A leleményes Hugo - Animal kingdom

A leleményes Hugo

Bár évente rengeteg filmet nézek meg, ez nem jelenti azt, hogy minden esetben van részem filmélményben is (mintha Charlie Harpernek nem lenne orgazmusa...). Az előző a Pillangó-hatás miatt volt, a legújabb pedig a ma esti filmtől, ami nem volt más, mint A leleményes Hugo.

Bevallom, nem hittem volna, hogy Martin Scorsese képes ennyire megragadni a film varázsát, hiszen tőle valahogy nem ilyesmire számítottam az olyan mozijai után, mint például a Dühöngő bika, a Taxisofőr, a Casino vagy az Aljas utcák. Marty azonban filmrendező, mégpedig nagy F-fel, mert nem sokan értenek ahhoz, hogy képesek legyenek megosztani másokkal az álmaikat; erre kizárólag a legnagyobb tehetségek és művészek képesek. Georges Meliés is ilyen rendező volt, de ha a kedves olvasó nem tudja, kiről van, szó, akkor azonnal nyisson egy Google-t vagy Wikit, és villámgyorsan nézzen utána nevezett úriembernek.

A Hugo az elmúlt évek azon kevés amerikai filmjei között van, melynek minden képkockájáról a pozitívség és életöröm sugárzik. Egy olyan film, amiben végre nincsen rombolás és halál, ehelyett elfeledett értékeket hoz vissza, olyan színészóriások prezentálásában, mint Ben Kingsley vagy Christopher Lee, akiknek rendkívül tehetséges gyerekek asszisztálnak: Asa Butterfield és Chloe Grace Moretz. Különösen jó látni, hogy Scorsese még Sasha Baron Cohenből és képes volt kihozni a színészt.

Csodálatos mese, ami néhol Jean-Pierre Jeunet stílusát idézi, pazar fényképezés, díszletek, jelmezek, trükkök és zene, de a legfontosabb a varázslatos hangulat, na meg a filmek szeretete.

Animal kingdom 

Az ausztrál filmekről korábban már ejtettem szót, így most nem részletezném, hogy alapvetően mennyire jó filmesek élnek odalent. A ma esti mozi azt is bebizonyítja, hogy nem csak Yahoo Seriousszal és Krokodil Dundeeval lehet jó aussie filmet forgatni.

Anyja halála után Joshua nagyanyjához és bűnöző nagybátyjai közé kerül. A család széthullóban van, és az események Joshuát egy tapasztalt gyilkossági nyomozó útjába sodorják. Döntenie kell a korrupt rendőrök, megvehető ügyvédek, és az alvilág között, de bárhogy is dönt, a következmények végzetesek.

Amikor ausztrál filmekről esik szó, elég ritka, hogy a bűnözők életét bemutató alkotás eljut hozzánk (egyik kivétel pl. a Ned Kelly), ne legyen azonban kétségünk afelől, hogy a sziget-kontinensen ugyanolyan keményfiúk grasszálnak a városokban, mint bárhol a világon, legfeljebb nem mutogatnak bandajeleket, mint amerikai kollégáik, de attól még nem kevésbé elszántak és veszélyesek.

Ha bűnözők mindennapjait és lelkivilágát kell bemutatni, sok jó filmet lehet felsorolni, a gond azonban az, hogy mi, átlagemberek, nem biztos, hogy azonosulni tudunk a látottakkal, a karakterekkel és a történettel, hiszen legtöbbünk nem mozog ilyen közegben. Általában ez a legnagyobb buktató egy személyes hangvételt is megütő, ilyen témájú filmnél, ezért aztán célszerű a sztorit olyan irányba elvinni, hogy a mondanivalóból kiderüljön: a bűnözés nem kifizetődő, és előbb-utóbb mindenki elbukik, akármilyen tökösnek is hiszi magát.

Az Animal kingdom feszült hangulatteremtéssel mutatja be a Cody-családot, J szemén át magunk is családtagnak képzelhetjük magunkat, ám a filmből hiányzik az a bizonyos plusz, amire az ember azt mondhatná: igen, ez nagyon állat. Talán a kissé lassú tempó a legfőbb oka ennek, esetleg a majd' két órás időtartam, ennek ellenére azért mégis egy igen korrekt módon elkészített filmmel van dolgunk, amely David Michôd rendező első egészestés rendezése. Megint csak azt tudom mondani, hogy korrekt munka. Nem kiemelkedő, de átgondolt, tisztességes darab, melyben láthatunk remek színészi alakításokat (Ben Mendelsohn, Jacki Weaver, Sullivan Stapleton stb.), és még egy ismert húzónevet is (Guy Pierce) sikerült szerezni a produkcióhoz.

Lám, egy jó mozihoz nem szükségesek dollármilliók, 3D-technika vagy grandiózus látvány, elég egy normális forgatókönyv. Egy film lényege még mindig ez.