2016. április 22., péntek

Brooklyn

Saoirse Ronan felnőtt. Nem arra gondolok, hogy 22 éves lett, hanem hogy többé már nem csak az a rikítóan kék szemű, érdekes arcú lány, akinek megismertük pl. az Anyád lehetnék, a Szikraváros, vagy éppen a Hanna - Gyilkos természet című filmekben.
Ahogy kislányból nagylánnyá ért, Saoirse folyamatosan fejlődött, egyre jobb szerepeket kapott, a Brooklynnal pedig bebizonyította, hogy kiváló színésznővé lett, akire bátran rá lehet bízni egy abszolút főszerepet is.


A történet:
Az 1940-es évek legvégén az ír lány, Eilis többre vágyik annál, mint ami az életben vár rá, ezért elhatározza, hogy az Egyesült Államokban próbál szerencsét.
Brooklynban talál szállást és munkát, ám a kezdeti időben majd megszakad a szíve a honvágytól. Ahogy telnek a hónapok, Eilis lassan megszokja az új környezetet, és hamarosan egy helyes olasz fiúval is megismerkedik. A tartózkodó vidéki lányból fokozatosan öntudatos városi nő válik, ám amikor egy ratlan haláleset miatt hazautazik Írországba, el kell gondolkodnia arról, hol és hogyan folytassa életét.

Hazádnak rendületlenül...

Egy coming of age-moziról, azaz felnövéstörténetről van szó, melyben a főhős megtanulja irányítani az életét, megbirkózik az eléje gördülő akadályokkal, ezáltal pedig érettebbé és bölcsebbé válik - vagyis felnőtté.

Azért univerzális egy ilyen történet, mert kisebb-nagyobb különbségekkel ezt minden néző ismeri, hiszen átesett már hasonlón, ezért aztán könnyű azonosulni a szereplőkkel és a bemutatott élethelyzetekkel is.


Az, hogy Eilis mindezt hazájától távol kénytelen átélni, különleges aktualitással ruházza fel a sztorit, hiszen az elmúlt években Európa szerte több százezren költöztek másik országba, így aztán az ír lány esete annyira tipikusan mai jelenség, hogy a film minden további nélkül játszódhatna akár napjainkban is, ugyanakkor az, hogy 60 évvel járunk a múltban, mit sem von le a határátkelős hangulatból, és persze a mondanivalóból.


A fiatal lány - vagyis inkább nő - helytállása sokak számára jelenthet példát, erőt meríthetnek belőle, kitartást és hitet tanulhatnak Eilistől, még úgy is, hogy nem biztos, hogy mindenkinek olyan támogatói vannak, mint neki, viszont ez is csak azt bizonyítja, milyen sokat számítanak a barátok és a családtagok, akikbe akár ezer kilométerekről is bele lehet kapaszkodni, ha szükséges.

Megvalósítás, színészek és konklúzió:

Szép fényképezés, a '40-es, '50-es években játszódó filmekre jellemző kissé szépiás színvilág, kellemes zene, tradicionális dalok, korhű jelmezek és díszletek jellemzik John Crowley ír, kanadai, angol koprodukciójában készült filmjét.
A tempó végig egységes, fölösleges lassulásokkal nem találkozni, a cselekmény folyamatosan halad, hála többek között Nick Hornbynak, aki ezúttal hozott anyagból dolgozott, hiszen nem a sajátját, hanem Colm Tóibín regényét adaptálta mozivászonra.
Talán nem ez volt az eredeti "szándék", de a Brooklynból egyértelműen Saoirse Ronan filmje lett, a színésznő alakítása ugyanis rendkívül meghatározó.
Némi túlzással, ennyire fiatalon "nem szokás" ilyen jól, kellő alázattal és a karaktert komolyan véve játszani; ehhez érettség és tehetség kell, persze, elengedhetetlen a megfelelő színészvezetői képességekkel bíró rendező is...
...az meg már külön hab a tortán, hogy Crowley képes volt kihozni a színészt Emily Bett Rickardsból, aki az Arrowban tán a legidegesítőbb figura.

A mellékszerepekben láthatjuk még Julie Walterst, Jim Broadbentet, Domnhall Gleesont, valamit Emory Cohent.


A történet ugyan nem szolgál számottevő újdonságokkal, de a miliő és a színészek, élükön természetesen Saoirse Ronannel, könnyedén feledtetik, hogy a spanyol viasz megint csak nem került feltalálásra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése