The Wolverine

Rozsomák light #2

2000, vagyis az első X-Men-film óta meggyőződésem, hogy Hugh Jackman alkalmatlan Rozsomák szerepére, bár szerencsére a trilógia színvonala kellőképp palástolni tudta ezt, azonban az első, és most a második önálló Wolverine-mozi csak még jobban meggyőzött, hogy Jackman-nek ideje lenne távozni a franchise-ból, mivel nem kis részben miatta olyan alacsony a minőség. Bár a színész produkciós cége ezúttal kimaradt a gyártásból, de ettől még nincs sok okunk a vidámságra, mivel az egyszerűen csak The Wolverine címre keresztelt film továbbra is ugyanazokból a sebekből vérzik, mint elődje.

A történet egy korábban képregényben is megjelent sztorit dolgoz fel, de borzalmasan össze vannak kutyulva a különböző helyszínek, szereplők és események.

A második világháború végén Logan megmenti egy japán katona, Yashida életét, aki évtizedekkel később a halálos ágyán fekszik. Utolsó kívánsága, hogy Logan búcsúzzon el tőle, ezért a férfi Tokióba utazik, és ott belecsöppen a Yashida klán és a Yakuza között dúló háborúba, ezért Yashida unokájával, Marikóval vidéken próbálnak elrejtőzni, ám a maffia megtalálja őket, Marikót elhurcolják, így Rozsomákra vár a feladat, hogy kiszabadítsa a lányt és leszámoljon az ellenfeleivel. Mindeközben pedig saját démonaival is meg kell küzdenie, na meg egy Vipera nevű halálos szépséggel, és az Ezüst Szamurájjal is.

A film legsúlyosabb hibája, hogy az X-Men Origins - Wolverine után készült, de a története kronológiailag az X-Men - Az ellenállás vége után játszódik (és semmilyen kapcsolatban nem áll az első Rozsomák-mozival), vagyis ha valaki netán nem látta az X-Men-trilógiát (vagy akár csak a harmadik részt), akkor egy csomó utalást nem fog érteni. Márpedig az írók a harmadik X-Men-ben meghalt Jean Greyt tették meg Logan lelkiismereti nemezisévé: visszatérő elem, és alapvető fontosságú dramaturgiai pillér, hogy Logant az általa megölt Jean szelleme kísérti álmaiban.

Egy másik pontatlanság - és szintén dramaturgiai baki -, hogy bár a film örök életűnek állítja be, Rozsomák csupán jóval lassabban öregszik, mint az átlagember, de egyáltalán nem él örökké, így tehát értelmetlenné válik az a motívum is, hogy Logan halandóvá szeretne válni (ez pedig a film szinte egész további történetét sutba dobja). Ezek után az olyan apróságok felett, mint például az, hogy a Nagasakiban történt atomrobbanás nem a városban következett be, hanem kb. 500 méteres magasságban, már tényleg szemet lehet hunyni...

Személy szerint azt is zavarónak találtam, hogy az egyes karakterek nagyon össze vannak keverve, és az egyes rokoni kapcsolatok és adottságok is túlságosan meg lettek változtatva a képregényhez képest (pl. Yukio "csak" kiváló harcművész, de nincsenek különleges képességei, Mariko nem Yashida unokája, hanem a lánya, a Vipera nem amerikai, hanem japán gengszternő és neki sincsenek mutáns tulajdonságai stb.). Ezek után persze az már egyáltalán nem meglepő, hogy minden egyes figura sablonos, közhelyes, és csak a szükséges minimális módon van kidolgozva (azaz kb. semennyire: nincs normális motivációjuk, hátterük, sem személyiségük).

Az alkotók megint nem merték Rozsomákot olyannak ábrázolni, amilyen a képregények lapjain: egy agresszív, állandóan szivarozó, sört vedelő gyilkológépként, aki minden vadsága és állatiassága ellenére egy sajátságos erkölcsi kódex szerint él. Rozsomák immár 13. éve ki van herélve, és amíg valaki nem mer végre egy vérben és levágott végtagokban tocsogó, 18-as karikás (Amerikában R-kategóriás) mozit készíteni, addig semmi nem is fog változni. Addig folytatódik ennek a remek karakternek a megerőszakolása, és addig továbbra is csak felszínes, semmitmondó, plázamozis tucatzúzások fognak készülni a kalandjaiból. Sajnos, erre igen nagy a sansz, hiszen a minél nagyobb nézőszám és bevétel elérésének célja eleve kizárja a magasabb korhatár-besorolást.

Ahogy az előző filmben (és az X-Menekben), a verekedések továbbra is nagyon rövidek, és (szinte szó szerint) vértelenek, ráadásul ezúttal a rángatózó kamera és a gyors vágás miatt még annyit sem lehet látni a bunyókból, mint korábban. Rozsomák harcmodora ráadásul eléggé összetett, ehhez képest a film(ek)ben szinte kizárólag a karmaival hadonászik, amik viszont nem vágnak le semmit, és ha Logan nagy ritkán le is döf valakit, ott is csak az áldozat döbbent arcát látni, de azt már nem, ahogy Rozsomák még párszor megsorozza az illetőt.

Az előző filmhez képest hatalmas változás, hogy a hangulatot sokkal komolyabbra és komorabbra vették (kb. csak ezért jár jópont a rendezői stafétabotot átvevő James Mangold-nak), így tehát minden poént kiirtottak a történetből (emlékezzünk csak - ill. inkább ne - az Origins fürdőszobás jelenetére...), ugyanakkor mivel Rozsomák többet ájul el, mint ahányszor eszméleténél van, negyedszerre-ötödszörre ez már nem csupán zavaró, de egyenesen nevetséges is.

Erősen közepes, sablonoktól hemzsegő, lelketlen, átlagosan korrekt iparosmunka lett tehát a The Wolverine, ami éppen csak egy árnyalatnyival jobb (ill. inkább csak más), mint elődje. Sem akció-, sem X-Men-filmnek nem az igazi, mivel semmi újdonsággal nem szolgál egyik fronton sem. Sajnos, Rozsomák (jelenlegi) figurája egymagában nem működik egy mozifilmben, társak kellenek mellé, akikre reagálni tud, és akik őrá is tudnak reflektálni.

Ha valaki kíváncsi, milyen is Rozsomák valójában, az nézze végig a következő játék-előzetest, ami egymagában jobb és eredetibb, mint a két Wolverine-film együttvéve.