutott pénz, így a stábnak improvizálnia kellett: számos díszletelemet és kelléket a stúdió közelében lévő roncstelepről szedtek össze, amit egy használaton kívüli atomreaktorba hordták be, ahol a külső felvételek egy részét végezték.


A futurisztikusnak kinéző fegyverek elkészítésével is nagyon sokat spóroltak. Pl. az M-41A impulzuskarabély (ennek használatát tanítja Hicks Ripley-nek) egy Thompson géppisztoly, egy SPAS dugattyús puska, valamint egy videókamera tokjának „keveréke”, Vasquez és Drake M56 gyorstüzelő géppuskája pedig egy MG-42-es második világháborús német géppuska és egy steadicam (testre szerelhető kameramozgató berendezés) mellényrészének kereszteződése.

Ne felejtsük el, hogy a '80-as évek közepén még nem állt rendelkezésre olyan számítógépes animáció, amely ma természetes, ezért számos makettet használtak a különféle akciójelenetekben, így az olyanokban is, melyekben pirotechnika (pl. robbanás) volt látható. A méregdrága modellekkel hímestojásként kellett bánni, hiszen nem állt belőlük rendelkezésre másolat, így minden ilyen jelenetet csak egyszer lehetett felvenni, Cameron ezért mindent a legaprólékosabban, snittről snittre (és még azon belül is) megtervezett, hogy a forgatásnál semmilyen gond ne adódhasson.


Ez a rendkívüli alaposság tökéletesen visszaköszön a kész filmből, melynek eredeti hossza 137 perc volt, de a néhány évvel később piacra dobott rendezői változat 154 percesre bővült, és számos olyan jelenetet tartalmazott, amely a moziváltozatból kimaradt.


Például eredetileg az a jelenet is a vágószoba padlóján végezte, melyben az LV-426-on, az idegenek támadása előtt, a Newt nevű kislány szülei és testvére az ismeretlen űrhajó felderítésére indulnak, majd az apát az arctámadóval a fején hozza vissza a felesége, aki kétségbeesetten kér segítséget rádión.

Az is kiderül a bővített verzióból, hogy Ripley-nek volt egy lánya a Földön, aki meghalt, miközben anyja évtizedekig sodródott a világűrben, továbbá részletesebben is megismerhetjük a kommandósok fegyvereit, és láthatjuk működés közben az idegenek behatolásának megakadályozására felállított automata lövegeket is.

Mindenképp érdemes megemlíteni a film magyar nyelvű sorsát, azon belül is a szinkront. A magyarországi premier 1988-ban volt, ehhez készült az első szinkron olyan remek színészekkel, mint Farkas Zsuzsa, Juhász Jácint, Rátóti Zoltán, Balázsi Gyula, Kránitz Lajos, Tolnai Miklós és Gáti Oszkár. (Többek között ebben a verzióban hangzik el az a mára klasszikussá vált beszólás is, hogy „Nyald ki a szemfenekem!”)

A rendezői változat az extra jelenetek miatt új szinkront kapott, amiben megváltoztak a szinkronhangok és a magyar szöveg is, így például Ripley-nek Menszátor Magdolna kölcsönözte a hangját. A jelenleg kapható DVD- és Bluray-kiadáson ez a második szinkron hallható, de a rajongóknak hála, az első is hozzáférhető, igaz, csak nem hivatalosan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése