Perihelion

 

Perihelion, más néven perihélium, napközelség, vagyis az a csillagászati jelenség, amikor egy heliocentrikus pályán keringő égitest - például a Föld - a legközelebb jár a napjához.

A tehetséges veszprémi fiatalokból álló Elekes Pictures legújabb filmje a Sopronban élő kortárs költő, Tarsoly Beke Tamás versein alapul, témája pedig mi más is lehetne, mint a szerelem.

Demesztő ez a mai csend.
Hajnali Nap fénye hiába dereng
Nem melegíti fel fázós lelkemet
Rám rozsdásodott már a rémület.

Monoton napok menetelnek...
Mi értelme az igaz szerelemnek,
ha végül egyedül lettem?
Hiába szerettek... hiába szerettem.

Mára már csak egy árny vagyok
kínoznak mázsás sóhajok.
Kínoznak izzasztó éjjelek.
S én még mindig Téged féltelek.

Téged féltelek, Téged siratlak.
Rémült szememmel Téged kutatlak,
minden fájó pillanatban,
minden kínzó gondolatban.

Szeretni nem lehetett volna szebben...
S Te itt hagytál mégis az őrületben.
Pedig Veled kerültem legközelebb a Naphoz.
S most sodródom csendben a kárhozathoz...

Utolsó erőmmel felvittelek a hegyre,
hamvaidat nyirkos tenyerembe...
S egy kósza szellő magával vitte
ujjaim közül a végtelenbe...

Míg ott álltam és búcsúztattalak,
megőszültem egy perc alatt...
és némán könyörgött a szám:
- Vigyázz rám! 

A film rövid leírása szerint a történet egy magányos költő festői utazása, hosszabban viszont arról szól, hogy szerelme elvesztése után egy fiatal férfi egyedül tengeti napjait, nem találja helyét, végül egy nap útra kel, hogy elengedje a múltat.

A rövidfilmet Gallai József írta és rendezte, Elekes Gergő fényképezte és vágta, a végeredmény pedig egy rendkívül személyes hangvételű, hangulatos kisfilm lett.

Amikor versek képezik egy film alapját, könnyen bele lehet futni abba a hibába, hogy a kész mű egyszerű illusztráció lesz, tehát "azt látjuk, amit hallunk", persze nyilván elkerülhetetlen olykor az ilyesmi, hiszen mégis csak egy leírt szöveget kell látvánnyá "konvertálni", József és Gergő viszont ügyesen megmutatta, hogy lehetséges az átmenet a kettő között.

Szép a fényképezés (tudatos színdramaturgiával), borongós atmoszférájú az aláfestő zene, Varga Gábornak pedig nagyon kellemes az orgánuma, így szinte azonnal rá lehet hangolódni a versre, ami a főszereplő Egri Bálint visszafogott, de hiteles játékával válik egésszé. A költő szerelmét Rékai Petra Zsófia alakítja. 

Nem vagyok benne biztos, hogy egy verset meg lehet, vagy egyáltalán "meg kell-e" filmesíteni, hiszen a lényeg éppen az, hogy az ember "belső mozijában", a saját elméjében jöjjenek létre a benyomások és gondolatok az olvasott szöveg hatására, így aztán egy "külső" személy közreműködése óhatatlanul csökkenti, de legalábbis módosítja az élményt. A Perihelionra is igaz ez, ám az operatőri, zeneszerzői és persze narrátori munka jelentősen közelebb hozza a nézőt Tarsoly Beke Tamás soraihoz.