Iron Sky - Warrior - Pi élete - Batman: A sötét lovag visszatér 1-2.

Iron Sky

Ahhoz képest, mekkora hype és várakozás övezte, valami egészen elképesztő módon hitvány lett. Paródiának, szatírának nem elég vicces (ami azt illeti, semennyire nem az), bár valami halovány cél és mondanivaló érezhetően volt, amit az "alkotók" szerettek volna közölni, csak éppen ez egyáltalán nem sikerült nekik.

Furcsa keveréke például A függetlenség napjának és a Dr. Strangelove-nak, csak épp előbbi költségvetése és utóbbi értelme nélkül, ráadásul ugyanazt a hibát követte el, amibe az Evolúció is beleesett annak idején: nem tudta eldönteni, milyen film legyen, sci-fi-komédia vagy sci-fi-akció, ezért inkább egyik sem lett, ami erősen meg is látszik a végeredményen. Kár, mert lehetett volna belőle egy zseniális steampunk kultfilm, de ahhoz legalább egy épkézláb forgatókönyvíró kellett volna.

A látvány valami egészen eszméletlen, le a kalappal a díszlet- és jelmeztervezők, na meg a digitáliseffekt-guruk előtt, de ettől még hatalmas luftot rúgtak a készítők, mert a külsőségeken kívül semmi más nincs a filmben, amiért érdemes lenne megnézni. Történet, cselekmény, színészi játék, izgalom, feszültség... ezeket kár keresni.

Warrior - A végső menet

Sokszor látott sablonokból építkező, néhol kissé hatásvadász elemekkel is operáló, de mégis igen hangulatos sportfilm, amit a nagyszerű alakítások és az MMA-versenyek izgalma helyez kicsit az átlag fölé. Nick Nolte abszolút megérdemelte az Oscar-jelölését, Tom Hardy pedig még mindig napjaink az egyik legtehetségesebb színésze.

A Rocky és a Dühöngő bika mellett a Warrior is megérdemel egy helyet a jó bunyós filmek igencsak szűk táborában.

Pi élete

Őszintén szólva bennem nem sok vallásos érzelmet pendített meg a film, ezért más szempontból fejtem ki róla a véleményemet.

Egyfelől Mychael Danna megírta 2012 egyik legjobb filmzenéjét, másrészt ha nem a Lincoln, akkor ez lesz az idei Oscar-átadás legjobb filmje (reméljük, ez).

Ehhez a sokrétegű, érzékeny történethez nem illett volna egy nyugati (pláne amerikai) rendező, hanem egy ázsiaira volt szükség, Ang Lee pedig tökéletes választás volt. Egyszerűen nem nyugati típusú szemléletmód kellett, hogy a történet és a cselekmény ne menjen el nyálba. Van szimbolizmus, szürrealizmus, és némi humor is, de közben a történet végig komolyan veszi önmagát.

Az Avatar óta ez a második mozi, melyben a grandiózus látvány nem csak parasztvakítás, hanem alapvető fontosságú eszköz ahhoz, hogy a sztorit megfelelőképp lehessen a vászonra varázsolni. A 3D ebben az esetben tehát valóban indokolt formanyelvi eszköz.

A digitális tigris (na meg a többi animált állat) egyszerűen döbbenetes, bár azért látni, hogy a mozgások néhol természetellenesen tökéletesek.

A filmben az egyetlen kifogásolható dolog az, hogy a végén kvázi elmondják a nézőknek mindazt, amire a két órás játékidő alatt saját maguktól kellene rájönniük, és nekik kellene eldönteniük, hogy a történet melyik verziója tetszett jobban, de ennyi szájbarágás talán még elmegy, bár én simán kihagytam volna. Ha valaki túl hülye vagy lusta a gondolkodáshoz, annak ott vannak Michael Bay óriásrobotjai, ilyen filmet meg nem kötelező nézni.

Kiváló zene, rendezés, színészi játék, vizuális effektusok, fényképezés, ráadásul végre ismét úgy elmélkedik egy film a vallásokról, hogy közben egyik mellett sem foglal állást.

Batman - A sötét lovag visszatér 1-2. rész

Frank Miller "nyugdíjas" Batman-je az amerikai képregényipar egyik mérföldkövének bizonyult 1986-ban, mivel gyakorlatilag minden, korábban megszokott tendenciával szakított. Újszerű rajztechnika és igencsak erőszakos történet jellemzi a grafikus novellát, amely komoly mondanivalóval is bír, nem csoda hát, hogy - bár jócskán megkésve - egy kétrészes animációs filmen is feldolgozták a Denevérember utolsó kalandját.

A legnagyobb különbség az eredeti műhöz képest a Millerre olyannyira jellemző belső monológok, narrációk szinte teljes elhagyása, de ettől eltekintve az animációs változat igen hűen követi az eredeti képregényt - a rajzstílusát és a beállításait is beleértve.

Az "átlagos" szuperhősfilmektől eltérően a TDKR erőszakos film, egyáltalán nem gyerekeknek való (mint ahogy a rajzfilmek nagy része sem, hiába hiszik a felnőttek az animációt "gyerekműfajnak"), mert bizony sokat lőnek benne, autók robbannak fel, vannak brutális verekedések, és olykor bizony sok vér is folyik (Joker meg konkrétan kifolyt szemmel rohangál az egyik jelenetben).

Az alternatív jövőben játszódó történet ma is elég elgondolkodtató, politikai-társadalmi kritikája pedig ugyanolyan aktuális, mint 27 évvel ezelőtt. A két film önállóan talán nem él meg annyira, mint együtt (bár a második epizód kicsit igen, mert nem feltétlenül szükséges hozzá az első rész ismerete, de nem árt).

Akik kedvelik a komolyabb hangvételű képregény-adaptációkat, azoknak remek választás a The Dark Knight returns 1-2.