Nem semmi, hogy a Taxisofőr veterán írója, Paul Schrader, "lazán" összedobott egy ezerszer jobb és értékesebb filmet, ami értelemben és főleg mondanivalóban (plusz színészi játékban, fényképezésben, dramaturgiában, stb...) köröket ver százmilliós szuperprodukciókra (Jurassic World, szuperhősös bármi).
Kár, hogy az ilyen filmek elkerülik a szélesebb közönséget, pedig jóval többet adnak puszta szórakozásnál, és én épp az ilyesmit keresem, ezért örülök, hogy megnéztem az önmagával meghasonlott református pap történetét.
A tiszteletes figurája (és amúgy az egész cselekmény) sok hasonlóságot mutat a már említett Scorsese-kultfilm főszereplőjével, aki szintén meg akarja tisztítani a világot a mocsoktól, és itt is egy nő az, aki befolyásolja végül a férfi tetteit.
Érdekes vizuális eszköz a régimódi, 4:3-as képarány, rendkívül nyomasztó a hangulat, csupát 2-3 percnyi zene hallható a majd' két órás film alatt, Ethan Hawke nyúzott arca és reszelős hangja pedig minimum egy Oscar-jelölést be fog hozni (bár kérdés, mennyi esélye lesz a favorit Rami Malek mellett).
Vajon Isten megbocsát nekünk? Én ugyan nem vagyok vallásos, de amíg ilyen filmek készülnek, szerintem meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése