A nagy fal

Amikor először hallottam róla, különösebben nem izgatott A nagy fal, bár érdekesnek gondoltam, hogy Hollywood Kínával fog dolgozni, hogy abból egy monumentális történelmi kalandfilm szülessen.

Belegondolva, logikus is, hogy az Álomgyár még jobban jelen próbál lenni az ázsiai országban, hiszen egy több százmilliós piacról van szó, és bár eddig is igyekezett a kínaiak kedvében járni olyan mozikkal, mint pl. a Kung Fu Panda, közvetlen kooperáció eddig nem igazán valósult meg (főleg, mert Kínában számos amerikai filmet alaposan megvágva mutatnak csak be, vagy egyenesen betiltják azokat).

Az együttműködés eredményeképp a producerek Zhāng Yìmóu rendezőnek (pl. Hős, A repülő török klánja) "adták" Matt Damont, aki a nyugati nézőket képes bevonzani a filmszínházakba, a hazai közönség számára Andy Lau és Tian Jing jelenti a húzónevet, a többi pedig már csak a szokásos hab a tortán: grandiózus díszletek, epikus csaták, lenyűgöző jelmezek... A gond csak az, hogy hiába az összesen hat író, a forgatókönyvről már megint megfeledkeztek, a végeredmény pedig olyan szinten lett pocsék, hogy amit megnyerünk a látvánnyal, azt azonnal le is húzhatjuk a vécén a kidolgozatlanság miatt.

A történet:

A középkori Kínában egy csapat európai zsoldos a titokzatos fegyver, a fekete por nyomában van, ám egy rajtaütést követően csak ketten maradnak: Pero Tovar és William Garin. Utóbbinak sikerült levágnia az egyik támadójuk kezét, ami inkább hasonlít egy zöld, karmos vadállatmancshoz, mint emberi végtaghoz.
Útjuk során eljutnak egy óriási, erődszerű falhoz, melyen harcosok ezrei állomásoznak. Hamarosan kiderül, hogy a kínai hadsereg halálos ellenség érkezésére számít; hatvan évente a Tao-tienek nevezett szörnyek inváziója söpör végig a vidéken, és a fal jelenti az egyetlen akadályt köztük és a világ között. Williamet lenyűgözi a katonák elszántsága, főleg Lin Mei parancsnoké, így lassan átértékeli addigi hozzáállását, és elhatározza, hogy segít a szörnyetegek elleni küzdelemben.

Túl NAGY FALat

A gyűrűk ura, A pap - Háború a vámpírok ellen, Aliens - nagyjából ennyiből áll A nagy fal, amihez Matt Damon annyit tesz hozzá, amennyit a Bourne-filmekhez (vagyis a bunyón kívül nem sokat).
Elég elszomorító, hogy 2016-ban ennyi is elég egy "szuperprodukcióhoz" és a roppant jegybevételekhez, bár az is igaz, hogy utóbbit a kínaiak hozták össze, ill. jelen állás szerint még csak 40 millió dollár körül jár a haszon, ami eltörpül a 150 milliós gyártáshoz és marketinghez képest, szóval ha van igazság, akkor A nagy fal olyan méreteset bukik, amekkorát megérdemel.

A fanyalgók és a trollok rendszerint eddig bírják ki beszólások nélkül, szóval tisztázzuk, hogy A nagy fal nem rossz film, csak épp pontosan olyan, mint pl. A galaxis őrzői vagy a Jurassic World: szép, színes, szagos, viszont olyan üres, hogy ahhoz képest a vákuum tömegnyomor.
Nyilván vannak nézők, akik számára nem kell ennél több, amikor filmet néznek, mert az agyrágózáson kívül nem vágynak másra. Az ilyenek számára a produkció többé-kevésbé teljesíteni fogja az elvárásokat, habár az is igaz, hogy csatajelenetekből kevés akad, és azok is rövidek - de legalább a szörnyek jó randák és csúnyán morognak. (Bár 30 éve A bolygó neve: halálban is ez volt...)

Akik viszont - hozzám hasonlóan - többre számítottak, csalódni fognak. Oké, a CGI Tao-tieket mindenki böcsülettel henteli, a gond viszont az, hogy eközben nincsen sem épkézláb cselekmény, sem rendesen kitalált figurák. Jó, utóbbiak talán nem is annyira fontosak az egész szempontjából, de azért mégis jobb lett volna egy picikét eltávolodni az egy dimenziótól. William, Tovar, Lin Mei és mindenki más annyira semmitmondó, hogy hozzájuk képest egy kiköpött rágógumi atomvillanás.

A karakterek motivációi fapadosak, a személyiségfejlődésük (már akinél van) hiteltelen, bár azt a hibát sikerült elkerülni, mint Tom Cruise Az utolsó szamurájban, hogy japánabb lett a japánnál is. (Megjegyzem: Edward Zwick volt annak a filmnek rendezője, ennek pedig az egyik forgatókönyvírója, szóval az alma nem esett messze...) William tehát megmarad önmagának, csak a pálfordulása összecsapott.

Alapvetően minden konfliktus és fordulat pofonegyszerű, az izgalom leghalványabb esélye sincs a néző számára biztosítva, bár a nulla karakterek miatt ez amúgy sem volna lehetséges, hiszen nincs kit kedvelni vagy utálni.

A maga végtelenül szimpla módján a dolgok működnek, de pl. az semmilyen módon nem derül ki, hogy a mágnesesség miért van hatással a szörnyekre. Engem nagyon tudnak zavarni az ilyen apróságok, mert a történetben ki vannak emelve, de közben nem kapunk rájuk épkézláb magyarázatot - ill. ebben az esetben semmilyent.

A színészek teszik, amit kell, de az egész gárdából láthatóan csak Andy Lau vette komolyan a figuráját, az pedig már nem az ő hibája, hogy nem volt mit komolyan vennie, mindenesetre a karizmája magasan a többi közreműködő fölött áll.
Matt Damon se hús, se hal, hozza a kötelezőt, Tian Jing pedig csak elbűvölő ráadás. Willem Dafoe egyszer elmesélte egy interjúban, hogy ehhez hasonló filmeket csak azért vállal, hogy a gázsiból egy kis new yorki színházat támogasson. Maradjunk annyiban, hogy a teátrum egy ideig megint ki fogja tudni fizetni a számláit.


A nagy fal talán nem annyira irritálóan buta, mint, mondjuk, egy Transformers vagy más hasonló látványfilm, sőt ha nagyon akarjuk, akkor még valamiféle mondanivalót, erkölcsi tanulságot is bele lehet magyarázni, ahol a szörnyek szimbólumokká lépnek elő (ahogy a Tao-tiek azok is a kínai mitológia szerint), a gond csak az, hogy mindezt rendkívül leegyszerűsítve, sima agyradírként valósították meg. Akár távol-keleti, akár nyugati nézők vagyunk, joggal vártunk volna el jobbat, összetettebbet, pláne egy "sztárrendezőnek" kikiáltott Zhāng Yìmóutól.