Sense8 - 1. szezon

Jó rég volt már a Fülledtség és a Mátrix, a Wachowski-tesók azóta a felemás V mint vérbosszúval, a Speed Racerrel, az iszonyú Jupiter felemelkedésével, valamint a szerintem elég jó Felhőatlasszal jelentkeztek. Ez ugyan nem túl bő filmográfia, de az immár nővérek továbbra is ugyanazok a kreatív író-rendezők, akiknek anno megismertük őket - legújabb produkciójuk pedig a sikeresebb napjaikat idézi.

A leginkább a Felhőatlasz nyomdokain haladó Sense8 munkálatai az egész világon folynak, a Netflixes szériában a német rendező-cimbora, Tom Tykwer is aktívan közreműködik, a végeredmény pedig nem csupán a szemet mozgatja meg, de az agyat is.

Kaliforniai álom

Mindenki szuperlatívuszokban beszél Damien Chazelle legújabb filmjéről, mintha legalábbis valami radikálisan újat hozott volna a hetedik művészetbe, holott erről szó sincs, így aztán az olyan jelzők is, mint pl. a "hihetetlen" és a "varázslatos" csak zsurnaliszta túlzások, melyekkel a nem túl bő szókincsű újságírók igyekeznek valahogy kifejezni magukat.

Mondjuk, az igaz, hogy nagyon régóta nem készült hasonló alkotás, Baz Luhrmann (Kötelező táncok, Rómeó + Júlia, Moulin Rouge) régóta mást csinál, az Ének az esőben pedig már olyan régen volt, ám ettől még Chazelle nem újította meg a musical műfaját, csak épp újra újra elővette és leporolta azt, persze, aki nem látott még ilyet, az nyilván elalél az egyébként tényleg szép jelenetektől és romantikus dalbetétektől.

A vörös teknős

Michaël Dudok de Wit nevét talán nem mindenki ismeri; bevallom, néhány nappal ezelőttig én sem hallottam róla, pedig nevezett úriember Oscar-díjas animációsfilm-rendező. A rangos elismerést 2001-ben nyerte Father and Daughter című alkotásáért, igaz, akkoriban rajzfilm fronton épp a Shrek volt a csúcson, így a holland rendező kissé háttérbe szorult. Egészen mostanáig, ugyanis nemrég elkészült első egész estés produkciója.

A nagy fal

Amikor először hallottam róla, különösebben nem izgatott A nagy fal, bár érdekesnek gondoltam, hogy Hollywood Kínával fog dolgozni, hogy abból egy monumentális történelmi kalandfilm szülessen.

Belegondolva, logikus is, hogy az Álomgyár még jobban jelen próbál lenni az ázsiai országban, hiszen egy több százmilliós piacról van szó, és bár eddig is igyekezett a kínaiak kedvében járni olyan mozikkal, mint pl. a Kung Fu Panda, közvetlen kooperáció eddig nem igazán valósult meg (főleg, mert Kínában számos amerikai filmet alaposan megvágva mutatnak csak be, vagy egyenesen betiltják azokat).

Az együttműködés eredményeképp a producerek Zhāng Yìmóu rendezőnek (pl. Hős, A repülő török klánja) "adták" Matt Damont, aki a nyugati nézőket képes bevonzani a filmszínházakba, a hazai közönség számára Andy Lau és Tian Jing jelenti a húzónevet, a többi pedig már csak a szokásos hab a tortán: grandiózus díszletek, epikus csaták, lenyűgöző jelmezek... A gond csak az, hogy hiába az összesen hat író, a forgatókönyvről már megint megfeledkeztek, a végeredmény pedig olyan szinten lett pocsék, hogy amit megnyerünk a látvánnyal, azt azonnal le is húzhatjuk a vécén a kidolgozatlanság miatt.

Harc az Endor bolygón

A Star Wars-trilógia anno akkorát durrant, hogy azt még talán az Androméda galaxisban is hallották. Lehet, hogy filmjeivel George Lucas - tudtán kívül - popkulturális jelenséget alkotott, ám a Csillagok háborúja emellett szórakoztatóipari termék is, vagyis az amerikai üzleti modell szerint az utolsó fillért is ki kell préselni belőle, így A Jedi visszatér után Lucas a televízió felé próbált nyitni (a hírhedt Hollyday Special után újra), így született meg az Ewok-kalandok című kétrészes minisorozat, melynek első része, A Bátrak Karavánja 1984-ben készült el, folytatása, a Harc az Endor bolygón pedig egy évvel később.

A nagyfilmekhez képest alaposan megnyirbált költségvetés és faék-egyszerűségű sztori miatt egyik rész sem ért el átütő sikert, de tény, hogy ha nem vagyunk idősebbek 5-6 évnél, akkor ez pont nem fog érdekelni minket.

For the Love of Spock

Habár Leonard Nimoy 2015. február 27-én elhunyt, emléke és a populáris kultúrára tett hatása még sokáig megmarad, és nem csak a Star Trek rajongóinak szívében.

Spock 50 éve emeli vulkáni üdvözlésre a kezét, ám Leonard Nimoy sokkal több volt leghíresebb szerepénél: énekes, fényképész, filmrendező... apa, ember. Ez előtt tiszteleg fia, Adam, aki nem sokkal apja halála után kezdte el készíteni dokumentumfilmjét.

A hét szamuráj

Talán sokan egyetértenek abban, hogy Kuroszava Akira a valaha élt legnagyobb japán rendező, A hét szamuráj című mesterműve pedig minden idők legjobb (de legalábbis leghíresebb) japán alkotása, ami igényesebb filmes iskolákban tananyag, de minimum kötelező megnézni.

Mai szemmel nézve persze kissé már eljárt felette az idő, ám a több mint 200 perces (!) játékideje ellenére ma is lenyűgöző műről van szó, amely megkerülhetetlen az egyetemes filmművészet szempontjából. A hét szamuráj olyan alkotókra is alapvető hatással volt, mint pl. George Lucas, aki sokat merített belelőle a Star Warshoz, és persze ott van a szintén kultikus amerikai remake, A hét mesterlövész.