2015. november 15., vasárnap

Rögtönzések a filmekben

Vannak rendezők, akiknél a forgatókönyv szentírás, azon soha, semmilyen körülmények között nem változtatnak, mások viszont éppen ellenkezőleg; a szkriptben leírtak csak támpontok, melyektől nyugodtan el lehet térni.
Az improvizálás történhet tudatosan, és ad hoc módon; a rendező szabad kezet adhat a színészeinek, de arra is akad példa, amikor a totális véletlen szüli az adott jelenetet, ebből pedig már nem egy felejthetetlen képsor jött létre - ami főleg annak fényében figyelemre méltó, hogy az általában patikamérlegen kimért, a lehető legkevesebb kockázatot vállaló hollywoodi produkciókba látszólag nem fér bele a rögtönzés. Holott nagyon is.
(ihlet: WatchMojo.com)

Kezdjük rögtön az egyik leghíresebbel.
Amikor A sötét lovagban a Joker fel akarja robbantani a Gothami Kórházat, valami balul sül el, így nagy bumm helyett csak egy szerény pukk történik.
A jelenet szerint az egész épületnek a levegőbe kellett volna repülnie, ám csak néhány kisebb látványtöltet lépett működésbe. Fontos tudni, hogy az ilyen trükköket csak egyszer lehetett felvenni, így ha valami nem működik, akkor újra fel kell építeni a díszletet, ami drága és sokáig tart, vagy számítógépes animációt kell készíteni, ami még drágább és még tovább tart.
Heath Ledger észlelte, hogy gond van, de nem zökkent ki a szerepéből, ehelyett húzni kezdte az időt: visszafordult és értetlenkedni kezdett, azután a detonátorát kezdte ütögetni - Christopher Nolan, rendező pedig nem állította le a felvételt, a pirotechnikusok viszont közben vért izzadtak. Óriási szerencséjükre sikerült elhárítaniuk a hibát, így néhány másodperc múlva a nagy töltetek is berobbantak, a kórház összeomlott, a film pedig gazdagabb lett egy újabb zseniális pillanattal.

Ugorjunk vissza néhány évtizedet az időben. 
Stanley Kubrick egyik alapvetése a Mechanikus narancs 1971-ből. Kubrick tökéletességre törekvő, igen alapos filmkészítő hírében állt, aki aprólékosan megtervezte a mozijait, ennek ellenére nála is volt mód rögtönzésre.
Hogy jobban kihangsúlyozza Kicsi Alex és bandája féktelenségét, többször is felvette az egyik jelenetet, mégsem volt vele megelégedve, mert hiányolt belőle valamit, bár pontosan maga sem tudta, micsodát, így hát arra utasította Malcolm McDowellt, hogy dobja föl, amivel csak akarja, a színész pedig táncolni kezdett, miközben az Ének az esőben-t énekelte. A vidám dalocska groteszk humort kölcsönzött az erőszakos jelenetnek, ami így végre elérte a kívánt hatást.

Az Éjféli cowboyban Jon Voight egy jobb életre vágyó selyemfiút játszik, aki megismerkedik egy Patkány csúfnevű szélhámossal.
John Schlesinger 1969-es filmje máig az egyetlen X-kategóriás alkotás, ami Oscar-díjjal büszkélkedhet.
Dustin Hoffmanhoz köthető az egyik legmaradandóbb rögtönzés, amikor a stáb New York utcáin dolgozott. Habár a forgatás környékén zárás volt, amikor Voight és Hoffman átkelt egy úton, egy valódi taxi nagy gumicsikorgás közepette lefékezett előttük, Hoffman viszont nem ijedt meg, hanem a method acting jegyében ordítva elküldte a sofőrt a fenébe, majd maga után húzta zavartan pislogó kollégáját.
Érdemes figyelni a háttérben lévő szürke ruhás nőre, ahogy arcára őszinte döbbenet ül ki.

A cápa minden idők egyik leghíresebb (amerikai) filmje, mellyel vitathatatlanul megkezdődött a blockbusterek kora, no meg végképp beindult Steven Spielberg karrierje.
Sokan tudják, mennyi nehézség tarkította a forgatást, ami leginkább a Bruce nevű műcápa építésének megcsúszása miatt volt, de miután elkészült, a rendező akkor sem akarta nagyon mutogatni, mert annyira hülyén nézett ki - ez viszont megteremtette a napjainkban is előszeretettel másolt alkalmazott "ha nem látjuk a szörnyet, jobban félünk tőle"-feszültségforrást, bár akkoriban a szükség vitte rá az alkotókat erre a megoldásra.
Bárhogy is, amikor Brody (és a néző) először látja meg a cápát, Roy Scheider annyira megilletődött, hogy az eredeti, hosszabb szövege helyett csak annyit bökött ki: "Ehhez nagyobb hajó fog kelleni".


Martin Scorsese Taxisofőrje minden idők legfontosabb filmjei között van, ehhez kétség nem férhet.
A rendező előszeretettel hagyja, sőt bátorítja színészeit, hogy saját ötletekkel jöjjenek elő, hiszen ha egy rögtönzés beleillik a jelenetbe, erősíti a karaktert és a mondanivalót, megéri "elpocsékolni" azt a plusz néhány száz méter filmnyersanyagot.
A híres Hozzám beszélsz?-jelenethez csupán néhány instrukció szerepelt a forgatókönyvben: Travis magában beszél a tükör előtt, Robert De Nironak pedig ennyi is elég volt ahhoz, hogy egy felejthetetlen monológot adjon elő.


Újabb jó példa Scorsese improvizációs hajlandóságára Joe Pesci és a Nagymenők, amikor a színész az egyik jelenet eredetileg tervezett végszavánál nem állt le, hanem elkezdte szívatni Ray Liottát, hogy mégis hogy érti azt, hogy jópofa. Szegény Liotta köpni-nyelni nem tudott, de profi módon fölvette a kesztyűt, és megpróbált úszni a Pesci által elindított árral.
Az addig tényleg mókás jelenet ezen a ponton telt meg betonkemény feszültséggel, melynek során szinte várjuk, hogy Pesci őrjöngeni kezdjen, ami végül ugyan elmaradt, de parádés karakterábrázoló megmozdulása Oscar-díjat ért.


Anthony Hopkins és A bárányok hallgatnak. Egy újabb Oscar-díjas alakítás, és eleddig az egyetlen horror, ami nyerni tudott a legjobb film kategóriában.
A magyar szinkronban Sinkó László ismét felejthetetlent nyújt, mégis Hopkins kellett ahhoz, hogy Hannibál, a kannibál álmatlan éjszakákat okozzon.
Már attól is a hideg futkos a néző hátán, amikor a doki hűvös tárgyilagossággal elmeséli, hogyan ette meg az egyik áldozatának máját, de Hopkins még hozzátette azt a rémes szörcsögést, amivel végképp megkoronázta a jelenetet.


Stanley Kubrick filmjeit kizárólag felirattal lehet nézni, szinkron egyikhez sem készült. Ez a rendező határozott utasítása volt, emiatt is élvezhetjük eredeti formájában Hartman őrmester kacskaringós szóvirágjait az Acéllövedék című örökbecsűben.
Ki lehet a legalkalmasabb egy kizárólag üvöltve beszélni képes kiképző őrmester eljátszására, mint egy valódi kiképző őrmester? Nos, R. Lee Ermey pont ilyen ember, akit eredetileg tanácsadónak kértek fel a produkcióhoz, ám végül megkapta a legalább egy újoncát az őrületbe kergető katonatiszt szerepét. Ermey ezt többek között azzal hálálta meg, hogy a szövegeinek legalább a felét fejből rögtönözte.


És akkor még egy Kubrick, még egy zseniális színész, és egy igencsak elégedetlen író. Itt már sokan sejthetik, hogy Stephen King Ragyogásáról van szó.
Jack Nicholson vegytiszta tébolyt mutatott be a vásznon, Kingnek viszont baromira nem tetszett, hogy a rendező sok helyen megváltoztatta a történetét.
Az egy dolog, hogy a korábban amatőr tűzoltóként gyakorlatot szerző Nicholson számtalan kellékajtót zúzott le a szekercéjével, ezzel sok munkát adva a díszletépítőknek, néhány híressé vált szövegét azonban ő is helyben találta ki; például a hátborzongató Here's Johnny!-t.


Aki azt hinné, hogy filmben improvizálni csak az elmúlt évtizedekben vált szokássá, az téved. Kertész Mihály 1942-ben rendezte meg a Casablancát, amely a romantikus-háborús filmek alfája, bár egyesek szerint csak simán nyálas.
A számtalan idézhető és filmtörténeti momentum mellett azért itt is belefért legalább egy rögtönzés, mégpedig Humphrey Bogart részéről, aki sokat mondogatja azt, hogy "Here's looking at you, kid." (A magyar szinkronban "Fel a fejjel, kölyök.")
A színész pókerezni tanítgatta Ingrid Bergmant a felvételek szüneteiben, és eközben mondogatta ezt a szleng kifejezést, amikor győzött. Pontos jelentése nincs is, de nagyjából annyit tesz, hogy a győztes kártyák téged néznek, de azért ne búsulj.
Bogart annyi ismételgette ezt a rövid mondatott, hogy megragadt a fejében, és végül többször is elmondta a film folyamán.


Bár Viggo Mortensen neve A gyűrűk ura-filmek előtt sem volt ismeretlen, de jobbára csak kisebb-nagyobb mellékszerepekben lehetett találkozni vele. 2001-ben aztán minden megváltozott, amikor Peter Jackson őt választotta Aragornnak, Mortensen pedig atyait-anyait beleadott a játékába, sokszor a testi épségét sem kímélve. Az olyan apróságok, mint pl. egy kitört fog, vagy hogy majdnem vízbe fulladt, csak néhány, ami a trilógia forgatása alatt előfordult vele.
Az egyik legemlékezetesebb baleset A két torony alcímű, második film felvétele során történt. Aragorn, Gimli és Legolas azt hiszi, hogy hobbit barátaik meghaltak, efölötti fájdalmában pedig Aragorn belerúg egy sisakba. Ezt a jelenetet többször is felvették, Mortensen pedig annyiszor rúgott bele a kemény fémsisakba, hogy a legutolsó alkalommal eltörte két lábujját.
Jackson ezt a snittet használta végül, mert itt találta a leghitelesebbnek Mortensen ordítását, ami nem csoda, hiszen valódi volt.


Talán sokan egyetértenek avval, hogy a Ryan közlegény megmentése az első 20 perc után nyugodtan kivehető a lejátszóból, onnantól már nem sok érdekes akad benne, de persze, aki akarja, nyugodtan végignézheti Steven Spielberg második világháborús moziját.
Habár Matt Damon csak a film végefelé tűnik fel, mégis hozzá köthető az egyik legmegindítóbb monológ, aminek nagy részét viszont improvizálta, hiszen a forgatókönyvben nem szerepelt a Ryan-fivérek ezen története, viszont komoly érzelmi töltést adott a jelenetnek, amikor a fiatal katona ráébred, hogy ez az utolsó alkalom, amikor a családja együtt volt.


Jós legyen a talpán, aki meg tudja mondani, mikor fog végre Leonardo DiCaprio Oscar-díjat kapni. Nagyon rég kijár már neki az elismerés, ezért szinte abszurdba hajló, hogy Oscar bácsi sehogy sem akar gyünni.
Egyebek mellett a Django elszabadulban nyújtott alakításáért is simán nyernie kellett volna, különösen ha figyelembe vesszük, mennyire nem kímélte magát a szerep kedvéért.
Amikor csúnyán megvágta a kezét az egyik jelenetben, nem állt le, hanem mondta tovább a szövegét, vérző sebét pedig felhasználta: beletörölte Kerry Washington arcába, ami ugyan nem túl higiénikus, viszont a színésznő reakciója őszinte rémület és undor lett. A felvétel után a stáb állítólag vastapssal és ovációval jutalmazta DiCapriot, akinek kezét több öltéssel kellett összevarrni.


Személy szerint több drámai szereppel keresném meg Steve Carellt, mert A család kicsi kincse és a Foxcatcher után világos, hogy sokkal tehetségesebb annál, hogy csak komédiákra pazarolja az idejét.
Ki gondolta volna, hogy a hitelesség ennyit számít egy vígjátékban, A 40 éves szűzben mégis annyira fontosnak gondolta a realizmust, hogy valóban gyantacsíkok alá feküdt, mellszőrének kitépésére adott reakcióit pedig helyben találta ki. Szegény Kelly Clarkson...
Érdemes megfigyelni a színészkollégák őszinte kárörvendését; a második csík lehúzása után Paul Rudd konkrétan még a kamerába is belenéz.
Amúgy Paul Rudd és Seth Rogen a "Tudod, miért vagy te buzi?" kezdetű magasröptű eszmecserét is improvizálta. A DVD és Blu-Ray kivágott jelenetei között megtalálható teljes hosszában.


Ezen a világon kétféle ember létezik: aki érti a Szárnyas fejvadászt, és aki nem;
Ridley Scott filmje ettől függetlenül akkor is "kötelező olvasmány".
Habár az ember azt hinné, hogy egy olyan jelentőségteljes és a történet szempontjából alapvető fontosságú szöveget, mint Roy Batty monológja, nyilvánvalóan leírtak a forgatókönyvben, a valóságban nem így volt, egy részüket Rutger Hauer találta ki, így a híres "mint a könnyek az esőben"-t is. A felvétel után állítólag őt is megtapsolta a stáb.


A Star Wars mellett az Indiana Jones-filmek George Lucas másik nagy adománya az egyetemes mozitörténetnek, habár a negyedik rész már nagyon nem kellett volna, és a tervezett ötödik epizód is inkább aggodalommal tölti el a jobb érzésű embereket.
Steven Spielperg és a stáb Tunéziában forgatta Az elveszett frigyláda fosztogatóit, amikor Ford igencsak tisztességes gyomorrontást szedett össze, emiatt alig állt a lábán, ezért Spielberg "megszánta", és a kardjával hadonászó arabbal eredetileg tervezett, hosszabb akciójelenet felvételekor állítólag azt kiáltotta Fordnak instrukció gyanánt: "Just shoot the fucker!", azaz "Csak lődd le a barmot!". És így is lett.


Jim Carrey filmes karrierje a '90-es években indult meg igazán, és bár A kábelbarát akkorát bukott, mint egy húszemeletes ház, azért nagyjából bármibe nyúlt a gumiarcú komikus, az szinte garantált siker volt. Szerencsére ő és a producerek is rájöttek idővel, hogy drámai színésznek sem utolsó, így az egyre unalmasabbá és eladhatatlanabbá váló infantilizmust fokozatosan felváltották a komoly szerepek.
'94-ben a Dumb és Dumberben egy totál hülye figura bőrébe bújt, aki kb. ugyanannyira volt idegesítő, mint az a hang, amit hasonlóan elmeroggyant haverjának és egy érzékeny idegrendszerű bérgyilkosnak ad elő. Más kérdés, hogy ez a jelenet Carrey rögtönzése volt, amire Jeff Daniels és Mike Starr finoman szólva sem számított, de azért igyekeztek tartani vele a lépést.


Robin Williams remek színész volt, legyen szó komédiáról vagy drámáról. A stand-up humor világából érkező kollégáihoz hasonlóan neki sem okozott soha gondot egy kis improvizáció, amit többek között a Good Will Huntingban is bemutatott, amikor a felesége fingásairól kezdett mesélni.
Matt Damon nevetése teljesen őszinte, de érdemes figyelni a rázkódó képet is, hiszen a kamera mögött ülő operatőr is remekül szórakozott, a jelenet sokkal erősebb érzelmi tartalommal bír az eredeti elképzeléshez képest, Williams pedig teljesen megérdemelten kapott Oscar-díjat az alakításáért.

Az Apokalipszis most forgatásán számos improvizáció akadt, például egy közel 20 perces monológ az eredeti szövegét nem megtanuló Marlon Brando részéről, amiből viszont vágás után csak 2 perc került a filmbe, de talán ennél is maradandóbb, amikor Martin Sheen totál részegen téblábol a szobájában, majd behúz egyet a tükörnek.
A valóban ittas Sheen állítólag azt mondta a stábnak, hogy csak menjen a kamera, a többit bízzák rá.
A tükör egyik szilánkja megvágta a színész kezét, ami vérezni kezdett, Sheen talán ezért kezdett zokogni, utána viszont meg akarta támadni Francis Ford Coppolát. A stáb be akarta fejezni a felvételt, de a rendező ragaszkodott hozzá, hogy folytassák.

- Szeretlek.
- Tudom.
Bár a Star Wars-rajongók elalélnak a Birodalom visszavág ezen dialógjától, annak idején George Lucas a haját tépte tőle, már csak azért is, mert nem ez volt az egyetlen változtatás, amit Irvin Kershner eszközölt.
A rendező nagyon laza pórázra engedte a színészeket, amiért azok nem győztek neki hálálkodni, ám ez azzal járt, hogy egyre többször eltértek a forgatókönyvtől. Más esetben az ilyesmi belefér egy produkcióba, de olyanba, ami nagyon aprólékosan ki van számítva, és egy látszólag lényegtelen dolog is több napos, vagy akár hetes csúszást eredményezhet, nem igazán.
Csoda-e hát, hogy Lucas elégedetlen volt, hiszen Kershner nem a saját, hanem az ő pénzét kockáztatta - más kérdés persze, hogy mennyire lehetett volna tartani a Lucas által meghatározott feszes ütemtervet a rendelkezésre álló költségvetés és határidők mellett.


Mindenképp említésre méltó Michael Palin szokatlan módszere a Brian élete forgatásán.
A római katonákat alakító statisztáknak nem árulták el, pontosan mi lesz majd az egyik jelenetben, azt viszont kikötötték nekik, hogy aki nevetni mer, azt kirúgják. Ennek tudatában kellett elviselniük Palin Fikusz Kukiszását (eredetileg: Biggus Dickus), ami nem mellesleg magát a színészt is annyira "megviselte", hogy kis híján ő is elnevette magát, amikor közvetlen közelről bámult az egyik statiszta arcába.


Az Űrgolyhók a valaha készült legjobb sci-fi-komédia, bárki bármit is mond. Sem előtte, sem utána nem csinált senki ennél jobb és szellemesebb műfajparódiát, Zűrhajó ide, Galaxy Quest oda.
Persze, az élményhez elengedhetetlen a kiváló szinkron is, különösen a Rick Moranist rendszeresen magyarító Harkányi Endre, akinek hangja sokkal jobban illik a Moranis által játszott dilis figurákhoz, mint a színész sajátja.
A magyar verzióban persze sok eredeti poén, főleg szóvicc eltűnt, de a híres játékbabás jelenetet nem érintette. A forgatókönyvben csak annyi volt, hogy Lord Helmet a babáival játszik, de az már nem, hogy mit mond, így Moranis az elsőtől az utolsó mondatig rögtönözte a szövegét.

További improvizációk:

Tommy Lee Jones Nem érdekel!-je A szökevényből.
(A mondat nem volt benne a forgatókönyvben.)

Kurtwood Smith vérköpése a Robotzsaruból.
(A statiszták nem tudták, mi fog történni.)

Julia Roberts nevetése a Micsoda nőben.
(Az ékszeres doboz becsapása
Richard Gere improvizációja volt.)

Bill Murray Hamupipőke-meséje a Golfőrültekben.
(A teljes szöveget Murray találta ki.)


Bill Paxton Game over!-je az Aliensben.
(A színész találta ki ezt a szövegét.)


A Közönséges bűnözők
"Give me the keys, you fucking cocksucker!" mondata
adott volt, de az már nem, hogy a színészek miként
adják elő, így a reakcióik is valódiak.


Peter Sellers a Dr. Strangelove végén
spontán felkel a tolószékéből, és azt ordítja:
Mein Führer! I can walk!


A Kutyaszorítóban füllevágása után minden,
amit látunk, Michael Madsen rögtönzése.


Woody Allen beletüsszent a kokainba
az Annie Hallban. (A tüsszentés
nem szerepelt a forgatókönyvben.)


Richard Castellano megváltoztatta a szövegét
A keresztapában. (Eredetileg az volt, hogy
"Don't forget the cannoli.)


Don Corleone macskája szintén A keresztapában.
(A forgatókönyvben nem szerepelt, állítólag
Coppola tette a macskát Marlon Brando
ölébe a felvétel előtt, de olyan pletyka is van,
hogy a színész találta a díszletben.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése