2012. február 27., hétfő

Így készült a Star Wars - V. rész - A Birodalom visszavág


Geroge Lucas sosem kételkedett abban, hogy a Csillagok háborújának lesz folytatása – igaz, erre szerződés is kötelezte, de az egész mondát már eleve kilenc részesnek képzelte el. Az első film 30 millió dollárral tette gazdagabbá, így nem volt kérdés, hogy mibe fogja fektetni újkeletű vagyonát; így tehát 20 millióval szállt be A Birodalom visszavág című ötödik epizód finanszírozásába.

A film három évvel a Halálcsillag elpusztítása után játszódik. Luke Skywalker, Han Solo, Leia Organa hercegnő és a Lázadók Szövetsége, nyomukban a Galaktikus Birodalommal és Darth Vaderrel, menekülni kényszerül. Luke elszakad barátaitól és egy félreeső bolygóra utazik, ahol Yoda mestertől megtanulja használni az Erőt. Közben Vader csapdát állít Luke-nak, ami egy kegyetlen párbajhoz, majd egy megdöbbentő szembesítéshez vezet.



A gyártó stúdió, a 20th Centrury Fox, még az előző film bevételeit számolgatta, de közben már a folytatás lehetőségein gondolkodott, csakhogy igen kellemetlen meglepetés várt rá. Kiderült ugyanis, hogy 1975-ben könnyelműen lemondott a szerződésben a folytatás jogáról (Lucas javára), és csak a beleszólás joga maradt az övé. Lucas tehát szabadon diktálhatta a feltételeket, amit meg is tett; leszögezte, hogy ha a Fox bármiben is keresztbe tesz neki, gondolkodás nélkül átviszi a produkciót a konkurenciához (akik kb. megverekedtek volna azért, hogy a következő Star Wars náluk forogjon). A Fox azon érdeklődésére, hogy ki írja a folytatást, ki fogja rendezni, és kik játszanak majd benne, Lucas tömören csak annyit válaszolt: „Semmi közötök hozzá.”
Lucas ekkor még könnyelmű volt, és magas lóról beszélhetett, de amikor konkrét gyártási és előkészítési feladatokkal szembesült, ismét nagy nyomás nehezedett rá. Első lépésként meg kellett írni az új film forgatókönyvét, de mivel Lucas nem óhajtotta újra átélni az első film gyötrelmeit, úgy döntött, hogy csak egy vázlatot készít, de a végleges könyv megírását hivatásos íróra bízza.



Felkérte hát a veterán Leigh Brackettet, aki 1978. márciusára el is készült egy forgatókönyv-vázlattal, de nem sokkal később rákban elhunyt. Úgy tűnt, a Star Wars-t kísérő pechsorozat a Birodalmat sem kerüli el, így Lucas kénytelen volt a félig kész forgatókönyv írását maga folytatni, bár megfogadta, hogy soha többet nem tesz ilyet.



Fél évvel később a fiatal Lawrence Kasdan befejezte az Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatói forgatókönyvét, ekkor Lucas (aki a Frigyláda vezető producere volt) meghívta Kasdant ebédre és elmondta, mekkora szüksége lenne egy jó íróra a Birodalomhoz. Kasdan tudta, Lucas mire céloz, ezért megkérdezte tőle: „Nem akarod előbb elolvasni a Frigyládát?” Lucas azt felelte: „Este átnézem, és ha nem jó, még mindig visszaadhatom a megbízást. De a megérzéseim sosem csalnak.”
Az új író ellenére sem haladt minden simán. Lucas közölte, hogy nem óhajtja felidézni az előző film legfontosabb elemeit, hanem azonnal az új történettel akar kezdeni. Kasdan észrevette, hogy Lucas szívesen megfeledkezik a jelenetek érzelmi tartalmáról és inkább az akciókra összpontosít, és amilyen gyorsan csak lehet, át akar jutni egyik jelenetből a másikba. Arra az észrevételére, mely szerint a jellemek közötti konfliktusok így nem oldódnak meg, hanem csak áttoldónak a monda következő részére, Lucas azzal felelt, hogy ha elég gyors tempójú a cselekmény és sok az akció, akkor a nézőknek ez nem fog feltűnni. Bár Kasdan ezzel a válasszal nem volt megelégedve, de folytatta az írást.



A forgatókönyvíró kérdése tehát megoldódott, de a filmnek még nem volt rendezője. Lucas olyan embert akart, akiben megbízhat, tud folytatást rendezni, hisz a Star Warsban, és képes Lucas keze alatt dolgozni. Sok jelölt közül a választás végül Irvin Kershnerre esett, aki Lucas tanára volt az USC-n. A stáb többi tagját már könnyebb volt összeszedni; többségük az előző filmben is dolgozott már, így például a maszkmester Stuart Freeborn, az illusztrátor Ralph McQuarrie, a vágó Paul Hirsch és a zeneszerző John Williams – na meg természetesen a színészek: Harrison Ford, Mark Hamill, Carrie Fisher, Anthony Daniels, Kenny Baker, Peter Mayhew és David Prowse.



Új szereplők is feltűntek, többek között Billy Dee Williams (Lando Calrissian) és Frank Oz (Yoda). A főbb színészekkel ugyan két folytatásra szóló szerződés volt érvényben, Lucas mégis mindenkinek magasabb gázsit és a majdani bevételből több részesedést ígért – noha erre semmi nem kötelezte.



Még Alec Guinnesst is sikerült megnyerni a folytatáshoz, bár a színész karaktere (Ben Kenobi) az első filmben meghalt. Közben azonban Guinness olyan súlyos szemfertőzést kapott, hogy majdnem megvakult, és az orvosa szigorúan megtiltotta neki, hogy erős fényű lámpák előtt játsszék, ennek ellenére a színész elvállalt néhány kékhátteres jelenetet, amiket szükség esetén be lehet tenni a filmbe.

Irvin Kershner időközben illusztrátorokkal és tervezőkkel együttműködve megtervezte az egész filmet; a féléves munka eredménye egy 40 centi vastag könyv lett, benne minden tervvel, vázlattal és javaslattal.
Az egyetlen külső forgatáshoz – a jeges Hoth bolygón játszódó jelenetekhez – többek között kerestek helyszíneket Alaszkában, Kanadában és Svédországban, de a kiszemelt helyek annyira messze estek mindenfajta civilizációtól, hogy filmforgatás szempontjából szóba sem jöhettek. A Fox egyik alkalmazottja ekkor ajánlotta a norvégiai Finsét, amely a kedvenc síelőhelye volt.



A producerek el is utaztak megnézni a helyszínt és tökéletesnek találták. A vasútállomás alig félórányira volt a forgatáshoz kiszemelt gleccsertől és még egy alkalmas szállodát is találtak. Az 1978-'79-es tél azonban olyan kemény volt, mint még soha. Harrison Ford 1979. március 7-én érkezett meg Norvégiába, de a helyszínre csak nehezen tudott eljutni, mivel az Oslo-Bergen vasútvonalat egy lavina teljesen betemette. A vonat visszafordult a főváros felé, amikor a filmesek értesítették a vasúttársaságot, hogy Fordot tegyék ki, mivel szükségük van rá másnap reggel. A színésznek valahogy sikerült eltaxiznia Ustaosetbe, ami csak 23 kilométerre van Finsétől, ott aztán szerzett egy motoros szánkót, azzal tette meg a hátralévő utat a hóviharban.


 

A helyszínt a kavargó hó és lavinák több napra elvágták a külvilágtól, a hegyi vezetők a felvételek mielőbbi befejezését sürgették, mert attól féltek, hogy nem fogják megtalálni a szállodába visszavezető utat. Egy-egy ilyen út a speciális lánctalpas hójárókkal másfél óráig tartott, és egy vezető mindig a járművek előtt haladt, hogy ellenőrizze a jelzőoszlopokat. Az átlaghőmérséklet -15 fok volt, emiatt a kamerák finom mechanikáját fagyálló olajjal kellett kezelni, az érzékeny filmszalaggal pedig hímestojásként kellett bánni, hiszen ilyen hőmérsékleten merevvé és törékennyé vált; egyszerre 20-30 mp-nél hosszabb snitteket nem is nagyon tudtak rögzíteni, ráadásul a hó is előszeretettel borította be a kamerákat, az objektívek pedig hajlamosak lettek a befagyásra. Egy idő után a kameramann már nem is tudta, van-e élesség, vagy egyáltalán van-e még kép, ha viszont kesztyű nélkül nyúlt a géphez, az ujja azonnal ráfagyott a fémfelületre.



A norvégiai forgatásokat követően egy héttel kezdődtek a műtermi felvételek a London melletti Elstree Stúdióban; 64 díszletre és 250 jelenetre jutott alig 4 hónap, ami nagyon szoros forgatási terv. Hasonlóan a Csillagok háborújához, ezúttal sem ment minden egyszerűen. Irvin Kershner például most tapasztalta meg csak igazán, mit jelent egy speciális effektusokra épülő filmet forgatni. Majdnem minden jelenetben volt valamilyen trükk – ha nem vizuális, akkor mechanikus.



Kershner úgy vélte, csak úgy mentheti meg a filmet, ha ösztöneire hallgatva mindent megváltoztat, amit csak lehetséges, hogy tartani tudja a forgatási ütemtervet. Lucas ekkor nem tartózkodott Angliában, mert odahaza felügyelte az ILM átköltöztetését, és különben sem akarta magára hagyni a trükkcéget – okulva az előző film nehézségeiből.
Lucas tehát a trükköket rendezte Amerikában, míg Kershner Angliában forgatott. Így telt el öt hónap, addigra az ILM emberei szinte élőhalottakká váltak a rengeteg munkától, de maga Lucas is, aki a dupla műszakok után még telefonon hosszan egyeztetett is az európai stábbal.
Amit hallott, elborzasztotta: Kershner a gondosan előkészített és megtervezett jeleneteket rendre megváltoztatta, és ha menet közben valami jobb ötlete támadt, teljesen átalakított egy-egy jelenetet, ami ismét csak sok időbe került. De nem csak ezzel volt gond.



A legtöbb fejtörést Yoda okozta, mivel ez a figura a legkomplikáltabb bábu volt, amit valaha megalkottak. A bábut csak nagyon nehezen lehetett mozgatni – még ha a veterán Frank Oz volt is a bábos (aki egyébként a hangját is kölcsönözte Yodának). Egy-egy apró dialógot is órákig forgattak, és ekkor még nem beszéltünk a próbákról. Oz és Kershner adó-vevőn át kommunikált egymással, mivel Oz egy másfél méter magas színpad alatt kucorgott (erre építették Yoda házát), és semmit nem látott a jelenetből. A nagy hangzavarban (Oz szövege, Kershner valósidejű instrukciói) Mark Hamill egyetlen szavát sem értette Yodának, végül egy pici hangszórót dugtak a fülébe, hogy legalább azt hallja, mikor kell belépnie a dialógba.



A nehézségek ellenére kezdtek gyűlni a felvételek, amikből a vágó össze is rakott egy nyers vázlatot a filmből, ami viszont Lucas szerint rémes volt, és ugyanazok a félelmek kerítették hatalmukba, mint a Star Wars esetén. Túllépték a költségvetést, a rendező önálló utakon járt, a trükkök nem voltak még készen, és a film sem akart összeállni. Lucas ezért fogta magát és saját kezűleg összevágott egy második verziót, ami sokak szerint rosszabb lett az elsőnél, Kershner pedig meg is jegyezte, hogy szerinte túlságosan gyors a tempója. Lucasnál ekkor szakadt el a cérna, és hiába próbálta a vágó, Paul Hirsch csitítani, azt ordította Kershnernek: „Ez az én pénzem, az én filmem, és úgy fogom megcsinálni, ahogy én akarom!”
Az egyre emelkedő költségeket senki nem óhajtotta finanszírozni – egyetlen kivétellel: a Fox szívesen beszállt volna, de ehhez feltételeket szabott, amiket viszont Lucas nem akart elfogadni, és inkább tönkrement volna, semmint segítségért kelljen könyörögnie. Csakhogy a befektetők nem adtak pénzt, ha a Fox nem vállal kezességet, így Lucasnak nem maradt más választása, kénytelen volt megegyezni a stúdióval, amely igen előnyösen jött ki a megállapodásból.



Lucas mindenért Kershnert okolta, vele ellenétben azonban a színészeknek nagyon jó véleményük volt a rendezőről, hiszen folyton szem előtt tartotta az igényeiket, és arra bátorította őket, hogy nyugodtan hozakodjanak elő saját ötleteikkel. Mindez odáig fajult, hogy a színészek megváltoztatták a dialógjaikat (ennek eredménye lett Leia és Han híres párbeszéde a szénfagyasztónál a Bespinen: „Leia: Szeretlek. Han: Tudom.”, noha itt Solonak egy hosszabb, drámai szövege lett volna eredetileg).
A forgatás befejeztével a költségek már 33 millió dollárnál jártak, emiatt Lucast lázálmok gyötörték, és arról vizionált, hogy a Birodalom iszonyatosan megbukik, és ő élete végégig fizetheti a kamatokat. Az ILM viszont elkezdte szállítani a trükköket, amik mindenkit egyformán lenyűgöztek. Az új film kétszer annyi vizuális effektust tartalmazott, mint elődje, beleértve azokat is, melyeket nem utólag hoztak létre, hanem „élőben” készítettek.



Az egyik Dagobahi jelenetben például egy víz alatti lény támad rá Luke R2-es robotjára, Artura. Ezt a képsort Lucas félig kész úszómedencéjében vették fel San Rafaelben, és Lucas maga kezelte a kamerát. A közönséget azonban leginkább a hómezőn végigvonuló robotmamutok, a birodalmi lépegetők nyűgözték le.



Ezek a valóságban alig fél méter magas modellek voltak, amiket az ún. stop motion technikával, kockáról kockára mozgatva rögzítettek a trükkmester, Phil Tippett vezetésével (elmondása szerint a lépegetők az első tervek szerint még nagy, páncélozott, kerekes járművek lettek volna).

A Fox egyáltalán nem volt elragadtatva a kész filmtől, kifejezetten úgy érezték, át lettek verve, és Hollywoodban mindenki rajtuk fog nevetni, Lucas pedig minden pénzt bezsebel. Ez a hozzáállásuk a reklámkampányban is megmutatkozott – volna, ha Lucas nem lép közbe. Az ő ötlete volt, hogy a film romantikus oldalára helyezzék a hangsúlyt. Eközben a stúdió – köszönhetően az előző film óriási sikerének – előre pénzt kért a mozitulajdonosoktól, hogy azok vetíthessék a Birodalmat, így már a bemutató előtt 26 milliót kaszáltak.



Három nappal a premier előtt a Star Wars-rajongók sátrakat vertek fel a mozik előtt, és napról napra nagyobb tömeg vette körül a filmszínházakat. Három hónappal később A Birodalom visszavág visszatermelte 33 milliós költségvetését, a Fox pedig összesen 40 milliós nyereséget könyvelhetett el, ami igen szép summa egy olyan film esetén, ami állítólag átverte őket.

Sokak szerint ez a legjobb rész a Régi trilógiából, mert hiányoznak belőle a túljátszott jelenetek az Egy új reményből, és nem annyira „édes”, mint A Jedi visszatér. Ugyanakkor – ahogy Lucas a filmtrilógia felújított változata elején található interjúban elmondta – „a legsötétebb és hangulatilag a legmélyebb pontja a Csillagok háborúja mondának.”

Érdekességek:



A film készítésekor olyannyira titokban tartották azt, hogy Darth Vader Luke Skywalker apja, hogy még Mark Hamillnek sem mondták meg, hogy színészi játékában a meglepetés minél élethűbb és drámaiabb legyen. A Darth Vadert alakító David Prowse is csak az utolsó pillanatban kapta meg az igazi szöveget.



Yoda megtervezésénél Stuart Freeborn a saját arcát használta alapként, majd hozzáadta Albert Einstein ráncait, hogy a karakter külseje kivételes intelligenciáról árulkodjon.



A Luke Skywalkert alakító Mark Hamill a forgatás idején autóbalesetben megsérült az arcán, így abban a jelenetben, ahol a Lázadók bázisának kórházában fekszik, valódi sebhelyeket látni rajta.



A film eleji aszteroidamezős üldözésben az egyik aszteroida egy krumpli. Amikor a Millenium Falcon berepül a mezőbe, két szikla kering a kép bal felső részéről jobbra lefelé. Amikor a második is eltűnik, egy harmadik jelenik meg a bal alsó sarokban; AZ a krumpli. Ugyanebben a jelenetben látható egy cipő is, mivel Lucas állítólag annyiszor kérte az egyik snitt újrafelvételét, hogy egy technikus idegességében bevágta a cipőjét a jelenetbe.

Carrie Fisher mintegy 30 cm-rel alacsonyabb Harrison Fordnál, így több közös jelenetükben egy dobozon állt, hogy magasságbeli különbségük ne legyen annyira feltűnő.




A film végi fénykardpárbajban főleg Luke-ot látni, mivel a vívómester és kaszkadőr, Bob Anderson alig kapott levegőt Darth Vader maszkjában, ezért a jelenet felvételei során sokszor nem viselte a sisakot.



A Hothon lévő Lázadó bázis katonái valójában norvég hegyimentők, akik beugrottak statisztálni.

Források: Charles Champlin: A szárnyaló képzelet, Oliver Denker: A Csillagok háborúja-filmek

2 megjegyzés:

  1. Kedves György!

    A kedvenc részemről is jókat írtál, felfrissítetted az infókat. Érdekes volt, olvasni, mi mindenen ment keresztül Lucas, hogyan viszonyult a Foxhoz és Kershnerhez. Az fent említett érdekességek közül csak a cipőről nem hallottam eddig. Emlékszem, amikor először láttam az Így készült A Birodalom visszavág dokumentumfilmet eldobtam az agyam. Leggyakrabban azt szoktam felemlegetni belőle, hogy elképesztő 8 órás munkával érték el azt az 1 másodperces robbanást, amit Luke T-47-esét éri.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, akad néhány kevésbé ismert dolog. :)

      Törlés