Visszafogott, de korrekt thriller fokozódó feszültséggel, sokkoló befejezéssel. Aki már túlságosan hozzászokott az amerikai típusú pszichopatákhoz, az csalódni fog, mert César nem olyan fajta őrült, mint mondjuk Norman Bates. De ettől még biztosan nem kívánnád az ágyad alá. Remek színészi alakítások, szép fényképezés, kifogástalan rendezés.
Hogy nyer-e Oscart? Egészen biztosan, mert megérdemli.
Michael Haneke tablója egy idős házaspárról, melynek nőtagja agyvérzést kap, férje ezután otthon ápolja. Felkavaró, megható történet nem is annyira a szerelemről, mint inkább az évtizedeken át fennmaradó szeretetről, ragaszkodásról, tiszteletről és az emberi méltóságról. Emmanuelle Riva döbbeneteset alakít, de Jean-Louis Trintignant visszafogott játéka is tanítani való. Az operatőri munka egészen kiváló; a hosszú, kitartott snittek, a filmzene mellőzése és a minimalista színészi stílus pedig dokumentarista hitelességet ad az egész történetnek, mintha egy láthatatlan kívülálló kísérné figyelemmel a két öreg életét.
A románok úgy elhúztak mellettünk filmgyártás tekintetében (is), hogy mi még csak a kanyarban sem vagyunk (és most egy 2007-es filmről van szó!).
Iszonyatosan minimál, rideg, dokumentarista stílusú alkotás Cristian Minglutól, amely röviddel a romániai forradalom előtt játszódik. A központi téma egy illegális abortusz, de ez csak a felszín, hiszen a lényeg az a döbbenetesen hiteles korrajz és életérzés, amely egy egész ország (és többé-kevésbé egy fél kontinens) sajátja volt évtizedeken át, ami egyszerűen elképzelhetetlen azok számára, akik nem éltek benne.
A mindent eltűrő, sorsát a legnehezebb körülmények között is elviselő kelet-európai nő előtti főhajtás is egyben ez a film, amely kísérőzene nélkül, szinte nulla színészi játékkal, statikus beállításaival, rendkívül hosszú snittjeivel, és nyomasztó hangulatával úgy megmondja a tutit a kései (romániai) szocializmusról, ahogy egy mindent szájbarágó magyar film soha nem tudna. Ha a kevesebb több, akkor ebben az esetben ez a bizonyos "kevesebb" egy egész kamionnyi, sőt tehervonatnyi.
A mindent eltűrő, sorsát a legnehezebb körülmények között is elviselő kelet-európai nő előtti főhajtás is egyben ez a film, amely kísérőzene nélkül, szinte nulla színészi játékkal, statikus beállításaival, rendkívül hosszú snittjeivel, és nyomasztó hangulatával úgy megmondja a tutit a kései (romániai) szocializmusról, ahogy egy mindent szájbarágó magyar film soha nem tudna. Ha a kevesebb több, akkor ebben az esetben ez a bizonyos "kevesebb" egy egész kamionnyi, sőt tehervonatnyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése