Kojot

Misi megörökli nagyapja lerobbant vidéki telkét és viskóját. Párjával, Eszterrel, úgy döntenek, építkezésbe kezdenek, hogy otthont teremtsenek tervezett családjuk számára, ám a helyi kiskirálynak erre a zsebkendőnyi területre is fáj a foga. Eleinte hivatalos úton próbálkozik ellehetetleníteni a fiatalokat, majd amikor ez nem jár eredménnyel, keményebb eszközökhöz folyamodik. Misi önmagán kívül csak két barátjára és Eszterre számíthat a küzdelemben.

Nehéz utat járt be Kostyál Márk filmje. Hadd idézzem az Index idevágó cikkét: 

"A Kojot (...) 330 milliós, 50 helyett 38 nap alatt, iszonyú tempóban leforgatott alkotás, aminek egyik munkafázisára sem volt rendesen idő, mert az pénz, és a büdzsé véges volt. A film ettől még elkészült és be is mutatták, aki látta, szerette. (...) A baj csak az, hogy nem sokan látták, mert nem volt hol megnézni. De ha volt is (mindössze 22 moziteremben vetítették), nem nagyon lehetett tudni, hogy ez mi (...); valami, valahol nagyon félrement a forgalmazásban, pedig a filmalap 9 millió forintos támogatást nyújtott a marketingre."

A Kojot nem vett részt a 2017-es Magyar Filmhéten sem, ennek oka pedig

"pompás képet fest le a magyar filmiparról, amiben a személyes sértettség, a gőg vagy egyszerű dilettantizmus simán kicsinálhat egy-egy filmet."

a Megafilm ugyanis váratlanul és indoklás nélkül visszavonta a nevezést, egyes találgatások szerint azért, mert

"A sajtóban már tavaly pedzegették, hogy a film aktuálpolitikai áthallásai miatt".

Ezek szerint talán valaki nem akarta, hogy a közönség lássa a Kojotot és esetleg gondolkodóba essen a látottaktól. Netán egy másik valaki megijedt, hogy mit fog szólni X képviselő, Y államtitkár, stb., ezért megelőzte a katasztrófát a kvázi betiltással. Bármelyik eset is történt, mindkettő iszonyú gáz, és mindennél jobban mutatja, mi folyik ebben az országban.

Aztán a Kojot valahogy kikerült a Youtube-ra, aki akarta, szabadon megnézhette (én is akkor láttam először), de persze hamar letörölték, azóta eltelt két év, a dolog elfelejtődött, minden maradt, ahogy volt, és ma már a kutya sem emlékszik arra, hogy létezik ez a kiváló magyar film (habár DVD-n kiadták).
Persze, a filmbubusok megtalálták a módját annak, hogy terjesszék a Kojotot, hozzám is így jutott el megint, és még mindig kivételes filmnek gondolom.

Akár aktuálpolitikai a témája, akár nem, Kostyál Márk filmje afféle neo-western (vagy akkor már inkább egy karcos keleti "eastern"), hiszen a sztorija akármelyik vadnyugati mozié is lehetne, szóval nem muszáj feltétlenül belemagyarázni a hazai közállapotokat, de persze gond nélkül megfelel ennek is; attól függ, bele akarjuk-e látni.
A végeredmény az elmúlt évek egyik legjobb magyar filmje, aminek kiváló a hangulata, remekül fényképezték, jó a zenéje, parádésak a színészek, főleg a mellékszereplők (az erdélyi szőke cigány, Attila, mindent visz), és persze mélyen elgondolkodtató.

Sokkal többet érdemel(t volna) a Kojot, nem pedig azt a féreg bánásmódot, amiben végül része lett.