Isn't it Romantic

Szokták mondani, hogy valaki azért néz meg egy filmet, hogy másnak már ne kelljen. A Warner és a Netflix közös produkciója is lehetne ilyen, bár annyira nem kínszenvedés, hogy az ember kikapcsolná, de azért azt a másfél órát, amit Rebel Wilson pofavágásaira pazarolnánk, hasznosabban is el lehet tölteni.

A duci Natalie kislány kora óta nem hisz a szerelemben, így meg is tanult nélküle élni. Egy nap kirabolják a metróban, ám a lány ellenáll, ennek következtében viszont beüti a fejét, amitől kómába esik. Amikor nem sokkal később magához tér, sokkoló felfedést tesz: az általa mélyen megvetett romantikus komédiák színes világában találja magát, legújabb ügyfele fülig szerelmes belé, míg az a fiú, aki titokban tetszik neki, egy bikinimodellt készül feleségül venni.

Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem a "kövér-humor" nem sokban különbözik a böfögős-fingós-szarós, stb. társaitól, ill. számomra az elhízottság általában ugyanúgy nem vicces egy filmben, mint ahogy a homoszexualitás, mozgássérültség, vagy akármilyen fogyatékosság sem az. Nem azért, mert ne lehetne ilyesmivel poénkodni (bármivel lehet), hanem mert Hollywood többnyire ízléstelenül, igénytelen módon alkalmazza ezeket.

Na, de lendüljünk túl ezen, milyen a film? Végül is nem rossz, csak épp a sztori alapját A nagyon nagy Ő-ből és az Idétlen időkigből gyúrták össze, szóval megint csak nincs új a nap alatt, továbbá - és ez már nagyobb gond - pontosan azt csinálja, ami ellen látszólag küzd: Natalie már az elején tisztázza, hogy a romantikus komédiák baromságok, azt is elmagyarázza, hogy miért, erre a film végig ugyanazokat az elemeket süti el a cselekményben. Oké, ez nyilván paródia akart lenni, a sablonok kifigurázása, de valahogy mégsem jön ki a matek, főleg a végén a hepienddel, ami az egész koncepciót alapból megkérdőjelezi.

Ezúttal is vastag tömőrúddal döngölik le az ember torkán a szájbarágós tanulságot: nem számít, hogy nézel ki, szeressed önmagadat, legyél elégedett mindazzal, amid van, stb., de van ebben egy szemforgató hamisság, hiszen egy kövér szereplővel akarják mindezt eladni. Ezek szerint egy "normális" kinézetű embernek nincs szüksége ilyen tanácsra, csak annak, aki különböző?

Rebel Wilson engem speciel irritál, vagyis inkább a figura, amit kitaláltak neki. Nem a túlsúlya a baj, hanem a nagydumás duci csaj sablonos karaktere, ami másfél órán át meglehetősen tömény.
Liam Hemsworth, Brandon Scott Jones és Adam Devine - Wilsonhoz hasonlóan - ezerrel ripacskodik, szóval színészi fronton se várjunk sokat.

Az összképhez azért hozzátartozik, hogy a fentebb taglaltakat egész könnyen félre lehet tenni és így nézni a filmet, ami ezek után tulajdonképpen nézhető, néhol még halvány mosolyra is késztetheti az embert, de a végefőcímet követően szélsebesen el is lehet felejteni.