"És leszálltak a földre, hogy soraikat megerősítsék."
A gonosz sokfelé, sokféleképp felütheti a fejét, célja viszont minden esetben az, hogy (nyíltan vagy alattomosan) viszályt szítson és pusztulást hozzon. Most épp Hollandiában, ahol egy gazdag családhoz csenget be egy szakadt csavargó, Camiel Borgman képében. A férfi és segítőtársai lassan hatalmuk alá vonják a feleséget, majd a teljes famíliát.
A holland filmipar alkotásai nem túl nagy számban jutnak el hozzánk, igaz, a derék tulipánosok nincsenek is nagyon rászorulva, hogy éppen Kelet-Európában forgalmazzák legújabb alkotásaikat, hiszen a csaknem 20 milliós ország filmgyártása gyaníthatóan vígan eltartja önmagát. A nálunk is ismertebb holland mozik közül nekem csak A suttyó család kalandjait bemutató filmek jutnak eszembe, ám dőreség lenne azt gondolni, hogy a buta vígjátékokkal véget is ért a holland tudomány.
Hasonlóan más európai filmesekhez, a hollandok is sokat tanultak a domináns amerikai filmipartól, így simán előállnak olyan műfaji alkotásokkal, amikre mifelénk egy fillért sem adnának. És nem csak előállnak, de jól is csinálják. A Borgman egy thriller, de közel sem a megszokott (értsd: hatásvadász amerikai) stílusban. Van persze baljós hangulat meg növekvő feszültség, de európai módon, ami különleges "ízt" ad a látottaknak. A hagyományos vizuális thriller-elemek (pl. sötét képek, sokkoló meglepetések) zömét elhagyva szinte kizárólag a központi alakra koncentrál a történet, na meg a jelenléte és tevékenysége folytán a gazdag család életében beálló változásokra, annak fokozatos leépülésére.
Sajnos a végén nem tudjuk meg, valójában ki (vagy mi) ez a Borgman és pontosan mit akar, igaz, ekkor már késő, hiszen a családnak már befellegzett, és nem marad senki, aki kérdéseket tehetne fel. Probléma még az is, hogy egy helyen kvázi elmondják a film lényegét, erre viszont nem lett volna szükség, hiszen nem kell hozzá sok ész, hogy e nélkül is rájöjjön az ember.
A holland filmipar alkotásai nem túl nagy számban jutnak el hozzánk, igaz, a derék tulipánosok nincsenek is nagyon rászorulva, hogy éppen Kelet-Európában forgalmazzák legújabb alkotásaikat, hiszen a csaknem 20 milliós ország filmgyártása gyaníthatóan vígan eltartja önmagát. A nálunk is ismertebb holland mozik közül nekem csak A suttyó család kalandjait bemutató filmek jutnak eszembe, ám dőreség lenne azt gondolni, hogy a buta vígjátékokkal véget is ért a holland tudomány.
Hasonlóan más európai filmesekhez, a hollandok is sokat tanultak a domináns amerikai filmipartól, így simán előállnak olyan műfaji alkotásokkal, amikre mifelénk egy fillért sem adnának. És nem csak előállnak, de jól is csinálják. A Borgman egy thriller, de közel sem a megszokott (értsd: hatásvadász amerikai) stílusban. Van persze baljós hangulat meg növekvő feszültség, de európai módon, ami különleges "ízt" ad a látottaknak. A hagyományos vizuális thriller-elemek (pl. sötét képek, sokkoló meglepetések) zömét elhagyva szinte kizárólag a központi alakra koncentrál a történet, na meg a jelenléte és tevékenysége folytán a gazdag család életében beálló változásokra, annak fokozatos leépülésére.
Sajnos a végén nem tudjuk meg, valójában ki (vagy mi) ez a Borgman és pontosan mit akar, igaz, ekkor már késő, hiszen a családnak már befellegzett, és nem marad senki, aki kérdéseket tehetne fel. Probléma még az is, hogy egy helyen kvázi elmondják a film lényegét, erre viszont nem lett volna szükség, hiszen nem kell hozzá sok ész, hogy e nélkül is rájöjjön az ember.
Jó a fényképezés, természetesek a színészek, a címszereplő Jan Bijvoet pedig úgy néz, hogy az emberbe belefagy a... hm... salakanyag is. Vérfagyasztónak közel sem mondanám, de elég ügyes alkotás.
Európai "filmhétvégét" tartottam, így a holland után egy spanyol alkotás következett.
A spanyol filmművészet jóval jelentősebb a hollandnál, ami persze nem csoda, hiszen nagyobb az ország, több az ember, és azt se felejtsük el, hogy Dél-Amerikára is lehet számítani nyelv tekintetében, ami összesen majdnem félmilliárdos piacot jelent, így hát a derék hispánok akkor is jól elvannak a maguk filmiparával, ha kizárólag a saját "befolyási övezetük" számára dolgoznak.
A hollandokhoz hasonlóan azért a spanyolok sem csak őket érintő témákat dolgoznak fel, hanem olyanokat is, melyek egy gringo számára is fogyaszthatóak, na és persze szintén remek szakemberek, így lazán elboldogulnak műfaji alkotásokkal is (vagyis nem csak Pedro Almodóvar létezik), amik némely tekintetben még jobbak is, mint egy amerikai szuperprodukció (pl. Nyisd ki a szemed! vs. Mátrix).
A nemrég látott Amíg alszol után ismét egy thrillert választottam, miután olvastam róla egy blogon. Julia ikertestvére, Sara halála miatt érkezik a városba. A nő érthetetlen módon öngyilkos lett, látszólag azért, mert nem bírta elviselni, hogy súlyos szembetegsége miatt fokozatosan megvakult. Julia nem hiszi el ezt a magyarázatot, és férje, Isaac intelmei ellenére nyomozni kezd, ám az örökletes szembetegség őt sem kíméli, így bár több és több dolog derül ki, egyre kevesebbet lát belőle.
Rendkívül korrekt thrillerrel van dolgunk, sok eredeti ötlettel. Nagyon jó a fényképezés, a zene és a színészek (főleg persze Belén Rueda), a műfaji jellegzetességeket is szinte tökéletesen felsorolja (sötét képek, sokkoló jelenetek, erős feszültség stb.), ráadásul van egy érdekes csavar is a végén, és csak egyetlen lassabb üresjárat akad. Az izgalom forrása kicsit másmilyen, mint egy hatásvadász amerikai moziban, de attól még nagyon jól működik az a módszer, hogy a nézők Juliával együtt haladnak előre a cselekményben, azaz számára és számunkra egyszerre derülnek ki az újabb információk.
A spanyol filmművészet jóval jelentősebb a hollandnál, ami persze nem csoda, hiszen nagyobb az ország, több az ember, és azt se felejtsük el, hogy Dél-Amerikára is lehet számítani nyelv tekintetében, ami összesen majdnem félmilliárdos piacot jelent, így hát a derék hispánok akkor is jól elvannak a maguk filmiparával, ha kizárólag a saját "befolyási övezetük" számára dolgoznak.
A hollandokhoz hasonlóan azért a spanyolok sem csak őket érintő témákat dolgoznak fel, hanem olyanokat is, melyek egy gringo számára is fogyaszthatóak, na és persze szintén remek szakemberek, így lazán elboldogulnak műfaji alkotásokkal is (vagyis nem csak Pedro Almodóvar létezik), amik némely tekintetben még jobbak is, mint egy amerikai szuperprodukció (pl. Nyisd ki a szemed! vs. Mátrix).
A nemrég látott Amíg alszol után ismét egy thrillert választottam, miután olvastam róla egy blogon. Julia ikertestvére, Sara halála miatt érkezik a városba. A nő érthetetlen módon öngyilkos lett, látszólag azért, mert nem bírta elviselni, hogy súlyos szembetegsége miatt fokozatosan megvakult. Julia nem hiszi el ezt a magyarázatot, és férje, Isaac intelmei ellenére nyomozni kezd, ám az örökletes szembetegség őt sem kíméli, így bár több és több dolog derül ki, egyre kevesebbet lát belőle.
Rendkívül korrekt thrillerrel van dolgunk, sok eredeti ötlettel. Nagyon jó a fényképezés, a zene és a színészek (főleg persze Belén Rueda), a műfaji jellegzetességeket is szinte tökéletesen felsorolja (sötét képek, sokkoló jelenetek, erős feszültség stb.), ráadásul van egy érdekes csavar is a végén, és csak egyetlen lassabb üresjárat akad. Az izgalom forrása kicsit másmilyen, mint egy hatásvadász amerikai moziban, de attól még nagyon jól működik az a módszer, hogy a nézők Juliával együtt haladnak előre a cselekményben, azaz számára és számunkra egyszerre derülnek ki az újabb információk.
Ángel motivációja lehetett volna kicsit körmönfontabb, és néhol a tempó sem egységes, de összesen ennyit lehet csak negatívumként felróni. Tipikusan amerikai remake-elésre alkalmas film.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése