Hadd csempésszek be pár olyan filmet, amik közül kettőt korábban láttam, de akkor még nem írtam róla a blogon (csak a saját, személyes Facebook-oldalamon), valamint egy egészen frisset, amit puszta agyrágózás gyanánt néztem meg ma délután a tévében.
Pillangó-hatás
Pillangó-hatás
Az elmúlt pár év egyik legjobb filmélménye számomra. Érdekes és izgalmas történet, kiváló rendezés, és ami a legfőbb: kiderült, hogy Ashton Kutcher nem egy hülye ripacs, hanem kifejezetten tehetséges színész, aki sajnos sokszor aprópénzre váltja a talentumát. A nagypapa-effektus durva kibontása.
Fekete hattyú
Fekete hattyú
Elég kemény film, teljesen megérdemelt Oscar-díjjal Natalie Portmannek, remek operatőri munkával, forgatókönyvvel és rendezéssel, ami kíméletlenül mutatja be, hogyan válik egy "sima" balett-darabból személyiségromboló megszállottság. (Avagy a Közösségi háló mellett egy újabb mozi, ami tulajdonképpen nem is a címében foglaltakról szól.)
Az ördög Pradát visel
Az ördög Pradát visel
Lényegében az összes "divat-közhelyet" (pl. meleg tervező) felvonultató, erősen sablonos történetű és cselekményű film, amely egy újabb variáció arra, hogy az egyszerű, kedves lány magasra akar törni, és ezért majdnem minden feláldoz, ami számára fontos (szabadidő, család, barátok, szerelem), de amit végül a csúcson lát, az mégsem tetszik neki, rájön, hogy ez nem az ő világa, és visszatér korábbi életéhez, mert megtanulja, hogy azzal éri el a valódi boldogságot, ha önmaga marad.
Színészfilm ez is, amit Meryl Streep remek játéka visz el toronymagasan a hátán, bár Anne Hathaway is megfelelően hozza a csúcsra jutó, majd inkább visszaereszkedő lány szerepét. Átlagos, sokszor látott, kiszámítható történet, de azért bőven nézhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése