Sötétségben - Star Trek

Amikor néhány éve J. J. Abrams elkészítette a Star Trek rebootját, kétségtelenül új lendületet adott a kissé megfáradt franchise-nak, a rendezőt pedig kikiáltották (pl. Joss "Avengers" Whedon mellett) napjaink egyik legjobb geek-direktorának. Tény, hogy nevezett úriembernek valóban igen jellegzetes stílusa van (pl. sűrű vágás, rángatózó kamera, fénybecsillanások stb.), ugyanakkor a látvány mellett nem feledkezik el a történetről sem, sőt néha még egész jó hangulatot is sikerül teremtenie (pl. Super 8).

Az előző ST-film hatalmas sikere után biztos volt, hogy készül folytatás, és már az első pletykák azt rebesgették, hogy valamiféle Khan haragja-remake-ről lesz szó. Ez nagyjából így is lett: amikor egy küldetés után az Enterprise legénységét hazahívják, egy ismeretlen merényleteket követ el a Csillagflotta ellen. James Kirk kapitánynak személyes elszámolnivalója is van, így a Semleges zónába megy, hogy elkapja azt az embert, aki felelős mindenért, kiderül azonban, hogy nem csak a titokzatos férfi fenyegeti a világot, hanem egy olyan veszély is, ami könnyedén elsöpörheti a Föderációt, és mindent, amit képvisel.

Míg a 2009-es Star Trek a "kívülállóknak" is készült, az Into Darkness sokkal jobban célozza a rajongókat, mivel rengeteg olyan utalás hangzik el benne (és látható is), amiket a Star Treket nem ismerők nem igazán fognak tudni hova tenni (pl. Christine Chapel említése, Dr. Marcus frizurája, az idős és a fiatal Spock beszélgetése stb.), azonban hozzá kell tenni, hogy ezek jobbára olyan apróságok, amik egy vérbeli Trekker számára ugyan valóban színesebbé teszik az élményt, ám alapvetően nem befolyásolják a történet egészét, ergo továbbra is lehet számítani az olyan nézőkre is, akik csupán egy szórakoztató sci-fi-akciófilmet akarnak látni. A "csupán" ebben az esetben viszont némileg pejoratív értelemben is használandó, hiszen a film túlságosan plázamozi-jellegű, és bár lényegesen "trekkesebb" az elődjénél, az a bizonyos arány történet és látvány között ezúttal sem talált egymásra olyan mértékben, ahogy szerintem kellett volna.

Persze világos, hogy napjaink mozilátogatóinak sokkal több kell egy méltóságteljes lassúsággal úszó űrhajó látványánál. Nekik már vad akcióra és elsöprő látványra van igényük, hovatovább 3D-re is, csak az a baj, hogy ezek között nagyon könnyen el tud ám veszni a mondanivaló és az értelem, márpedig én makacsul ezekre vagyok kíváncsi egy filmben - nem számít, mennyire lenyűgözőek a vizuális effektusok vagy milyen csinosak a női szereplők.

Ilyen szempontból az Into Darkness nem tudta megugrani azt a bizonyos lécet, mert a Star Trek sokkal többről szól, mint amit ez a film nyújtott, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy egy tökéletes nyári blockbuster-moziról van szó, amiben minden megvan, ami egy ilyen alkotáshoz kell, és végső soron ez a lényeg. (Aki pedig képes kólával és pattogatott kukoricával beülni egy filmre, annak úgysem számít a sztori... pláne, ha még vécére is kimegy legalább egyszer.)

Színészi szempontból (is) átlagos mozival van dolgunk, csakúgy, mint az első részben; Chris Pine, Zackary Quinto, Zoe Saldana, Karl Urban, Simon Pegg, John Cho, Anton Yelchin és Bruce Greenwood teszi a dolgát, ahogy kell, de semmi extra, és ami azt illeti, szerintem az ügyeletes szupergonosznak mondott Benedict Cumberbatch sem olyan lehengerlő Khan szerepében, mint vártam, de ez persze messze nem az ő hibája, sokkal inkább a karakterének kidolgozatlansága. Csúnyán nézni bárki tud, de attól nem lesz valaki hiteles rosszfiú, ha elmondják róla, milyen ronda dolgokat művelt. Cumberbatch persze remek színész, így simán hozza a figurát, csak épp az nem lesz több a más filmekben látott, hasonló sablon-főgenyáknál.

Érdemes még megemlíteni Alice Eve-et Carol Marcus szerepében, bár a hölgy legnagyobb teljesítménye egy alsóneműs villantás, ugyanakkor a színészek közül egyértelműen Peter Weller emelkedik ki a leginkább, aki amúgy visszatérő Star Trek-szereplő, hiszen feltűnt az Enterprise alcímű tévésorozat néhány epizódjában, de általánosságban is elmondható, hogy az egész csapatból ő rendelkezik a legtöbb színészi tudással és rutinnal (pl. Robotzsaru, Meztelen ebéd).

Személy szerint kicsit többet vártam az új Star Trek-filmtől, de azért így sincs okom komolyan panaszkodni. Átlagos nyári popcorn-mozival volt dolgom, ami azt nyújtotta, amit ígért, annál nem kevesebbet. A 3D nekem nem hiányzott volna, mert látszott, hogy csak utólagos konverzió történt, de alapvetően nem sok olyan jelenet akadt, ami indokolttá tette az extra dimenziót, de hát nyilván a stúdió döntése volt, hogy növeljék a bevételeket.

Mint ismeretes, Abrams kapta meg az új Star Wars-film rendezői székét is. A második "új" Star Trek tudatában kissé már tartok attól, mit fog művelni azzal a produkcióval, ha ezzel ezt sikerült összehoznia. Nem, még mindig nem fanyalgok, csupán arra próbálok rávilágítani, hogy mindkét film esetében némileg háttérbe szorult a Trek lényege, és nem szeretném azt tapasztalni, hogy a Star Warsszal is ez történik majd, még akkor sem, ha olyan szédületes látványt fog rittyenteni, hogy tátva marad a szám. De gyaníthatóan ez lesz majd. Sajnos és szerencsére.

Nem lett rossz film az Into Darkness, de aki komolyabban meg akar ismerkedni a Star Trek világával, az lehetőleg ne ezzel a filmmel kezdje.