Glenn Holland fiatal muzsikus, ám körülményei úgy hozzák, hogy el kell mennie zenét tanítani egy középiskolába. Eleinte nem fűlik hozzá a foga, ám az idő múlásával egyre inkább megszereti a munkáját, mégis, amikor 30 évvel később nyugdíjba küldik, úgy érzi, nem tudta megvalósítani álmait, az élet pedig elrohant mellette, ám egykori tanítványai és a családja a bizonyíték arra, hogy nagyobbat nem is tévedhetett volna.
Ez egy kedves film, olyan időkből, amikor Hollywoodban még tudtak kedves filmeket készíteni (és igény is volt ilyesmire). A tipikus amerikai történelmi események egyáltalán nem zavaróak egy "külföldi" néző számára, az idő múlása így is tökéletesen érzékelhető, a lényeg amúgy is a főszereplő életének látszólag átlagos eseményeiben található, ez pedig végső soron egy örök érvényű üzenet arról, hogy mindaz, amit valaki jelentéktelennek gondol, az mások számára nagyon is számíthat, avagy az élet úti célja maga az út, és hogy ez miként hat mások utazására.
Bár sosem számított nagy sztárnak, Richard Dreyfuss gond nélkül képes elvinni a hátán a filmet, Mr. Holland életének minden szakaszában hiteles és szerethető figura marad, Dreyfuss pedig remek színész, ezt ismét bebizonyítja.
Érdekesség, hogy William H. Macy itt még W. H. Macyként szerepel, a színészek között pedig sok valódi hallássérült is feltűnik, ezzel is erősítve a film autentikusságát.
Érdemes megemlíteni a kiváló magyar szinkront is: Dörner György, Györgyi Anna, Gyabronka József, Jabab Csaba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése