Talán nem butaság Leo Oscar-díjas alakítását felhozni példának, de ha már itt tartunk, akkor nyugodtan ide sorolhatjuk Robert Redford Minden odavanját is, sőt azt még inkább, hiszen az is a puszta túlélésről szólt, nem pedig a hatásvadászatról. Ebben pedig a Sarkvidék sem nyújt kevesebbet.
Egy magányos férfi tengődik a jeges pusztaságban. Segélykérő adásai hatására egy nap mentőhelikopter jelenik meg, ám az erős szélben irányíthatatlanná válik és lezuhan. A pilóta meghal, ám egy nő életben marad, de súlyosan megsérül, nem képes kommunikálni. A férfi lehetőségeihez képest lelkiismeretesen ápolja a sebesültet, a roncsban talált térképet tanulmányozva pedig rövidesen eldönti, hogy mindkettejük túlélése érdekében elindul egy bázis felé, miközben a nőt összeeszkábált szánkón húzza maga után.
Ennyi a történet, pontosabban a cselekmény. Lényegében Mads Mikkelsen megy a hóban és húzza maga után a nőt. Igen ám, de ez az egyszerűnek tűnő sztori a legembertpróbálóbb kalanddá nő, ahogy az elemek, egy éhes jegesmedve és a kegyetlen terep újabbnál újabb akadályokat gördít a főhős elé. Így válik a film egy szimbolikus hőstörténetté, melynek alapvetése, hogy az embert meg lehet ölni, de legyőzni sohasem, mert az élni akarás hallatlan lelki és testi erővel képes felruházni.
Mads Mikkelsen zseni, aki bármit el tud játszani, így minimális dialógussal is képes gond nélkül elvinni a hátán a produkciót.
Meg kell említeni a zenét és az operatőri munkát is, hiszen mindkettő alaposan kiveszi a részét abban, hogy a Sarkvidék szavak nélkül, szinte tényleg csak képekkel és hangulatokkal operáljon és hozzon létre valami nagyon emberit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése