Magyar, ráadásul amatőr. Már az első jelző is bőven elég ahhoz, hogy ízekre szedjek egy filmet, azonban feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy az Időugrók - Sötét jövőt nem szabad, ill. nincs értelme összehasonlítani egy "profi" alkotással (legyen az magyar vagy akármilyen külföldi), hiszen éppen attól amatőr, hogy készítői nem értenek a filmkészítéshez (mert pl. nincs szakirányú végzettségük), nulla költségvetésből hozzák ki a produkciót (jelmezek, kellékek, helyszínek stb.), továbbá szereplői sem igazi színészek, hanem többnyire apu, anyu, húgi, öcsi, a szomszéd Jóska, a haver haverja, és annak barátnője, ill. általánosságban elmondható, hogy kizárólag lelkesedésből filmeznek - mert imádják a Terminátort és a Mátrixot, ezért ők is akarnak csinálni valami hasonlót.
Mivel digitális kamerát lényegében akármelyik műszaki boltban lehet kapni, és egy valamirevaló videóvágó-program beszerzése sem épp kvantumfizika, lényegében nincs akadálya annak, hogy akárki belevágjon a filmezésbe. A dolog persze nem ennyire egyszerű, hiszen az még nem film, ha pofákat vágunk egy kamerába, majd az "összevágott" anyagot feltöltjük a YouTube-ra, de valahol akkor is el kell kezdeni. Nyilván a 6 éves Spielberg Pistike és Emmerich Rolandka sem úgy kezdték a szakmát, hogy azonnal mindent tudtak...
Esses Tamás egy 26 éves csöglei (Veszprém megye) srác, aki - saját elmondása szerint - szabad idejében filmeket forgat, vág, rendez, vizuális effekteket készít, képregényeket rajzol és robogózik. 2012 nyarán készült el első egész estés filmje, amely az Időugrókról szól, akik három gyűrű révén különleges képességekre tettek szert: utazni képesek az időben és manipulálni tudják azt. A három Időugrónak hamarosan rá kell jönnie, hogy a gyűrűket okkal hozták létre, ez pedig az egész világ sorsát eldöntheti.
102 perces a film, ami még profi körülmények mellett is szép teljesítmény. Amatőr feltételek mellett azonban kissé hosszúnak tűnik, igaz, sehol sem unalmas, a lelkes amatőrség végig érezhető, emiatt (is) elnéző mosollyal kell konstatálni a különféle technikai és "művészi" hibákat, amikből bizony szép számmal akad (ne tessék túl hangosan felnevetni, amikor a rosszfiúk egy aprócska Daewoo Matizból szálnak ki!).
Ez nem fikázás, hanem színtiszta tény. A hibák nem a hozzá nem értésből fakadnak (mármint pejoratív értelemben), hanem az amatőrségből, hiszen Esses és barátai nem végzett filmesek, így természetes, hogy a valódi szakmai tudást nélkülöző alkotói folyamat és stílus erősen rányomja a bélyegét az elkészült filmre is.
Ez nem fikázás, hanem színtiszta tény. A hibák nem a hozzá nem értésből fakadnak (mármint pejoratív értelemben), hanem az amatőrségből, hiszen Esses és barátai nem végzett filmesek, így természetes, hogy a valódi szakmai tudást nélkülöző alkotói folyamat és stílus erősen rányomja a bélyegét az elkészült filmre is.
