Nem vénnek való vidék - Vérző olaj

Nem vénnek való vidék

Llewelyn Moss talál néhány elhagyatott teherautót a texasi sivatagban, melyeket egy csapat mexikói hulla őriz. Az egyik kocsi platóján egy nagy rakás heroin, az egyik halott mellett pedig egy pénzzel teli táska pihen. A férfi elveszi a pénzt, ezzel pedig egy olyan eseménysort indít meg, amivel még a korosodó és kiábrándult Bell seriff sem tud mit kezdeni. Moss megpróbál egérutat nyerni egy rejtélyes és halálos figura elől, útjukat azonban egyre több holttest kíséri.

Joel és Ethan Coen többnyire maga írja és/vagy rendezi a filmjeit, és általános jellemzője szinte valamennyi alkotásuknak a kiváló színészi játék, a remek fényképezés, és a csavaros történet, és a nem kevés groteszk elem, ami összességében egy semmi mással nem összehasonlítható, unikális stílust eredményez. Olykor kicsit nehéz megérteni a Coen-filmek jelentését vagy mondanivalóját, szóval mielőtt elkezdenék találgatni, a nyilvánvaló dolgokkal kezdem az értékelést. A színészek (Josh Brolin, Tommy Lee Jones, Javier Bardem) remekelnek, Roger Deakins operatőri munkája tanításra méltó, a texasi akcentus brutális (elengedhetetlen a felirat), a zene hiánya, ill. a csend és csupán a zörejek használata pedig ebben az esetben ügyes (és indokolt) rendezői megoldás.

Bár nem láttam, de tudom, hogy van legalább egy mozi, ami néhány dologban hasonlít a Nem vénnek...-re, ez pedig a Fehér sivatag (abban is egy hulla mellől elemelt táska minden baj okozója), bár nyilvánvalóan azt és ezt a filmet nem lehet egy napon említeni. Fura módon nekem még a Terminátor is eszembe jutott, pontosabban az a szóösszetétel - és ezt le is jegyeztem a noteszomba -, hogy "groteszk terminátor", mert az alapján, ahogy Bardem egyre csak követi Brolint, és szinte mindenkit kicsinál út közben, ez ötlött fel bennem (meg amikor önmagát műti a motelben, ami szintén az első Terminátort idézi).

Coen-ék esetében a "groteszk", a "bizarr" és akár az "abszurd" jelzők eléggé gyakoriak, és ez a filmjük sem szűkölködik ezekben, elég csak arra gondolni, hogy Anton Chigurh milyen fura eszközt használ a gyilkosságaihoz és a zárak feltöréséhez, de némely dialógus is bőven megfelel fentebb nevezett meghatározásoknak, pl. - Uram, kilóg a csont a karjából. - Mennyit kérsz az ingedért?

És hogy mindezzel mit szerettek volna az alkotók kifejezni? Ezt talán nem is lehet egyértelműen megfogalmazni. Nekem az önmagából teljesen kifordult, és egyre groteszkebbé váló világunkra való reflektálást jelentette (ahogy erre Bell seriff is rávilágít újságolvasás közben). A szereplőket szimbólumokként is lehet értelmezni, pl. Bardemet a nagybetűs Rosszként, akit (amit) sehogy sem lehet megállítani, legfeljebb akadályozni egy kicsit, bár annak sincs túl sok értelme. Brolin a kisember, aki megpróbál a szürke tespedéséből valahogy kitörni, de végül minden ügyessége és erőfeszítése ellenére elbukik, Jones pedig a tehetetlen szemlélődő, aki csak kívülállóként képes követni az eseményeket, sodródik az árral, de befolyásolni nem tudja, és már nem is nagyon akarja, mert nincs hozzá sem ereje, sem kedve, és tudja is, hogy értelmetlen lenne bármit tennie.

Érdekes szimbólum az időnként előkerülő pénzfeldobós, fej vagy írás-játék is, amiről szintén kiderül, hogy bár dönthet jó és rossz között, valójában nem múlik rajta semmi, csak a választás illúzióját adja meg, de az eredménytől függetlenül mégis bármi megtörténhet pro és kontra is (Carla Jean sem választ, amikor Anton erre szólítja fel).

Többrétegű, elgondolkodtató jelentéssel bír tehát a film, ami szigorú értékítéletet is mond. Kicsit lassan csordogál ugyan a történet, de a stílus és a színészek bőven helyrebillentik a mérleget.

Vérző olaj

Ahogy a Social Network - Közösségi háló nem a Facebookról szólt, úgy a Vérző olaj sem a kőolajról.

Az 1900-as évek elején Daniel Plainview hírét veszi, hogy van egy kisváros nyugaton, amely szinte fürdik az olajban. Számítását siker koronázza, megcsinálja a szerencséjét, gazdag emberré válik. Ám ahogy a kitermelt olaj mennyisége nő, úgy csökken az embersége és a végén már nincs visszaút.

Emlékszünk minden idők egyik legjobb filmjére, az Aranypolgárra, és annak főszereplőjére, Kane-re? (Ha nem, azonnal tessék pótolni!)
Ahogy a sajtómágnás kiépítette médiabirodalmát, és az évek alatt fokozatosan elveszítette a kapcsolatot önmagával és az emberekkel, Plainview is gyakorlatilag mindent és mindenkit feláldoz azért, hogy olajvállalkozását felvirágoztassa. A faragatlan, makacs, konok, de a végsőkig kitartó és elszánt ember tulajdonképpen nem is a pénzért vagy hatalomért gázol át a világon, hanem azért, hogy elérje a célját: annyira gyűlöli az embereket, hogy olyan gazdag akar lenni, hogy végleg egyedül lehessen. E cél eléréséhez pedig semmi és senki nem elég drága - még a saját "fia" sem. Ha kell, embert öl, ha kell, szívébe fogadja az Urat, de mindez mit sem számít, hiszen a kapitalizmus megszületésével a régi, hagyományos emberi értékek megszűnnek, helyettük pedig a pénz válik az egyetlen és igaz Istenné.

Formailag a hosszú snittek a jellemzőek, az operatőri munka kiváló, a zene pedig nem éppen hagyományos, hanem kissé elidegenítő hangulatú, mindezt azonban tökéletesen háttérbe szorítja Daniel Day-Lewis elsöprő erejű színészi játéka, amihez csak Paul Dano (Eli Sunday) képes felnőni.

Hasonlóan a Nem vénnek való vidékhez, a Vérző olaj is napjaink világáról mond értékítéletet (ill. így is lehet értelmezni), ahol semmi és senki nem számít, csak és kizárólag a pénz. Plainview számára viszont nincs megváltás, nincsen Rózsabimbó.