Kémek hídja

Steven Spielberg a Schindler listája óta történelmi korszakát éli. Olykor beesik persze néhány műfajon kívüli film (pl. Kapj el, ha tudsz, Világok harca), de a világ legjobb amerikai rendezőinek egyike néhány évente akkor is készít valamilyen "historizáló" alkotást. A színvonal ugyan nem mindig egységes, de ez legyen a legnagyobb probléma.

Legújabb produkciójában Spielberg a hidegháború csúcsára, az 1950-es évek közepére/végére viszi el a nézőt - a Coen-testvérek forgatókönyve alapján.

A történet:

James Donovan biztosítási jogász Brooklynban. Amikor az FBI elfog egy feltételezett szovjet kémet, őt kérik fel, hogy lássa el Rudolf Abel védelmét a bírósági tárgyalásán. Az ítélet persze nem lehet kétséges, Abel 30 éves börtönbüntetést kap, Donovan pedig visszatérne a korábbi munkájához, ám váratlanul újabb megbízást kap. A szovjet-török határ térségében lelőttek egy amerikai U2-es kémrepülőgépet, az ügyvédnek pedig le kell bonyolítania egy fogolycserét: az USA kiadja Abelt a pilótáért.
Donovan a legnagyobb titokban Kelet-Berlinbe utazik, hogy tárgyaljon a szovjetekkel a cseréről, ekkor szerez tudomást egy amerikai egyetemistáról, aki véletlenül az épülő fal NDK-s oldalán ragadt, ennek hatására pedig elhatározza, hogy megpróbálja őt is belevenni az alkudozásba.

A falon innen és túl

Nyugodtan nevezhetjük kémfilmnek Spielberg alkotását, bár nem olyan módon, mint pl. egy John le Carré-regényt, ill. az abból készült adaptációt, itt ugyanis nem a kémkedés áll a cselekmény középpontjában, inkább annak a következményei, és a színfalak mögötti egyezkedések a hidegháború két nagy ellenfele, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között - nem beszélve a paranoid hangulatról, ami sokak gondolkodását átszőtte ezekben az időkben, rettegve a "vörös veszedelemtől" és persze a bármikor hullani kezdő atombombáktól.

Szomorú időszaka volt ez a világtörténelemnek, és mint oly sok esetben, a kisembernek ebbe sem volt beleszólása, hiszen megint csak a szenvedő fél szerepe jutott neki.

Alapvető fontosságú egy ilyen történetben a megfelelő autentikusság megteremtése, ami túlmutat a hangulaton; egy életérzést kell ábrázolni, amibe beletartoznak a jelmezek, a díszletek, a beszédmodor, stb. Spielberg többször is megmutatta, milyen jól ért ehhez, és az atmoszféra ezúttal is magával ragadó. A csúcspont vitán felül a berlini fal építése, amikor bekapcsolódik a történetbe az egyetemista fiú, de az is említésre méltó, amikor Donovan a villamosról látja, hogyan lőnek le illegális határátkelőket a kőkerítésnél.

Noha megtörtént eseményeket dolgoz fel a film, és nyilván sok minden át lett alakítva a dramaturgia kedvéért, így sem kevés bátorságra lehetett szüksége a valódi Jim Donovannek, hogy véghezvigye a rábízott feladatot.

Megvalósítás, színészek és konklúzió:

Sok korábbi történelmi Spielberg-tablótól eltérően a Kémek hídjában egészen minimális a nyál és a pátosz, amiért nem lehet eléggé dicsérni a rendezőt.
Ezekre semmi szükség nincsen egy jó filmhez, fölösleges minden giccses és zsebkendő-gyűrögető hatásvadászat, egy rendesen megírt sztori ezek nélkül is működik.

Habár ez a film is viszonylag hosszú, közel 140 perces, unalomnak nyoma sincs, minden esemény folyamatosan pereg, megakadások, üresjáratok nem jellemzőek, igaz, az expozíció, azaz Abel elfogása és tárgyalása kissé talán hosszúra sikerült, ahhoz képest legalábbis, hogy a teljes történetben ez csak egy momentum. Amikor kiderül a fogolycsere szándéka, onnantól lényegében egy második film kezdődik, amihez úgy illeszkedik az Abel-szál, mint egy kétrészes minisorozathoz az első epizód.

Az operatőri munka ezúttal is kiváló, Janusz Kaminski legalább egy Oscar-jelölést megérdemelne a munkájáért, hiszen a beállításai, a világítás és a színvilág is nagyon szép.

A zenéről ezúttal nem John Williams, hanem Thomas Newman gondoskodott, ami eléggé hallható, mármint olyan értelemben, hogy Williams stílusa igen könnyen felismerhető, ugyanakkor Newman aláfestése is kifogástalan, hangulatos, bár kissé más, mert nincsenek például olyan jellegzetes zenei témák, mint Williamsnél.

A szereplők alakítására sem lehet panasz. Tom Hanks szokás szerint magas színvonalon teljesít, egyáltalán nem rutinból nyomja, bár azért a harmadik Oscarját valószínűleg nem ezért fogja kapni, mert az a bizonyos plusz ezúttal nincs meg a játékában.
Rajta kívül láthatjuk még pl. Domenick Lombardozzit, Alan Aldát, Amy Ryant, Dakin Matthewst, és Sebastian Koch-t.


Spielbergnek jól állnak az ilyen témájú és stílusú filmek; véleményem szerint sokkal inkább ilyenekkel kéne foglalkoznia, minthogy ismét ugrálni küldje a lassan 75 éves Harrison Fordot.
A Kémek hídja ugyan nem lesz a rendező legjobb filmje, mégis profi módon levezényelt, korrekt munka, amire a későbbiekben is lehet és érdemes is emlékezni.