Ilyen formán elmondható (bocs, srácok), hogy a filmben lényegében szinte nulla a színészi játék, az effektek bénák, a rendezői és operatőri munka átgondolatlan, a dialógok sok helyütt gyermekdedek (a tarantinos és guyritchie-s trágárkodás totál felesleges), előfordul pár oda nem illő stílustörés (döntsük el, milyen műfajban alkotunk), az akciójelenetek gagyik, rosszak a hangeffektek és a hangkeverés, nincs utószinkron (pedig több helyen lenne rá szükség), lényegében nincs dramaturgia, sem feszültség, ezért az egész mozi aránytalan, és lényegében alig felel meg valamilyen filmformanyelvi követelménynek. És végül, ami az egyik leggyakoribb hiba az amatőrfilmeknél és itt is gyakran látható: sok a nem megfelelő háttér vagy nem hasznos háttérmozgás (pl. Pali bácsi átbiciklizik a képen, miközben az előtérben Időugrók gyepálják egymást. Az ilyesmit lehetne "eltüntetni" pl. a kis mélységélességgel fényképezett snittekkel.).
Tipikus rendezői-operatőri-vágói-írói tévedés (profiknál is!), hogy ha egyetlen ember csinál mindent, akkor annyira beleszeret a saját munkájába, hogy íróként olyasmit is beletesz a filmbe, amit rendezőként nem kéne. Operatőrként olyat és úgy is felvesz, amit nem (úgy) kéne, de rendezőként annyira tetszik neki. Vágóként olyan snittet is benne hagy a filmben, amit nem kéne, mert operatőrként annyira tetszik neki.
Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy az egész banda - Esses Tamással az élen - hagyjon fel a filmezéssel és menjen el inkább árkot ásni, hanem csak ecsetelem, hogy mi lesz abból, ha egy szakmán kívüli valaki vág bele a filmezésbe. Hozzáteszem: sok, profinak csúfolt filmben is akadnak hasonló hibák szép számmal, ennyi erővel tehát Essesék mozija nem feltétlenül lóg ki a sorból - viszont náluk az amatőrséget a lelkesedés pótolta, ami sok profi filmesből már rég kiveszett, ez pedig egy olyan dolog, ami megfizethetetlen.
Van azért pár pozitívum is, ami elmondható az Időugrókról: akad némi tudatosság is az amatőrségen túl, például a forgatókönyvet tekintve, melynek alaptörténete egész érdekes. Az operatőri-rendezői munkában is van dicsérnivaló, hiszen színdramaturgia került néhol alkalmazásra, azaz néhány idősíknak más a színe, mint a többinek (pl. a jövőnek, ahol a világot elárasztották a lidércek).
Van továbbá néhány egész jó helyszínválasztás (pl. az orosz búvóhelye, bár nem lett volna rossz leszedni - vagy kicserélni cirill betűsre - a magyar feliratos táblákat, papírokat), ill. akad két jó karakter, akik közül az egyik még játszani és beszélni is tud (értsd: rendesen hangsúlyoz, nem hadar stb.): a szakállas, Son Goku-hajú főgenya, Júdás (Hajgató Lázár) és Vladimir, az orosz (Tokodi Sándor, ő az, aki tud játszani, és karaktere valamennyire ki van gondolva).
Összességében tehát egy tipikus amatőrfilmmel van dolgunk, annak minden létező hibájával együtt, ezeket azonban némiképp ellensúlyozni tudja a lelkesedés (ez a legfontosabb) és az a néhány pozitívum, amik valószínűleg nem csak a véletlen, hanem egyfajta tudatosság és természetes tehetség eredményei. Tamásék elkezdtek valamit, aminek az Időugrók az első komoly állomása. Bízzunk benne, hogy a dolognak lesz még folytatása (és most nem az Időugrók 2-re és 3-ra gondolok), és idővel talán közülük kerül ki a következő magyar filmes generáció egyik új (és hozzáértő!) képviselője. Addig is érdemes lenne elolvasni néhány szakkönyvet, és komolyabban foglalkozni a filmkészítéssel, a különféle írás-, fényképezési és vágói technikákkal, hogy a Kacsafilm (Tamás "produkciós vállalata") későbbi művei már egy "profibb amatőrségről" szóljanak.
Update 2015. márc. 5.: időközben elkészültek a folytatások.
Update 2015. márc. 5.: időközben elkészültek a folytatások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése