Szebb holnap

Noha a Szebb holnapot előszeretettel reklámozzák azzal, hogy Chow Yun-Fat a főszereplője, a valóságban a hongkongi filmipar egyik legnagyobb sztárja csak egy mellékszerepben látható, bár az igaz, hogy ezzel együtt mindenki mást lejátszik a vászonról, de hát a tény attól még tény marad: a főhős nem ő, hanem a Lung Ti által alakított Ho nevű karakter.

Másrészről pedig John Woo jellegzetes rendezői eszköztárának néhány eleme már ebben a filmben is felfedezhető, leginkább a fekete napszemüvegek, néhány lassítás, és a kétpisztolyos tűzharc, de azért itt még messze nem arról a kiforrott rendezőről beszélhetünk, mint aki pl. az Ál/Arcot készítette.

A történet:

Ho és Mark a hongkongi alvilág emblematikus figurája, jóban-rosszban összetartanak, talán még erősebb is köztük a kapcsolat, mint Ho és öccse, a rendőr Kit között.

Amikor Ho Tajvanra utazik, hogy elintézze a szervezet egyik ügyét, a rendőrség rajtaüt a bandán, a férfit elfogják és börtönbe zárják. Három évvel később szabadul, hazatérését követően pedig elhatározza, hogy felhagy a bűnöző életmóddal, és megpróbálja helyreállítani a kapcsolatot fivérével, aki viszont hallani sem akar a dologról, mivel meggyőződése, hogy apjukkal Ho miatt végzett egy bérgyilkos. Mark sem tudja elhinni barátja pálfordulását, mégis kitart mellette, ám a múlt elől egyikük sem menekülhet, így Honak nemsokára döntő lépésre kell szánnia magát.

Galamb és kereszt

A két szembenálló fivér története, akik egyszerre gyűlölik és szeretik egymást, miközben a megváltást keresik, akár valami buddhista tanmesének is beillene, ami, tekintve John Woo vallásosságát, nem is annyira meglepő, bár az igaz, hogy a rendező lutheránus keresztény, de ettől még belemagyarázás nélkül is fel lehet fedezni a párhuzamot.

Amellett ez réges-régi irodalmi motívum is, nem csoda hát, hogy a filmművészet is felfedezte magának, noha felettébb kevés rendezőnek sikerült mindezt egyfajta vizuális költészetté alakítania, inkább megmaradtak a csihi-puhi szintjén, mert az a biztos.

Azért persze a Szebb holnap sem rengeti meg alapjaiban a filmművészetet, hiszen több évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Woo kitapossa magának a ma ismert ösvényét, de azért már így is tisztán láthatóak a későbbiek során sokkal tudatosabban és magabiztosabban használt, korábban már említett rendezői védjegyek.

Szintén érdekesség, hogy a történet nem a hagyományos rabló-pandúr sablont mutatja be, ahol a végén győz a hős rendőr, hiszen a főszereplők ezúttal a "másik oldalról" valók, vagyis Woo a bűnözők szemszögéből mutatja be a sztorit, érző, emberi lényeknek ábrázolva őket, akikkel azonosulni lehet, hovatovább drukkolni nekik - nem pedig vérszomjas vadállatokként, ahogy a nyugati filmesek általában az ázsiai bűnözőkre tekintenek.

Persze, nyilván ez sem akkora ötlet, hiszen például Martin Scorsese a '70-es évek eleje óta ezt csinálja a maffia-mozijaiban, de azért szép, ahogy Woo hasonló eszközt használ, kiegészítve a jellegzetes távol-keleti hatásokkal.

Megvalósítás, színészek és konklúzió:

A Szebb holnap korrekt alkotás, ám korántsem hibátlan, hiszen a tempó meglehetősen hullámzó, a belső ritmus sem egységes, és felesleges részek is akadnak, amikre semmi szükség nincs a történet és a karakterek szempontjából. Gondolok itt elsősorban arra a néhány poénra, melyek finoman szólva is csak mérsékelt mosolygásra késztetik a nézőt - aztán alighanem valaki szólhatott Woo-nak, hogy ami nem megy, azt inkább ne erőltesse, különben sem Jackie Chan-mozit forgatnak, így aztán a rendező sürgősen nullára csökkentette a gegek számát. Maradjunk annyiban, hogy jól tette.

Az operatőri munka átlagosnak mondható, a képminőség viszont igencsak felemás; néhány jelenet iszonyatosan szemcsés, homályos, más snittek viszont közel olyan tiszták, mintha napjainkban, nem pedig 30 évvel ezelőtt készült volna a produkció, vagyis a digitális HD-transzfer finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után.

A zene főleg a korhoz illő szintipop-témákból áll.

A színészek jók, bár játékuk eltúlzottnak tűnhet azok számára, akik európai, de főleg amerikai típusú színjátszáshoz szoktak, erre jön még rá a kínai nyelv, ami a nyugati fülnek szintén elég szokatlan lehet.

Az apróbb döccenők ellenére a Szebb holnap ma is ugyanolyan kellemes élmény, mint 1986-ban, persze, ennyi idő alatt óhatatlanul is elavultak az alkalmazott megoldások, így aztán már nehezen tudja felvenni a versenyt napjaink akciófilmjeivel, mégis vannak jó pillanatai, melyek ugyan nem tudják feledtetni az eltelt évtizedeket, de azért másfél óra nosztalgiázásra bőven megteszik. Meg hát, összehasonlítva pl. egy John Wick-kel vagy A védelmezővel, azért ég és föld a különbség; karakterábrázolásban feltétlenül.