Sense8 - 1. szezon

Jó rég volt már a Fülledtség és a Mátrix, a Wachowski-tesók azóta a felemás V mint vérbosszúval, a Speed Racerrel, az iszonyú Jupiter felemelkedésével, valamint a szerintem elég jó Felhőatlasszal jelentkeztek. Ez ugyan nem túl bő filmográfia, de az immár nővérek továbbra is ugyanazok a kreatív író-rendezők, akiknek anno megismertük őket - legújabb produkciójuk pedig a sikeresebb napjaikat idézi.

A leginkább a Felhőatlasz nyomdokain haladó Sense8 munkálatai az egész világon folynak, a Netflixes szériában a német rendező-cimbora, Tom Tykwer is aktívan közreműködik, a végeredmény pedig nem csupán a szemet mozgatja meg, de az agyat is.

A történet:

Nyolc, egymást korábban soha nem ismerő ember egyik napról a másikra mentálisan összekapcsolódik. A San Franciscó-i LMBT-aktivista, Nomi, a chicagói rendőr, Will, a mexikói színész, Lito, a londoni DJ, Riley, a német gengszter, Wolfgang, a kenyai buszsofőr, Capheus, az indiai gyógyszerész, Kala, és a szöuli üzletasszony, Sun ugyanazt a látomást kapja egy titokzatos nőről, Angelicáról, aki öngyilkosságot követ el, hogy ezzel megmentse őket.
Ahogy az emberek közötti kötelék erősödik, felfedezik, hogy képesek egymással kommunikálni, továbbá megosztani az érzéseiket és minden tudásukat, ami nagy segítségnek bizonyul valamennyiük felforduló életében. A közös pont egy perzsa férfi, aki szintén Érzékelő, ezért a Suttogónak nevezett orvos (?) vadászik rá, hogy csaliként használva elkaphassa az egész csoportot.

A te gondolataid az én gondolataim

Amikor nem filmeket nézek, akkor sorozatokat, így az elmúlt években átrágtam magam jó néhány szérián, melyekben volt egy azonosság: általában nem tartoztak az olyan mainstream produkciók közé, mint pl. a The Walking Dead vagy a Trónok harca. Őszintén szólva, nevezetteket nem is láttam; végigszenvedtem ugyan az első évadokat, de aztán inkább valami mást kerestem.
Napjaink "sztár-sorozatai" most sem igazán hoznak lázba, ám szerencsére van honnan értesülnöm az újdonságokról és érdekességekről, így fedeztem fel a Sense8-et is.

Elsősorban az fogott meg, ahogy a különböző kontinenseken és kultúrákban élő szereplők mennyire meg tudják találni egymással az összhangot, miként képesek egymás segítségére lenni, legyen szó vigasztaló szavakról, vagy akár harcról.

Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy kvázi az egész emberiség - rassztól, nemtől, vallástól, mindentől függetlenül - képes (lenne) összefogni és segíteni a másikat, előítéletektől mentesen, hiszen az alapvető erkölcsi, morális, stb. elveink megegyeznek.
Hiába beszélünk különböző nyelveket, lényegében ugyanazokat a gondolatokat fejezzük ki, csak más szavakkal. Apró eltérésekkel, de az örömeink, bánataink, sikereink és tragédiáink is azonosak.

Wachowskiék olyannyira komolyan gondolták mindezt, hogy a nyolc fiatal közül ketten valamilyen "üldözendő" kisebbséghez tartoznak: Lito homoszexuális, Nomi pedig transznemű, és mindkettejüknek meg kell küzdeniük az elfogadásért egy olyan világban, ami egyszerűen csak eldöntötte, hogy amit ők képviselnek, ami az ő lényük esszenciája, az nem "normális".

A többi figura élete sem egyszerű persze, hiszen - az Érzékelő-képességeik mellett - mindannyian "mások" valamilyen módon: Will apja elismerését keresi, miközben meg akar felelni önmagának, Riley a múltja és elveszített szerettei emléke elől menekült el Izlandról...

...Sun az apja és urizáló fivére árnyékában él, és vállalja, hogy a család érdekében börtönbe vonul egy olyan bűnért, amit nem ő követett el...

...Capheus AIDS-beteg anyjának próbál gyógyszert szerezni, eközben kerül kapcsolatba egy nairobi gengszterfőnökkel, akit lenyűgöz a fiatalember személyisége...

...Kala házasodni készül, de kételkedik abban, hogy szereti a vőlegényét, akinek családja nem is olyan vallásos, mint az övé, a Berlin aljas utcáin felnőtt Wolfgang pedig csak azt akarja, hogy békén hagyják, ám amikor legjobb barátját életveszélyesen megsebesítik, bosszút esküszik.

Az első évad valamennyi szereplője és azok háttere egyaránt jól kidolgozott, mindegyiknek van motivációja és célja, amiért küzdhet, önmagukban is elég érdekes karakterek, akinek a személyes konfliktusaik kerülnek szembe különös képességeikkel - amik viszont a drámán kívül olykor kacagtató pillanatokat is eredményeznek (pl. amikor Kala egyszer csak ott találja magát a meztelenül úszó Wolfgang mellett, és megállapítja, hogy a fiúnak milyen hatalmas az... ormánya).

Az egész csoport egy földrészeken átívelő összetartozást és együttműködést szimbolizál, persze, ettől a Sense8 még egy tévésorozat, amit el kell tudni adni azoknak is, akik inkább a külsőségeket szeretik.

Vannak tehát jóféle akciók (repül a, repül a Smart!, Wolfgang egy páncélököllel büntet, Sun minden bunyója, stb.), nem kevés, de ízléses meztelenkedés, sőt még erős homoerotikus vonal is, ami viszont bizonyára nem mindenkinek fogja elnyerni a tetszését, noha a szerelem/szeretet nemeken fölül álló valami.

Természetesen van "főgonosz" is a Suttogó személyében, ugyanakkor az első évad nem tér ki túlságosan az ő figurájára, sokkal inkább az alapsztori és a főszereplők, ill. a köztük lévő viszonyok bemutatása az elsődleges szándék, így ez a szezon amolyan felvezető, expozíció.

Ehhez kapcsolódik, hogy van az ún. Christmas Special, egy két órás extra epizód, ami az első évad utáni eseményeket mutatja be, ill. zárja le, átvezetve a cselekményt a második szezonba, amely idén május 5-én indul, és 10 rész lesz benne.

Számomra az elmúlt évek egyik meglepetése a Sense8, ami azért nagy szó, mert ha valaki már annyi filmet látott, mint én, annak nagyon nehéz újat mutatni. Nyilván Wachowskiék sem találták föl a spanyolviaszt, és az is elég nyilvánvaló, hogy a már említett Felhőatlaszból merítették az ihletet, ám ezzel együtt képesek voltak megtalálni az egyensúlyt az eredetiség és a jól bevált filmkészítési szokások között.